Budapest Régiségei 31. (1997)

Póczy Klára: A "via Postumia" meghosszabbítása az Aquileia-Aquincum szakasszal 289-294

hető. Aquileiától mérve a Borostyánkő-út hossza 540-560 km, az Aquileia-Aquincumé 550-570 km. A rövidebb utak nehéz­ségeit a valamivel hosszabb utak sík terepe kompenzálta. Azonosság mutatkozik a szóbanforgó utak kiépítésének az időpontjában is: a munkálatok mindenütt még Augustus korá­ban kezdődtek, s Claudius alatt fejeződtek be Ezek az évtize­dek egyébként éppen az Alpok-Adria és a Duna közti provin­ciák katonai megszállását és közigazgatási berendezését fele­mésztő mintegy fél évszázados periódusnak felelnek meg. 14 Amire az állami főutak kiépültek, sor kerülhetett - ugyan­ezen utak mentén - a provinciák fővárosának a helykijelölésé­re. Claudius alatt Raetiaban Augusta Vindelicum (Augsburg), Noricumban Virunum (Klagenfurt mellett), Pannoniában Sa­varia (Szombathely) nyerte el a székváros tisztségét. Pannoniában az I—II. századok fordulójára állt be először érezhető változás az észak-déli és az átlós út egymáshoz viszo­nyítható forgalmában. 106-ban Traianus császár Pannoniát két részre osztja, a területileg nagyobb és több légióval rendelkező Pannónia Superior székvárosa Carnuntumba kerül, a kisebb te­rületű, egy légiós Pannónia Inferior fővárosa Aquincum lesz. Mindkét igazgatási központ felkerül a Dunához, a határra. 15 A Borostyánkő-út forgalma szempontjából az új helyzet nem je­lentett sok változást, hiszen ugyanazon a vonalon, a legrövi­debb távon kellett tartania a helytartónak a kapcsolatot Aquileián keresztül Rómával, illetve Pannónia gazdasági köz­pontjával, Poetovioval, mint korábban. Aquincum esetében más a helyzet: a kapcsolattartás Poetovioval és Rómával ért­hetően, az előző időszakhoz képest több mozgást igényelt az úton. Két egészen más jellegű változás is élénkítette a fentiek mellett az átlós út forgalmát ettől kezdve, s ez Dacia provincia megszállásának folyamatos előkészítése, ami Domitianus ide­jében kezdődött, illetve magának az új provinciának a megala­kulása, ami Traianus alatt fejeződött be. 89-ben Aquincumba állandó, itt tartózkodó légiót helyeznek, az ebből adódó Aquileia-bázissal való kapcsolattartás fontosságáról már szó volt. Dacia 106-tól állt be a birodalom provinciáinak sorába. A stabilizációs korszakban fontos, hogy az ún. Meszes-limesszel, vagyis az új tartomány északi, valamint északkeleti határvona­lával békében és háborúban Aquincumból tarthatta Aquileiából a leggyorsabb kapcsolatot a központi hadvezetés; valamint in­nen Aquincumból kereskedtek a „barbaricum"-mal és Daciá­val, illetve annak északi felével másfél évszázadon át. l(í Az átlós út, vagyis a Postumia meghosszabításainak a sze­repe a II. században azért szorul hosszabb magyarázatra, mert hiszen éppen ebben az időben, Domitianus-Traianus alatt épült ki a limes-út, ami alkalmas volt arra, hogy a hadsereg élelmiszer ellátását és környezete luxuskövetelményeit az ak­koriban felvirágzó galliai exporttal elégítse ki. Az aquileiai fegyvergyárakkal és a hadvezetés központjával tartott kapcso­latok azonban nem szűnhettek meg a II. században, a marko­mann háborúk alatt folyamatosan szállított Észak-Itália is Pan­noniába. 