Budapest Régiségei 32. (1998)

KÖSZÖNTÉSEK - Altmann Júlia: Bertalan Vilmosné = Herta Bertalan 9-10

BERTALAN VILMOSNE Dr. Bertalan Vilmosné, John Herta 1923. június 30-án született Budapesten. Középiskoláinak elvégzése után, 1942-ben került a mai Budapesti Történeti Múzeum akkori jogelődjéhez, a Régészeti és Ásatási Intézetbe, Gerevich László mellé. Munkába lépésével párhuzamosan kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a művészettörténet-középkori régészet-középkori történelem szakon. 1947-ben, az egyetem elvégzésekor védte meg bölcsészdoktori disszertációját, amelynek címe: A budai Vár XVII-XVni. századi építészete. Dr. Bertalan Vilmosnénak (vagy ahogy idegen nyelvű publikációkban magát nevezi: Herta Bertalan) szinte teljes régészeti, és ehhez kapcsolódóan tudományos tevékenysége is a Budapesti Történeti Múzeumhoz, így a fővároshoz kötődik. Régészként csupán egyszer vezetett egy jelentős ásatást Budapesten kívül, Esztergom-Alsószigeten, ahol egy bencés apácakolostor feltárását végezte. Budapesthez kötődő ásatásai közül a budai Várhegyen, a várnegyedben és az Óbudán végzettek a legkiemelkedőbbek. A Tóth Árpád sétányon H. Gyürky Katalinnal közösen tárták fel a középkori városfal és útréteg egyes szakaszait, ezzel jelentősen gyarapítva ismereteinket a középkori város erődrendszerének kialakulásáról. A várnegyed lakóházainak kutatásaiban is lényeges szerepet töltött be, így többek között dolgozott az Úri utcában, a Szentháromság utcában és az Országház utcában. Különösen fontos az az aprólékos megfigyeléseken alapuló munka, amelyet a közműhálózat rekonstrukciói folyamán az egyes közműárkokban végzett, és amely a város topográfiai kutatásához nélkülözhetetlen úthálózat kialakulásáról ad fontos adatokat. A mai Kapisztrán téren, a volt Helyőrségi templom, a középkori Mária Magdolna templom kutatása volt az egyik legfontosabb munkája. A várostörténeti kutatás szempontjából a középkori magyar település plébániatemplomának feltárása, periodizációja, építészeti és egyéb leletanyagának feldolgozása alapvető fontossággal bír. Szinte egész tudományos életét végigkísérte az Óbudán folytatott kutatás. Magam, aki a későbbiekben résztvevője, majd folytatója lettem e munkának, tisztelettel adózom annak az áldozatos, gyakran lehetetlen körülmények között folytatott, általa vezetett ásatásoknak, amelyek nélkül Óbuda történeti és topográfiai kutatása hiányos lenne. A lakóházak pincéiben, udvarain végzett kisebb feltárások, a közművek árkainak állandó figyelése alapján készült dokumentációi nagyban elősegítették azt a munkát, amely az óbudai lakótelep építésével párhuzamosan folyt. A feltárások végzésére a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma és a középkori osztály munkatársaiból alakított munkaközösség középkori részének vezetője volt a feltárások megindulásától kezdve, 1973 és 1981 között. Óbudának szinte nincs is olyan pontja, ahol ne végzett volna ásatásokat, leletmentéseket. A korábbi évtizedekben, majd az óbudai lakótelep építésekor, illetve az azt megelőző szanálások alkalmával nyílott arra lehetőség, hogy a város lakóházait, utcahálózatát, a település szerkezetét megfigyelhessük. Részleteket tárt fel a város É-i részén lévő kanonoki házakból és a királynéi városrész több pontján álló lakóházakból is Nevéhez kötődik a város piacterének beazonosítása és az azon álló egyes épületek kutatása is Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a Lajos utca 158. sz. épület kutatása, amely a mai Óbuda egyetlen megmaradt és helyreállított középkori épülete. Bertalan Vilmosné nevéhez fűződik a XIV. századi város két legjelentősebb épületegyüttesének megtalálása, feltárása és beazonosítása. A mai Fő téren állott az óbudai prépostság Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma, amelynek néhány falrészlete az épületek pincéiben bemutatásra is került. A mai Mókus utca-Perc utca-Kiskorona utca által határolt részen kialakított romterületen pedig az óbudai klarissza apácák templomát és kolostorának részletét tárta fel. Tudományos munkája során elsősorban ásatási anyagait dolgozta fel, hiszen valamennyi ásatása kiemelkedő jelentőségű, új ismereteket adó volt. Ezeken kívül a leletanyag-feldolgozások közül külön kutatási területe volt a majolikaedények, padlótéglák. Fontos múzeumi feladata volt az egyik legjelentősebb gyűjteményünk, a kőtár kialakítása, kezelése, vezetése. Irányítása alá tartozott egy időben a középkori osztály restaurálóműhelye, és régészeti csoportvezető is volt. 1983-ban nyugállományba vonult, de azóta is mind a mai napig azon dolgozik, hogy azt a hatalmas mennyiségű régészeti leletet, ásatást feldolgozza, amit hosszú pályafutása alatt az állandó terepmunka miatt nem tudott megtenni. Kívánunk továbbra is jó egészséget és energiát a sok, még elvégzésre váró feladatának folytatásához. Altmann Júlia 9