Budapest Régiségei 31. (1997)

Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120

Braunschweigben rendezett „Budapest im Mittelalter" c. kiállításra tervezett nagyméretű maketthez Szekér György építész kollégánk elkészítette a középkor végi királyi palota részletes, 1:200-as léptékű alaprajzi rekonstrukcióját a hozzá tartozó nézetekkel egyetemben. A munka, amely elsősorban a Gerevich-féle ásatások eredményeit tartalmazó felmérésekre épül, sajnos makettként nem realizálódott és nyomtatásban is csak töredékei jelentek meg. így, bár magam több pontját vitatom, ehelyütt csak a megjelent részletekkel foglalkozhatom. - BÚZÁS 1993: A budai gótikus szobrok kapcsán írt munkában helyet kapott (90. o.) „A budai várpalota és a D-i városnegyed a XV. század második negyedében" c. alaprajz, amelynek lényege röviden a következő. A palota E-i határa a II. Szárazároknál húzódott, amelyen ekkor egyszerre két híd vezetett át: egy nagyjából középen, egy pedig a NY-i végében, ahol a kutatás az ma is látható pilléreket hozta napvilágra. (A II. Szárazárok vonaláig terjedt a Nagy nyugati falszoros is) A hídon túl még állt a városrész Ny-i házsora, míg északabbra középen - a mai Szt. György tér széle táján - már létezett az a nagyobb méretű épület, mely a Friss-palotával azonosítható. A későbbi Északi előudvar K-i sávjának állapota bizonytalan, részben a Friss-palota udvaraként funkcionálhatott. - BÚZÁS 1994: A Zsigmond-kori D-i nagycsarnokról írt tanulmányban szerepel az Istvánvárnak mind alaprajzi (111. o. 2. kép), mind DK-i nézeti (112. o. 3. kép) rekonstrukciója. A rekonstrukciók sajátos vonása, hogy rajtuk az épülettömb E-i oldalán, homlokzat ÉK-i és ÉNY-i sarka előtt egy-egy torony tűnik fel. Rekonstruálásra került továbbá még egy, a Nagycsarnok előzményeként feltételezett másik terem, illetve annak épülete. - GERŐ 1994: Az alapvetően Mátyás korának szentelt könyvben helyet kap a legkorábbinak, azaz Árprád-korinak vélt épületnek, az Istvántorony domborzati viszonyok közötti ábrázolása (15. o.), majd az Anjou-kori (18. o.), és a Zsigmond-kori palota (23. o.) alaprajzi rekonstrukciója következik. Az alaprajzok sorát a Mátyás-kori állapot színes, periodizált rekonstrukciója zárja (69. o.). -Az Anjou-palota védműveinek É-i határát egészen a II. Szárazárok vonalánál feltételezi, míg D-en a Rondella előtti, korábbi kaputoronynál, K-en pedig a Duna partján, a Keleti falszorosnál. Erre a korra teszi az Istvánvár tömbjén túl a Nagyudvar NY-i és K-i szárnyát a kápolnával valamint a Délnyugati palotát(l). Az I. Szárazárok nem szerepel sem itt, sem a Zsigmond-kori állapot ábrázolásánál. Utóbbin az É-i határ az Északi előudvar É-i falánál húzódik. Megépültnek tartja a Zsigmond-udvar K-i és É-i palotáit, a Csonkatornyot, a Nyugati falszoros mindkét részét, valamint a D-i Rondellát és a Vízi rondellát. Ezzel ellentmondásban a a Mátyás-kori rajzon eltűnik a mindkét, a Zsigmond-korban még szereplő bástya, feltűnik viszont az eddig nem jelzett I. Szárazárok. A jelzett, és egyéb más következetlenségek miatt, amire egyébként a szövegben sem találunk magyarázatot, Gerő ezen alaprajzi rekonstrukció-sorozata csak erős kritikával használható. Mindez azért is sajnálatos, mert ez a második, a palota legalább három fő korszakával az alaprajz változásában is foglakozó rekonstrukciós kísérlet. A hibák lektori segítséggel nyilván kiküszöbölhetőek lettek volna. - KOPPÁNY 1995: Ez a magyar várépítészettel foglalkozó rövid, összefoglaló munka ezidáig a harmadik olyan mű, amely a palota alaprajzi változásaival sorozatukban foglalkozik. Az Anjou-kori alaprajz (13. o. 9. ábra) lényegében teljesen egyezik a CZEGLÉDY 1988 alatt közölt rekonstrukcióval, azaz a palota É-i határát az I. Szárazárokkal vonja meg, míg K-en már feltételezi a Dunához lenyúló Keleti falszoros meglétét. - A Zsigmond-kori alaprajzon (15. o. 11. á.) az É-i határt all. Szárazároknál jelzi, D-en a Rondellát megelőző, háromszöget formáló védműnél. Ezen túl meglévőnek jelöli a Nyugati falszoros D-i részét. -A Mátyás-kori alaprajzon (21. o. 21. á.) az É-i határ az Északi előudvar É-i zárófala, D-en viszont a Rondella. Létezőnek véli a Vízi-rondellát, valamint az ÉNy-i sarokban a Karakas pasa tornyát, illetve ahhoz kapcsolódóan a Nyugati falszoros északabbi részét. - BÚZÁS 1996: Két DK-ről készült nézeti rekonstrukció, amely megjelent a Medium Regni c. népszerűsítő tanulmánygyűjtemény (Bp. 1996) Végh András által írt munka illusztrációjaként (190., 192.). Az első, „A budai királyi palota az 1390-es években" c. látkép szerint a palota ekkor az I. Szárazárok vonalánál záródott le, s egyetlen, a sziklaplató alatt körbehúzódó falgyűrű vette körül. A Belsőudvar v. Nagy udvar területén már mind a Ki, mind a Ny-i szárny állt már. -A második, az 1420-as éveket rekonstruáló látkép szerint a palota É-on immár a II. Szárazárokig terjedt, míg Den a Rondella előzményét képező védműig. Létezik már a Keleti- és a Nyugati falszoros, ill. utóbbi D-i része. A Második udvar teljesen körbeépült már K-en és É-on palotaszárnyakkal, DNy-on a Csonkatorony tömbjével. 