17 Talán a legérdekesebb és a legmeggyőzőbb ebből a szem­pontból az a feliratos kőemlékcsoport Aquincumból, amelynek az állíttatói a „collegium Agrippinensium Transaipini" nevű egyesületbe tömörültek. Rajna-menti kereskedőkről van tehát szó, akik, a „Transalpini" jelző szerint, a mai Köln helyén lévő római város aquileiai leányvállalatának, egy újabb még továb­bi, Duna-menti filiáléját nyitották meg Aquincumban a II. szá­zad elején. Az üzleti élet tehát a Rajna-menti kereskedők rész­vételével, és a Rajna mentén „termelt" áruval, még a II. század közepéig a jól bejátszott adriai-tengeri kikötővárosból bonyo­lódott, mind a Száva-menü úton, mind a Postumia meghossz­abításán, bár erre az időre már kiépült a Duna-menti limes-út is. 18 A két pannóniai út viszonyában a következő jelentős válto­zás Caracalla idejében állt be, amikor 214-ben határkiigazítást rendelt el a császár a két pannóniai provincia között. Az addig nagyobb Superior és kisebb Inferior területének megosztása ettől kezdve nagyjából azonosnak vehető, s lényeges, hogy po­litikai súlyuknak megfelelően mindkét tartományban mostan­tól két-két légió állomásozik. Ennek folytán Aquincumból is egy consulságot viselt helytartó irányítja Pannónia Inferior ka­tonai és polgári igazgatását, s az officium consularis személy­zete megduplázódik. Ezzel az intézkedéssel a császár a quad-markomann háborúk után kialakult politikai súlypont-el­tolódást ismerte el. 19 A kereskedelem forgalmában, az áruszállításban ebben az időben jelentősebb egyensúly váltásra került sor. A Boros­tyánkő-út forgalma jelentősen csökkent, az átlós úté növeke­dett, amit főként az Aquileiaban kialakult, katasztrofálisnak mutatkozó állapot okozott. A Marcus Aurelius alatt hosszúra nyúlt háború évtizedei során az áhított, gazdag kikötővárost a Duna túl partján élő törzsek többször lerohanták és kifosztot­ták. Évtizedekre volt szükség, míg a kézműipar ott újra helyre­állhatott. A Rajna menti nagybani árutermeléssel az adriai ki­kötőváros hosszú ideig nem is tudott konkurrálni. 20 Egyszerűbb borostyánékszereit ekkor csupán szarmata-földön az Aquin­cum előterében élő lovas népeknek tudta eladni. 21 A limesen ál­lomásozó hadsereg a katonai konjunktúra idején a galliai és raetiai árut vásárolta. A Dunától északra élő különböző germán népek pedig olyan mérvű vereséget szenvedtek, hogy egy ide­ig nem jelentettek számottevő felvevő piacot. Az Aquileiából érkező két pannóniai út életében a követ­kező, s talán utolsó változást Pannónia provincia négy részre osztása hozta. 296-ban Pannónia Inferior két közigazgatási egységre vált szét. Az északi tartomány, Valeria veszélyeztetett határán, Aquincumban, csupán a provincia hadseregének a pa­rancsnoksága maradt. A polgári közigazgatást ettől kezdve Gorsiumból, a határtól 60 km-re lévő központból irányították. 22 Lényeges, hogy a két közigazgatási központ között az átlós úton egy napi kocsiútnyi távolságról van szó, amit az állami futárszolgálat fél nap alatt teljesített. Szabálynak tűnik ez a Rajna-Duna menti provinciák új rendszerében. így tarthatta egymással a gyors kapcsolatot a provinciák katonai és polgári vezetése. 23 A fenti intézkedéssel a kormányzat újból egy, már kialakult helyzethez igazodott. 260-ban érte ugyanis Pannoniát, több év­százados történetének legsúlyosabb megpróbáltatása. A határa­in beözönlő germánok, szarmaták, roxolánok végigdúlták a vá­rosokat és a kisebb településeket. Útjukat romok jelezték mind a rajnai, mind a dunai provinciákban. A támadásuk kisebb mér­tékben 270-ben is megismétlődött. 271-ben Daciát, alig több, mint másfél évszázados római fennhatóság után, hivatalosan is feladta a birodalom vezetősége, s ezzel az aquincumi limes­szakaszt közvetlenül érték a népvándorlás első hullámaival ér­kező csoportok támadásai. 24 Amikor a tetrarchia idején a pol­291

Next

/
Thumbnails
Contents