Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Garády Sándor: Buda középkori és újkori vízművei, különös tekintettel a Svábhegy-Városkút kutatására 245-265

Azonkívül az ottani öreg emberek emlékezete szerint még négy kútnak kell a tájékon lenni. Az egyiknek a IX-X. kutatóárok táján kell lennie, de nem tudtunk ráakadni. Ehelyett egy kőből összeállított csatorna maradványaira, kő- és középkori téglákból készült burkolatdarabokra akadtunk. Az A jelzetű burkolatnak - két oldalon élükre állított téglákból - kiemelkedő szegélye is volt. A két burkolatrész között agyagban rakott kőburkolat mutatkozott. Egyébként pedig 1,20-1,50 m mélységben mindenütt fakadó víz jelentkezett. A második kútnak a XXIII. sz. kutatógödör táján, a harmadiknak a 9568 hrsz. számú telken kellene lenni, sőt a D kúttól nem messze észak felé is volna egy negyedik kút. Mi csak a második kút kikutatását kíséreltük meg, de a kiásott kutatóárokban nem találván meg, a további kutatást mellőztük. Ezek szerint a megtalált három, és a még rejtőzködő öt kúttal együtt ezen a tájon nyolc kútból álló csoport volt. A B kutat kivéve a többit valószínűleg azért ásták ki, hogy az elvezetett forrásvizek okozta vízhiányt pótolják. A B kút szerepe különlegesen nagy méreténél fogva és a bele nyúló vas csővezeték miatt, valamint azért is, mert valódi mélységét sem ismerjük, nem tisztázott. Meg kell ezenkívül még emlékeznünk a Városkúttól kerek 700 méterre északnyugat felé fekvő Béla király kútjáról, vagy ahogyan régebben nevezték, Királykútról (19. kép). A Béla király kútja elnevezés egyébként 1847-ből való, amint azt a forrásház ajtaja feletti vörös márványtábla elárulja. „Béla király kuta (állítatá e jelkövet) Koics Pál hites ügyvéd 1847-beli június 12 napja emlékéül, melyben sz. k. Buda nemes fővárosa kegyes és magyar néven kihírdetteté". A Béla király kútjánál lévő vízmű egyébként hasonló rendszerű, mint a város-(orvos)-kúti, de kisebb. A forrásház nyílásán ajtó nincsen, csak vasrács. A vasrács fölött vörös márványtábla 1847-ből való felirattal. A vasrácsot ki kellett vésnünk, hogy bemehessünk. A forrásházban iszapfogó medence. Ehhez csatlakozik egy 14,25 m hosszú, 0,90 m széles, 1,65-1,69 m magas, faragott kövekből épült folyosó, mely újkori téglákból készült félkörű dongaboltozattal fedett. A folyosó a forrásnál végződik. A forrás sziklából tör elő. Ott egy szellőzőakna nyílik a szabadba, amely vasráccsal van lefedve. A folyosónak mai állapotában tulajdonképpen semmi célja nincsen, mert vizeket nem gyűjt. Fenekén egy félkörű, 125 mm belvilágú öntöttvas vályú vezeti a vizet a forrásházban lévő, már említett derítőmedencéig. Innen vascsövön folyik le a víz a mintegy 3 méterre a forrásház előtt lévő fedett medencébe, amelyen szivattyús kút van. Innen túlfolyócsövön távolodik el a fölös víz és folyik az út alatt a völgybe. Nem messze lejjebb, a völgyben, a 9122/2 régi hrsz. telken egy kis tóban terül szét, hogy aztán ismét tovább folyjon. Ez a tó alighanem régi medence maradványa, amelynek falai a föld alatt rejtőznek (9. rajz). A Városkútnál talált apróbb leletek közül még megemlítendőnek tartjuk az V. sz. kutatógödörből kikerült köldökös üveg töredékét és az alsó folyosó második lejáróaknájánál lévő iszapfogó medencében az iszapban talált vörösréz szűrőkosarat. Áttérve már most a vízmű történetére, kétségtelen, hogy a Városkút már a középkorban, helyesebben a reneszánsz korban is használt volt. Erre mutatnak elsősorban a felső föld alatti folyosó téglái, az ilyenekből épült csatorna, a talált köldökösüveg-töredékek. De erre utal Koppeler Rüdiger Gáspárnak, Buda főváros tanácsnokának a fővárosi levéltárban megtalált 1733. szept. 25-én kelt kézirata, amelyben elmondja, hogy Everling Eberhard tábori törzsorvos Budának töröktől való visszafoglalása után jó barátaival katonai kísérettel gyakran megfordult a forrásnál, és a vizet tanulmányozta (des Wasserprobiert hat). „Dies Wasser ware von vilién Jahrn her durch ein gewelb per 28 Clafter lang bis zu seinen durlauf versechen ist ausgeflossen in einem gleich dabey gemachten alten Teicht." Ez a víz sok évvel ezelőtt egy 28 öl=kerek 53 m hosszú boltozaton át folyt egy mellette készített régi medencébe. Ha mindezeket összevetjük Bonfini Antal közismert munkájában foglaltakkal,

