Budapest Régiségei 32. (1998)
TANULMÁNYOK - Pető Mária: A gellérthegyi kőbánya 123-133
Beudant, aki 1818. május 23-án kelt feljegyzésében a következőket mondja: „Ha leereszkedünk a Bloksbergből [ti a Gellérthegyről] a nyugati lejtőn keresztül, akkor először szemünkbe ötlik egy kis kápolna mögötti kőbánya, ahol mészkövet bányásznak, amely a mésztufa minden tulajdonságával rendelkezik: a fehér részben törött, saccaroide-szerű, máshol tömör egy kicsit, vastag szilánkja a tömör gipszéhez hasonlít. A mészkő anyaga tele van üregekkel és ezek falai általában cseppkő formájúak, szabálytalanok, de láthatunk henger és görbe alakú üregeket is, ezek hosszan elnyúlnak, falaikon bőven vannak kristályok, amelyek sima kérget hoznak létre a felületen. Ez a mésztufa nagyon hasonlít a travertinóra, amely Róma környékén is található. Ha tovább haladunk lefelé, más bányákat vagy az előbbi mésztufának a változatait találhatjuk; vannak itt olyanok, amelyek tömörek, sárgás színűek, és tele vannak henger alakú üregekkel, amelyek többé-kevésbé kanyargósak. Az egyik ilyen kőbányában - az utolsóban ebből a fajtából, amit itt leereszkedve láthatunk - észrevehetünk a sárgás és a fehér anyag között egy mészkövet, amelyik szintén fehér színű. Ezek a mészkövek a planorbe benyomását keltik, elég laposak, korong alakúak, és meglehetősen hasonlítanak a planorbishoz. Átmenet található azon réteg között, amely magába zárja a szerves anyagok nyomait és a között a rész között, amelyik már a mészkő tulajdonságait jellemzi, ez az átmenet főleg a sárgás, tömör változatnál figyelhető meg."" A francia tudós szövegét Szabó József idézi 12 , megjegyezve, hogy ő ugyan nem találkozott olyan emberrel, aki emlékezett volna arra (1879 körül), hogy a Beudant által említett kőbányát ismerné, de a nyomok alapján nem vonja kétségbe annak létezését, kiemelve azt, hogy előtte 60 évvel ennek még több nyoma lehetett, mivel a francia utazó határozottan kőbányákról beszél. A Beudant által megfigyelt kőbányát (kőbányákat) teljes biztonsággal lokalizálni nem tudjuk, a leírás túlságosan általános, az égtájmegjelölés is pontatlan, a távolsági adatokról nem is beszélve. Szerzőnk megjegyzéseihez egy korban legközelebb eső, 1833-ból származó térkép is megjelöl egy kőbányát a hegyen (6. kép), Beudant talán ezt láthatta. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mely időszakban volt szükség kőanyag felhasználására a Gellérthegyen, időben visszafelé haladva a következőket mondhatjuk el A legnagyobb arányú kőépítkezést a múlt század közepén a Citadella jelentette, ehhez azonban nem helyi anyagot, hanem sóskúti mészkövet használtak, és ekkor már nem kézi fejtéssel szerezték a kőanyagot. A Csillagvizsgáló 1813-15 közötti építéséhez a 6. képen bemutatott és 1833-ban nagyméretűnek ábrázolt fejtőből hozhatták az anyagot. A török kori kis erőd, amely a Gellérthegy tetején állott, egyszerű kis palánkvár volt, noha kőfalairól is történik említés, 13 ezért nem kizárt, de nem nagyon valószínű, hogy a törököknek ilyen igényes megmunkálású, szabványosított méretű kövekre lett volna szükségük. A budai várpalota építéséhez a helyszínen bányászták a követ. 14 A középkort megelőző időkből, egészen pontosan a kora római korszakból a hegy nyugati és déli oldaláról már a múlt századi szőlőművelés során kerültek elő faragott és feliratos kőemlékek, sírkövek és oltárok. 