Budapest Régiségei 31. (1997)

Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120

helyenként 14. századi, bordázott kerámiatöredékek is napvilágra kerültek. 19. GEREVICH 1966,185-190. 20. L. pl. a Gerevich által feltárt patkó alakú tornyot a Második udvar ÉNy-i részén (a szövegben később részletesen tárgyalva), a négyszögletes tornyot az Előudvar Ny-i oldalán (ZOLNAY 1977 31.), a Tóth Árpád sétányon előbukkant tornyokat (H. GYÜRKY Katalin: Városfalak a középkori Buda nyugati oldalán ArchÉrt 105 (1978 30-50.), vagy az É-i részről legutóbb publikált félköríves tornyot. (Erre BENCZE Zoltán több rövid jelentése a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum udvarán folytatott kutatásokról a Hadtörténelmi Közlemények 1987-88-89-es évfolyamaiban.) 21. GEREVICH 1955,244., GEREVICH 1966 169-171., ill. a 170. o. 252. képen „Q"-val jelölve. 22. GEREVICH 1952,153.: „...hihető, hogy a budai vár legkorábbi in situ emlékével van dolgunk." -Óvatosabb megfogalmazást találunk GEREVICH 1966 171. oldalán, ahol - miután nem zárja ki teljesen a fölötte lévő fallal való egykorúságot - kijelenti: „A XVI. században már állott. Föl lehet talán tételezni, hogy a XIII. század végén készült. A XIII. század derekára jellemző rossz minőségű, hevenyészett erősítés munkáinak keretében nehéz ilyen gondosan készült falat elképzelni, viszont a későbbi, nyugati erődítésfal technikájától idegen." Újabb munkáiban (GEREVICH 1976 48^9, GEREVICH 1987,) ismét a fal legkorábbi, tatárjárás előtti, eredetét sugallja. 23. Erre az ötletre 1. először F. TÓTH 1975, 23. o. 20. j„ majd MAGYAR 1991b 209.; ez a ciszterna időben megelőzné a Feuerné által a közvetlen közelben azonosított Cisterna Regiát. 24. GEREVICH 1966,168. o. 245-246. kép és 169. o. 248-250. kép. 25. GEREVICH 1955, és 1966 i.h. 26. GEREVICH 1952,159,1955, 241., 1966 155-160. 27. Ezt az álláspontot elsősorban Gerő László képviselte, aki szerint a torony eredetileg szabadon állt, és elsődleges szerepe a Kisebbpest - Pest közötti révátkelőhely ellenőrzése volt. - L. pl. GERŐ 1955 202., és 1994 15. 28. GEREVICH-SEITL-HOLL1953,214. szöveg és ábra; GEREVICH 1966, 155.: a feltöltésben bekarcolt fehér kerámia és ötvös öntőforma, u. ott.: „...a föltöltés legkésőbb a XIV. század első felében megtörténhetett." 29. A kérdés nem ennyire egyszerű, és indokolt a feltételes mód használata, ugyanis a toronyból kiágazó fal, „E" vastagsága (137 cm) északabbra csökken, és mintha a lábazati megoldás is eltérő lenne (1. GEREVICH 1966,131.0. 174. kép alaprajza). Az eredeti megfogalmazás is így szól: „Az István-torony északi oldalába, közvetlenül az északi sarok mellett, egy észak-déli irányú fal köt be (E). Ez a fal, kisebb törést szenvedve, valószínűleg azonos a középkori kis udvart nyugatról határoló traktus nyugati falával (E)." (U. ott 158.) - Nem véletlen, hogy G. L. még jóval később is így fogalmaz: „Sajnos, a keltezés legkérdésesebb pontja az Istvántorony maradt." (GEREVICH 1987,152.) 30. GEREVICH 1966.121. o. 156. kép és 123. o., ahol megjegyezve: „...a falat egy korábbi építkezés elbontott maradványának kell tartanunk." 31. Mindkettő ábrázolva az előbb idézett képen, de leírva csak a délebbi szerepel a 126. oldalon: „...ez a falmaradvány is, ...más, korábbi elrendezés emléke." 32. GEREVICH 1966, id. képen „i"-vel jelölve, említve a 126. oldalon. Korára u. itt: „Pusztulásának felszíne mélyebb, mint a az ajtók küszöbszintje és a terrazzo felülete. (Értsd: az Istvánvár ÉK-i helyiségéé. - MK) Ezért és eltérő iránya miatt feltételezhető, hogy korábbi az előbb leírt falaknál. Ezt azonban, sajnos, rétegek nem bizonyítják. - Teljesen az sem kizárható, hogy valami egészen kései falazatról van szó, de ennek ellentmond, hogy a leírás szerint apró kövekből, tehát vélhetőleg nem másodlagosan felhasznált anyagból rakták. 33. Ezt a felvetést 1. BÚZÁS 1994,110. 34. GEREVICH 1966, 130-131., 133-135., illetve a 131. o. 174. és 135. o. 184. képen az „A/a-b-y" jelű maradványok. Korai keltezésére 1. még i. m. 138., 264., valamint GERVICH 1976, 48. és GEREVICH 1987, 152, bár e szerint csak „valószínűnek látszik, hogy az északi keresztszárnyat is megelőzte." 