3. A vita ismertetésétől itt most el kell tekintenünk. Legutolsó, rövid összefoglalását lásd MAGYAR 1989-1991. 95. o. és 99. o. 40., 100. o. 41-44. jegyzetek; németül bővebben: MAGYAR 1991a 162-164. 4. Az ásatási lehetőségek csapdát rejtenek magukban. Amíg ugyanis a D-i részen az e kérdés eldöntését befolyásoló, még kutatatlan területek igen korlátozottak, a már kutatottak pedig igen erősen bolygatottak, az objektumok roncsoltak (1. alább a főszövegben), az ÉK-i részen a feltárások elvi lehetősége szinte teljes, és ráadásul a pusztulás becsülhető mértéke is eleve jóval kisebb. Azaz: a D-i részről a pusztítások miatt mindig is kevesebb információnk lesz, illetve lehet, mint az ÉK-iről, holott nem szükségszerű, hogy a fennálló hiátus a eredeti állapotot tükrözi. Igaz, ez nem is kizárható, így tehát talán csak egy, az ÉK-i terület jövőbeni kutatásából származó valamely egészen különleges lelet vagy objektum segíthetne a biztosabb kép alkotásában, ám még ekkor sem lehetünk teljesen bizonyosak abban, hogy nem semmisült-e meg hasonló a D-i részen. 5. ZOLNAY László: Ásatások a budai I., Táncsics Mihály u. 9. területén. ArchÉrt 95 (1968) 40-60. 6. Összefoglalása elsősorban GEREVICH 1966-ban. L. még az alábbiakban a főszövegben, részletes hivatkozással. 7. ZOLNAY 1977. sz. 25-45. o. 8. ZOLNAY 1977. k. 4. o. 1. á. és 59. o. 63. á. 9. A magam részéről mindenképpen ennek jeleként fogom fel a Vencel királlyá választása (1301) utáni budai bevonulásáról leírtakat. Horneck Ottokár erről szóló, többször idézett sorait 1. pl. ZOLNAY 1952. 17. oldalán. 10. Kubinyi András kutatásai alapján közismert, hogy Buda morfológiai alapon - már csak természeti adottságai által is predesztináltan - az erődített városok ún. Vorburgstadt típusába sorolható be (KUBINYI András: Burgstadt, Vorburgstadt und Stadtburg - Zur Morphologie des mittelalterlichen Buda. ActaArchHung 33 (1981) 161-168.) K. A. ennek kapcsán feltételezi - meggyőződésem szerint joggal -, hogy a város mindhárom sarkát valamilyen erődítés védte (i. m. 177., ill. 173.). így, bár -, mint a leírtakból kiderül - vele szemben a D-i sziklafokon állt „burg" (értsd egyben királyi lakóhely) városalapítás-kori létét én nem tartom bizonyítottnak (igaz végérvényesen cáfoltnak sem), valamilyen, védelem céljára is alkalmas objektumot ugyanott magam is feltételezni tudok. 11.1. erre az 1. jegyzetben a ZOLNAY 1977 k. és ZOLNAY 1982 alatt a domborzati rajzokról leírtakat. 12.1. 1. jegyz. SEITL 1952 alatt elmondottakat, illetve a későbbiekben a szárazárkokról leírtakat. 13.1. 1. jegyz. EGYED 1968 alatt leírtakat. 14. GEREVICH 1952. 158-159., GEREVICH 1966.249-252. 15. GEREVICH-SEITL-HOLL 1953. 211-213. 16. MAGYAR 1989-1991, MAGYAR 1991a 161. 17. GEREVICH 1966. 151-152. 18. MAGYAR 1992. 113. A területen még 1993-ban, majd legutoljára 1995ben folytak kutatások. Ezek során az udvarnak szinte teljes hosszában, annak az északi zárófaltól az ún. osztófalig terjedő részén sikerült tisztázni az árok nyomvonalát, formáját. A számos helyen végzett átvágás alapján keresztmetszete némiképp eltért a D-i oldalon feltárt árokszakaszétól. Külső oldalán mindenütt ahol elértük, rézsű mutatkozott, amelyet helyenként a természetes, sárga, agyagos-márgás altalajba vágva alakítottak ki, míg máshol, ahol ez nem volt meg elég magasan, sáncszerű, kevert felmagasítást alkalmaztak. A belső oldalon mind az altalajba vágott rézsűs (D-i rész), mind egy megközelítőleg függőleges, támfalas kiképzés (északabbra) megtalálható volt. Utóbbit a helyi, palásán hasadó márgasziklából alakították ki, szárazon rakva. - Az árok általában részben szürkés, iszapos, természetes betöltődést, részben szemetes feltöltést mutatott. Mindkettőből a tipikus 13. századi kerámia került elő. Az így betöltődött-betöltött árok felületén jelentkezett az első, köves-kavicsos útréteg, amelyből már 110