15 Újabb ásatásaink során ilyen eredménnyel nem büszkélkedhetünk, de meg kell említenünk azt a töredékes kőtáblát, mely az 1986-os feltárásaink során került elő, a kőfejtőtől mintegy 80 m távolságban keletre, régészeti rétegben. 16 A kövön azonos méretű ékelővésőnyomokat találtunk, mint a kőfejtő kövein, de úgy tűnik, hogy anyaghiba miatt a kő további vésését, kidolgozását abbahagyták (7. kép). Kizárásos alapon és a hegyről előkerült kora római kőemlékek tanúsága szerint nagy valószínűséggel a kora római korra keltezhetjük kőfejtőnk megnyitását. A hazai római kori kőemlékek tanulmányozásának a szakirodalomban hosszú múltja és jelentős eredményei vannak, azonban még a legalaposabb feldolgozások sem foglalkoztak a faragott kövek nyersanyaglelőhelyeinek vizsgálatával. Nagy Tibor az aquincumi kőfaragásról és szobrászatról készített összefoglalásban 17 nem foglalkozik a kőanyagok származási helyével, sőt a gellérthegyi lelőhelyú római kori kövekkel sem. Mindössze az eraviszkusz lakóházakból előkerült, mészkőből készített malomköveket említi meg. Korábban Nagy Lajos, aki az eraviszkusz kultúra budapesti és Budapest környéki leleteit dolgozta fel, 18 felsorolta a gellérthegyi kőemlékeket, melyek alapján a hegyen vélte meglelni az őslakosság vallásos életének központját, de a kőbánya kérdését ezek esetében figyelmen kívül hagyta. Mindössze azt jegyezte meg: „A Kr. u. I. század eraviszkusz és azalusz sírköveinek anyaga puhább kő." 19 Majd a továbbiakban azt írta, hogy a római hódítás nyomán új anyag jelenik meg, a békásmegyeri és a budakalászi mészkő. 20 Pannónia római kori kőbányáinak feltárására ez ideig kevés figyelmet fordítottak, miként ezt Torma István, a legutóbbi, e témában megjelent tanulmány szerzője is hangsúlyozza. 21 Az általa közölt budakalászi kőbánya területén ásatás nem folyt, de a hely közelsége arra engedte következtetni, hogy Aquincum kőigényét innen elégítették ki. 22 A Gellérthegyről származó kőemlékek és az aquincumiak között még laikus szemmel nézve is feltűnő a kőanyag eltérő minősége, az előbbiek sárgás vagy szürke színűek, az aquincumiakjóval fehérebbek, ami arra utal, hogy különböző kőfejtőből származnak. Gyakorlati okokból nézve egészen természetes, hogy mindkét helyen a legközelebbi kőbánya anyagát használták fel. Míg a pannóniai kőfejtés vizsgálatának hiányát említettük, a dáciai kőbányák, elsősorban Téglás Gábor kutatásainak köszönhetően, e szempontból sokkal jobb helyzetben vannak. 23 Ezek a biztosan római korra keltezhető kőfejtők analógiás alapon megerősítik azt a feltevésünket, hogy a gellérthegyi bányát is a római korra keltezhessük. A bezsánhegyi kőbányában látható ékelési rések 24 a miénkhez hasonlatosak, míg más fejtőkben a munkafolyamat rendszere eltéréseket is mutat. A Tordai-hasadék felett lévő kőbányában a fejtés lépcsőzetesen, függőleges irányban történt, 25 a jánosfalviban pedig egy szobaszerű műhelyben, egyszerre három oldalról. 26 Ezekből a bányákból szerszámok is előkerültek, míg nálunk csupán egy kézbe illő, egyik végén lesimított talpú, másik végén gömbszerű kőbunkó került elő, melyet ékbeverő nagykalapácsként használhattak. 27 A Rajna vidékéről, Pellenzből közöl Josef Rőder egy antik kőbányát 28 , ennek alapján rekonstruálja a római kőfejtés módszereit, és bemutatja a kőbányászat szerszámait is. 124