9 amely szerint a királyi kútba majdnem nyolc stádiumnyiról szurkosfenyő és ólomcsöveken át vezették a vizet, nem gondolhatunk másra, mint a svábhegyi forrásokra. Igaz, hogy a nyolc stádium, ha görög stádiumra gondolunk, jóval kisebb távolság, mint amennyire a svábhegyi források Buda várától vannak, de a Duna vizére nem gondolhatunk, mert egyrészt jóval közelebb, alig 200, helyesebben 300 méternyire volt Mátyás király és II. Ulászló vízműve a palotától, másrészt a nagy nyomás miatt ehhez facsöveket nem használhattak. A budai hegyekben pedig közelebb Buda várához, mint a svábhegyiek, sehol források nincsenek. Haeuffler szerint ugyan Hunyadi Mátyás király idejében a Király- és Svábkút vizét vezették be a Várba, de nem mondja meg, mi az alapja ezen állításának. Annyit említ csak meg, hogy a Király-forrás házának architektúrája utal Mátyás király korára. Ilyen kétségtelen építészeti nyom azonban ma a forrásházon nem látszik.

10 Nem lehetetlen, hogy Hunyadi Mátyás idejében mind a három forrás vize be volt vezetve a Várba. Erről azonban a fentebb már ismertetett adatokon kívül egyéb bizonyítékunk egyelőre nincsen. A Sváb-forrás, ahogy azt a XVIII-XIX. században nevezték, a Kissvábhegy délnyugati oldalán, azon a tájékon volt, ahol a Szervita-kunyhó állott. Körülbelül a mai Nógrádi útnak az Istenhegyi útba való betorkollásánál. Az Istenhegyi út szabályozása és a vízlevezető árok beboltozása alkalmával betömték úgy, hogy ma látható nyoma nincsen. A Király-forrás elnevezés Marsigli Alajos Ferdinánd gróf gyűjteményében levő török térképen is meg van örökítve „Király bunár bájri"=Királyforrás dombja alakjában." Ugyancsak e térképen a Város- vagy Orvos-(doktor)-kút „Kászim pasa cseszmeszi"=Kászim pasa csorgókútja néven szerepel. Helyük a térképen is nagyjában megfelel egymáshoz való fekvésüknek, bár a térkép erősen elrajzolt. Mindez bizonyság arra, hogy e források a török hódoltság alatt ismertek és használtak voltak, sőt a Király-forrás neve a hódoltság előtti időkből átszármazottnak látszik, mert a törökök e nevet csak az itteni lakosságtól vehették át. Buda várának a svábhegyi forrásokon kívül még két vízműve volt a Dunából. Az egyik a mai Várkert-kioszk tájékán, a másik a Széchenyi Lánchídtól északra, kb. a mai elöljárósági épület előtt állott. Ez utóbbit állítólag II. Ulászló készíttette volna,

12 és Evlia Cselebi tanúsága szerint a török is használta. Bámulva írja le a csodálatos művet, amelyet egy frank mesterember remekelt, s amelynek vize a basa palotájának udvarán lévő kutat táplálta. 249