35. GEREVICH 1966, 121. o. 156. kép „A" és „C", illetve D-i folytatás. A „korábbi" épület keltezésével kapcsolatos kételyeket 1. még BÚZÁS 1994,110-111. 37. Ezt a lehetőséget szóban többször Feld István vetette fel. Hasonlóan értelmezhetők a BÚZÁS 1994 111. oldalon összefoglalóan leírtak, bár mint láttuk, ő az adott objektum keltezést és szerepét nem tekinti lezártnak. 38. A korszakra és részben későbbre jellemző legközelebbi példákat 1. az Zolnay L. által az Előudvar területén feltárt házak között ZOLNAY 1977 sz+k. 39. GEREVICH 1966, 132-133. valamint az id. 131. o. 174. és 135. o. 184. képek ill. alaprajzok. 40. L. erre először F. TÓTH, 1975,23. o. 20. j., majd MAGYAR 1991b 208. 41. Hogy hipotéziseink sorát kerekre zárjuk, mindjárt egyfajta kronológiai sorrendet is felvázolhatunk. Eszerint a legkorábbi, az István hg. és Nagy Lajos korában (még) funkcionáló ciszterna lehetett a most említett. Későbbi, Zsigmond-kori ciszterna volna a Nyugati belső udvarban feltárt kéthajós pince, amely mint látni fogjuk, kívül esik a Nagy Lajos-kori palota feltételezett Ny-i védőfalán, viszont belül a legkorábbinak vélt Zsigmond-kori várfalon. Végül legkésőbbi, Mátyás-kori lenne a Cisterna Regiaként azonosított pincetér. Mindamellett, ha el is fogadjuk a fenti feltételezést, az új ciszternák kialakításának nem szükségszerűen kellet a régiek kiiktatásával járni. 42. GEREVICH 1966,122-123., 127-130., ill. 127. o. 165. kép a három helyiség É-D-i metszetével; futólag említve még: GEREVICH 1952,158., ill. 157. o. 2. kép A-A metszet az előbbi É-D-i metszet korábbi, némiképp eltérő változatával (pl. a II. helyiségben itt még hiányzik a korábbi fal!), GEREVICH-SEITL-HOLL 1953,214. 43. GEREVICH 1966,126-127. 44. GEREVICH 1966,127. 45. GEREVICH 1966,130. 46. GEREVICH 1952, 158. (tévesen II. Endre pénzével említve!), 164. (már helyes éremmeghatározással); GEREVICH-SEITL -HOLL 1953, 214.; GEREVICH 1955,247.; GEREVICH 1966,111., 127-128. 47. L. előbbi jegyz. id. helyei, ill. GEREVICH 1952,164.: „Kétségtelen azonban, hogy a szír luxusüvegek előfordulása a királyi udvar jelenlétére utal a XIV. sz.-ban." 48. GEREVICH 1966,129. o. 170. kép. 1-2-3. 49. H. GYÜRKY 1985,55-56. (XIII/3. típus), eredezteteset Velencéből valószínűsíti. 50. H. GYÜRKY 1985,54. o. (XIII./l. típus) egy ún. „Hedvig-pohár" töredékét azonosította be a Keleti sziklaárok (I. Szárazárok) leletei között. 51. GEREVICH 1952, 156-157.; GEREVICH-SEITL-HOLL 1953, 214.; GEREVICH 1966,79. o. 94. kép - a Nagyudvar Ny-i sávjában elhelyezkedő gödröket is feltüntető alaprajz; 92. o. 129. kép gödörmetszetekkel; 110-111. leírás 52. L. előbbi jegyz. id. helyei. 53. GEREVICH 1966,86. 54. GEREVICH 1952,156. és 157. o. 2. kép B-B metszete; GEREVICH 1955, 249.; GEREVICH 1966,102-103. és utóbbin a 141. kép metszete: I. helyiség; 104 és u.itt 143. kép metszete: II. helyiség; 105-106.: III. helyiség, amelynek metszete azonban csak GEREVICH 1952. i. h.-én szerepel. 55. Kivéve az I. helyiségnél, ahol az alsóbb réteget is Zsigmond-pénz keltezi (GEREVICH 1966, 102), ennek humuszos sziklamálladék anyaga azonban eltér a másik két helyen észlelt alsó rétegétől. Megjegyzendő viszont, hogy az alsóbb és felsőbb betöltések között mindhárom helyen megemlítenek valamilyen elválasztó köves, kavicsos nívót. 56. GEREVICH 1955,247; GEREVICH 1966,198-199. o. és 197. o. 286. kép alaprajza. 57. GEREVICH 1966,196-199. 58. Az l:200-es alaprajzon feltüntetett legközelebbi szintpont az innen az Istvánvár ÉK-i VI-os helyiségébe vezető ajtó küszöbszintje (154,81 m), ami lényegében megfelel az Istvánvár összes többi küszöbszintjének kivéve a főbejárat, ill. kapu küszöbszintjét (155,14 m). 59. GEREVICH 1966,264-265., Seitl Kornél elméletére hivatkozva. 60. GEREVICH 1987,159.: „A valószínűbb megoldás szerint a ...keleti szárny és a kis udvart határoló déli épület előtt húzódó oszlopos csarnokfolyosó egyik ugyancsak nyolcszögletű oszlopmaradványát leltük meg." - G. L. a meglehetősen egyszerű műformát, amely a nyolcszögű bázisból 45 fokos, visszahajló rézsűvel megy át a pillértörzsbe, a 13. sz. eleje és a 16. sz. ele111