Budapest Régiségei 31. (1997)
Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120
„...emlékeztetve arra, hogy ezek a padok a hegyfoknak ezen a részén állott, korábbi várhoz tartoztak." (Gerevich vélhetőleg itt is - mint az említett oszlopos építménynél - a tatárjárás előtti időszakra céloz.) Mivel ezidáig e falszakasznak semmilyen korai - tatárjárás előtti vagy utáni - objektumhoz való kapcsolata 98 nem mutatható ki, viszont tökéletesen beleillik a palota jóval későbbi védelmi rendszerébe, én ezesetben Gerevich Nagy Emese által is megerősített" - korábbi véleményét fogadom el, mely szerint e korai típusú műformát itt „továbbélésnek tekinthetjük." 100 A lehetséges korai eredetük kapcsán fent topográfiai sorrendben leírt „in situ" objektumokat fajtájuk szerint végülis öt csoportba sorolhatjuk: 1. épített védmű maradványok; 2. „egyéb" épületmaradványok; 3. szikla- és egyéb árkok; 4. sziklagödrök; 5. planírozási rétegek. 1. A védművek közül az egyiket, a Zsigmond-udvar Ny-i oldalán álló városfal és torony maradványt, egészen bizonyosan a 13 századra keltezhetjük. Igen nagy valószínűséggel későbbi, 14. századi az István-torony. Végül, szinte elképzelhetetlen a D-i, Rondellát megelőző kaputorony és a hozzákapcsolódó falak, valamint a dunai zárófal D-i részének 15. sz. előtti eredete. Bizonytalan a védelmi rendeltetése és a keltezése annak a falcsonknak, mely a Csonkatorony D-i oldalán került napvilágra. 2. Az „egyéb" építészeti maradványok közül igazából csak négy mutat értékelhető formát. A Kisudvar K-i szárnyánál lévő téglány alakú épületnél azonban egyaránt kérdéses a keltezés (13. esetleg 14. sz.?) és a rendeltetés (korai királyi? objektum vagy az Istvánvár K-i szárnya?). Valószínűleg polgári épületekhez tartoztak a Zsigmond-udvar DNy-i részén feltárt pincemaradványok (13. vagy 14. sz.?), valamint ugyanott az ENyi részen, a 13. századi városfal tornya mögött előtűnt falak. A udvar DK-i részén előkerült negyedik, oszlopos szerkezetű építmény jóval későbbi időszakból származtatható. 3. A fennsíkon és annak széle mentén feltárt, sziklába vágott árkokat és egyéb, hasonló sziklaformációkat eredetileg valószínűleg kőfejtés miatt alakították ki, s csak másodlagosan nyertek védelmi szerepet. Lehetséges, hogy közülük az I. Szárazároknak valamilyen természetes előzménye is volt. Sajnos teljes bizonyossággal egyik sem keltezhető a 13. sz. második felére. - Velük szemben kezdettől védelmi szerepe volt annak az ároknak, amelyet délebbre, lejjebb, a plató alatti terasz agyagos-márgás talajába ástak bele. Az árok valószínűleg körülölelte a Várhegy D-i végét, legalábbis erre utal az ÉNy-i részen feltárt hasonló, illetve egyező árok. 4. A sziklagödrök 10 ' egy része eredetileg bizonnyal tárológödör lehetett, amelyeket másodlagosan emésztőgödörként, szemétgödörként használtak fel. - A gödrök másik része inkább kisebb pince vagy pinceszerű verem lehetett, egyiküket valamilyen okból be sem fejezték. Ezek az objektumok a korábbi három csoporttal szemben betöltésük alapján jól keltezne tők - legkésőbb a 14. sz. első évtizedéig. 