Budapest Régiségei 31. (1997)

Póczy Klára: A "via Postumia" meghosszabbítása az Aquileia-Aquincum szakasszal 289-294

A via Postumia Genuától-Aquileiaig és meghosszabítása Aquincumig, valamint az erről a főútvonalról elágazó utak az Alpok-Adria és a Duna térségében Pannoniába Aquileiatól Celeiaig ugyanezt az utat használták, majd tovább haladva, Poetovionál (Ptuj) átkelve a Dráván, Halicanumnál, a murai átkelőhelynél volt a következő fontos kiágazás a Postumia meghosszabbításról és vett északi irányt. A Dunát Carnuntumnál érte el: Savaria, valamint Scarbantia (Szombathely és Sopron) voltak fontosabb állomásai a mai modern terminológiával jelölt „via dell' Ambra", vagyis Borostyánkő-útnak.

9 Hangsúlyozzuk, hogy ez az útvonal is, - mint a már felsoroltak - ősi kereskedelmi út nyomvonalát követte, amelyet most a korszerű hadiutak igényei szerint szélesítettek, alapoztak, burkoltak. Pannónia, Raetia és Noricum számára több mint négy évszázadon át Aquileia képviselte Rómát, kulcshelyzetben volt a hadi felvonulás, a kereskedelem, valamint a közigazgatás szempontjából. Egymást segítették vagy gyengítették az út végpontján lévő állomások, így Carnuntum és Aquincum is ezért élvezték a birodalmi politika kivételes támogatását. Az utat folyamatosan karbantartották az út menti erődökkel együtt. Pannónia gazdasága tekintetében az Aquieliaból érkező ám a Duna mentén elsőfokon a római életformát reprezentálta, amikor a megszálló hadsereg, majd az újonnan érkezett telepesek igényeit elégítette ki itáliai importtal. Második lépésben a helyi ipar megteremtését segítette elő, amennyiben a tömegcikkek olcsóbbá tétele érdekében az új pannóniai településeken leányvállalatokat alapítottak az itáliai vállakozók. A mesterek áttelepültek az új piac közelébe. Harmadfokon már nem az itáliai mesterek, hanem helyi kézművesek állították elő a divatos holmit, mindenekelőtt a a helyi lakosság előtt ismeretlen agyagmécsest, üvegkészleteket, terra sigillatát, ékszert, néha kiváló minőségben.

Iü Ebben a folyamatban a Kr. u. I. században a Borostyánkő-út vitte a főszerepet, mind az áruk minősége és mennyisége, mind az itt élő italikus vállalkozók fennmaradt feliratai tanúskodnak erről (az egyébként a szakirodalomban részletesen kidolgozott témák szerint).'

1 A felsorolt árufajták, a kereskedők és a lakosság névanyaga ugyanekkor azt is bizonyítja, hogy a Postumia Aquincumig meghosszabbított szakasza egyidős a Borostyánkő-úttal. Tiberius-Claudius-kori terra sigillaták, mécsesek, elvétve üvegek és főként feliratok arra emlékeztetnek, hogy e korai időben ezen a vonalon Itáliából áttelepült nagybirtokosok éltek, akik a hely mezőgazdasági termelésének a korszerű formáit vezették be. A Balaton körzetében nagy területeken elszórtan található udvarházak lakói távolról sem jelentettek akkora felvevőpiacot, mint a Borostyánkő-út menti városok és községek, lóváltóállomások és kisebb táborok. Utóbbiak a Halicanum-Aquincum szakaszon is vigyázták az utat, helyőrségük, a segédcsapatok, és az őket kiszolgáló falvak lakossága vásárolta - a leletanyag szerint - az import árut amit a Gorsiumnál és az aquincumi első századtól itt állomásozó auxiliaris castrumoknál is megfigyeltek.

12 A Postumia meghosszabbított, Aquileia-Aquincum szakaszának neve feledésbe merült. Megőrződött feliratokon pl. a via Aemilia északi irányú meghosszabbításainak a neve; a via Aemilia minor, secunda, „Altinata" jelzők maradtak fenn, megkülönböztetésül az eredeti úttól.

13 S ugyanígy azonosították be a via Flamínia újabb szakaszainak megnevezéseit. Elképzelhető tehát hasonló megnevezés a pannóniai szakasz esetében is. Jellemző adatként említendő a felsorolt utak hossza, ami véletlen is lehet. Az eredeti via Postumia a Genua-Aquileia távon kb. 530-540 km. ARaetiaba irányuló via Claudia Augusta 517 km-es, a Noricumot átszelő út hossza 520-540 km-re te290