Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Kocsis László: Lovassági sisak Albertfalváról 135-142

KOCSIS LÁSZLÓ LOVASSÁGI SISAK ALBERTFALVÁRÓL Aquincum régebbi leletanyagának rendezésekor Nagy Tibor albertfalvai kutatásainak anyagából egy bronzsisak arcvédő lemeze került elő. A tárgy 1949-ben feltehetőleg ásatás útján került a Budapesti Történeti Múzeum Római gyűjteményébe. Leltári száma: BTM Alb. 56.6.376 (1-2. kép) A szűkszavú, 1956-ból származó leltárkönyvi bejegyzés Budapest XI. kerületét, Albertfalvát - „Kincses földjén, a két fal között" - jelöli meg a tárgy lelőhelyének. Az ásató, Nagy Tibor az 1949-es évet megelőzően, 1942 őszén és 1943 tavaszán, majd a háború után, 1947-48-ban leletmentett és ásatott az albertfalvai auxiliaris erőd környékén, illetve az erődben. Első alkalommal a Budafok-Nagytétény közötti területen 1942-ben, a védőgát építésekor a Székes Főváros Régészeti és Ásatási Intézetének munkatársaként végzett leletmentés során dokumentált római kori falakat, illetve leletanyagot az ún. Puskaporos csárda és a régi Kutya-villa közötti területen.

1 Ekkor említi először Kincses József birtokát, ahol, mint írja: „A sürgető őszi szántás miatt csupán egy sarokrészt szabadíthattunk ki. Az átlagban 50 cm széles falak opus incertum technikával épültek, s egy gazdasági rendeltetésű épülethez tartozhattak. Említésre méltó apró lelet innét nem került elő."

2 Egy következő adat azonban következtetni enged bennünket arra, hogy erről a területről nemcsak leletmentés és régészeti feltárások útján kerültek be tárgyak a múzeumba, hanem vásárlással is.

3 Ez az eset fordult elő akkor, amikor Nagy Lajos Kincses Jánostól

4 vásárolt tárgyakról számol be, bár az arcvédő lemezről itt sem tesznek említést. Mivel a későbbi feltárások híradásai során

5 az ásató egyetlen alkalommal sem hivatkozik Kincsesek földjére, az a feltevésünk, miszerint arcvédő lemezünk 1942 ősze, illetve 1943 tavasza, valamint 1949 között vétetett fel a Budapesti Történeti Múzeum nyilvántartásába, talán pontosítható azzal, hogy a szóban forgó tárgy még a háború befejezése, 1945 előtt kerülhetett a múzeum birtokába. A régi térképek elemzése alapján az arcvédő lemez lelőhelye feltehetőleg a tábor körül kialakult táborfalu déli szektorának egyik épületében lehetett. A rendelkezésünkre álló adatok birtokában tudjuk azt, hogy az iparosnegyed a tábortól északra helyezkedett el

6

, ezért valószínűsíthetjük azt az elgondolást is, hogy tárgyunk nem egy műhely nyersanyagkészletéhez tartozott, hanem egy tiszti szálláshely anyagának része lehetett. (3. kép) A leltárkönyvben szereplő „a két fal között" megjegyzés arra utal, hogy ez az épület már nem a palánkperiódus időszakából származik, hanem későbbi keltezésű. A tárgy egy bronzlemezből domborított bal oldali arcvédő lemez, melynek magassága 179, szélessége 118, vastagsága 0,5-0,7 mm. Felülete enyhén domború. Formája lefelé kissé keskenyedő téglalap, amelynek a pereme elöl íves hullámvonallal követi a mély szem, a kiemelkedő arccsont, a behúzódó száj, illetve az áll kiugró vonalát, míg hátul, a fül vonalában függőleges peremkiképzésű, amihez alul tompa szögben kapcsolódik az állat párhuzamosan követő perem. A lemez felső része vízszintes kialakítású, erősen töredékes pánt, amelyet a saját lemez U alakú visszahajtásával hoztak létre. Az arcvédő lemezt ezzel a pántrésszel csuklósan rögzítették a sisakharanghoz. Az arcvédő csaknem egész felületét egy napkorongon, glóbuszon álló, hátranéző, a csőrében borostyánleveles indát tartó, a szárnyát éppen megemelő sas trébelt képe tölti ki. A sas tollazata kidolgozott és a lemez kiálló részeinek kopása ellenére jól látható. Jobb felső részében a lemez felső, egyenes záródású vonalából kissé kiemelkedő, a sisakharanghoz illeszkedő, természetes nagyságú stilizált fül vonalait domborították. Ez alkotja egyben az arcvédő felső, illetve hátulsó peremét. Jól látható a fülcimpán kis mélyedéssel jelzett, a valóságban fülbevaló viselésére kialakított lyuk stilizált helye. A fő motívum, a sas, az arcvédő peremét követő, sodrott kötél formájú, domborított girland keretelésben helyezkedik el. Ezt a keretelést fedi részben a fülről lecsüngő, a sas csőrében látható borostyáninda és -levél. A lemez alsó része töredékes, azonban még így is jól láthatók a domborított napkorong és az erre utaló tűzszekér kerekének négyágúra vésett aszimmetrikus küllői. Az arcvédő hátulsó részén, a fülcimpa alatt szegecslyuk figyelhető meg, amely minden bizonnyal a belső oldali bőrbélelés rögzítésében játszott szerepet. Eredetileg az állcsúcson lévő megkötőgyűrűre, illetve annak szegecselésére csak közvetett bizonyítékaink vannak a lemez sérülése miatt.

7 Az arcvédő peremkialakítása az arcvédő viszonylag vékony lemezének merevítésen túlmenően a sisak biztonságos viselését szolgálta. Elől és a lemez jobb felső sarkában elhelyezkedő stilizált fül magasságában, ahol az arc a leginkább veszélyeztetve lehetett volna az arcvédő éles peremkiképzése miatt, a lemez szélét kerek, domborított peremborda formájúra alakították. Felületén egyéb díszítést vagy bevonatot nem észleltünk. A katonai felszerelésen, védőeszközön megjelenő sas motívum nem ritka jelenség, és hasonlóan, mint a Mars, a Victoria, a Minerva, az oroszlán, a pajzs és a csapatok címerállatainak megjelenítése, a győzelmi szimbolika része volt. Úgy tűnik azonban, hogy a hátrafelé tekintő sas csak a Dunavidéken előforduló ábrázolás. Lelőhelyei északról délkeleti irányba haladva a következők: Theilenhofen 2. sz. bronzsisak arcvédőjén,

8 az einingi lópáncélon,

9 a straubingi lópáncélokon,

10 az aschbergi sisakmaszkon," egy welsi arcvédőn,

12 a carnuntumi arcvédőn,

13 735