5. A korai anyagot mutató feltöltési rétegek szűk területen, a Kisudvaron és közvetlen környékén fordultak elő. Sajnos nem eredeti, korai szintekről van itt szó, hanem átforgatott, planírozási anyagról, amelynek bizonyító ereje így áttételes. A fentiekben szándékosan nem tértünk ki a „mobil" építészeti töredékekre, vagyis a kőfaragványokra és az idomtéglákra. Az előbbiek közül ugyanis azon korai darabok száma, amelyek a helyszínről középkori, de másodlagos befalazásból származnak, (tehát nagy valószínűséggel a terület valamiféle korábbi beépítését jelzik,) igen csekély. A még korábbi (tatárjárás előtti) töredékek talán valamivel még számosabbak is, ám ezek mindegyike késői (pl. barokk) beépítésből származik, így a palotára vonatkozó bizonyító erejük igen kétséges. - A kőfaragványokkal szemben jóval több a 13. századinak tartott idomtégla-töredék amelyeket Gerevich érvelése egyik fontos alapjának tart. Az újabb kutatások azonban meggyőzően bizonyítják ezen idomtégla anyag jóval későbbi, 14. század végi, 15. század eleji eredetét. 102 III. A DÉLI PALOTA 1350 KÖR ÜL - AZ ISTVÁNVÁR Amíg a korai palota kérdésében erősen eltérnek a vélemények, a 14. sz. második negyedére, közepére keltezett palotaépület értékelésében már több-kevesebb egyetértés alakult ki annál inkább, mert az első, régészeti és építészettörténeti összefüggések szempontjából viszonylag jobban értelmezhető maradványok éppen ehhez az időszakhoz kötődnek. 103 Megegyezik a kutatók többségének véleménye abban is, hogy ez az épület - amely a későbbi forrásokban mint „Istvántorony" vagy „Istvánvár" tűnik fel - Anjou István herceggel, Nagy Lajos öccsével állt kapcsolatban. 104 Továbbra sem világos viszont, hogy az elnevezés azért rögzült-e így, mert a „vár"-at István herceg építtette (számára építették), vagy mert átmenetileg ő lakta. 105 (Netán csak részben - 1. „Istvántorony'V m ) Mindez persze összefügg egyrészt magának az épületnek a keltezésével, másrészt a köztörténeti kronológiai adatok vizsgálatával. Az épület abszolút kronológiai elhelyezését régészeti szempontból mindössze két pénzlelet segíti, amelyek közül azonban az egyik sajnos nem teljes értékű, mert bolygatott helyről származik. A meghatározó értékű veret az épület Ny-i szárnyának III. helyiségében, az É-i fal alapozási árkában került napvilágra. 107 Károly Róbertnek ezt az érmét, amelyet a korábbi irodalom csak a király uralkodásának - szempontunkból túl tág - időhatárai (1308-1342) között tartott számon, 108 újabban 1333-ra keltezik. 109 Testvérdarabja ugyanennek a helyiségnek a D-i falánál bukkant elő egy csővezeték bolygatásából. Az alapozási árok érme tehát kijelöli a „terminus post quem"et. Ha a fentebbiek szerint elfogadjuk, hogy az Istvánvár Anjou István hercegről nyerte nevét, úgy vélhetőleg az ő hivatali értelembe vett budai tartózkodásának, ténykedésének idejét tekinthetjük a másik oldalról időhatárnak. A herceg 1354-ben halt meg, 110 így ez utóbbi időpontot vehetjük tehát az építés szempontjából abszolút értelemben „terminus ante quem"nek. Oklevélkiadással igazolható itteni működése 1349-1353 között mutatható ki," 1 , de feltételezik, hogy már 1747-ben is ő gyakorolta átmenetileg a hatalmat - legalábbis névleg - a nápolyi hadjáratban elfoglalt bátyja helyett. Az 1333-1353/1354 időhatárok között további szűkítést inkább csak találgatás, semmint bizonyíték alapján eszközölhetünk. így feltételezve, hogy önálló udvartartással járó önálló működéséhez már önálló rezidenciája volt, a felső határt visszavehetjük 1349-ig vagy 1347-ig. Az alsó határ tekintetében viszont azt nem tudjuk kizárni, hogy már meglévő, tehát nem számára készült épületet 107
