Budapest Régiségei 31. (1997)

Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120

vett át, így az akár 1333-ban is épülhetett. Ami mármost magát a „vár"-at illeti, ennek alaprajza, rendszere meglehetős pontossággal megrajzolható.

112 Az együttes súlypontja a Várhegy fennsíkjának legdélebbi nyúlványára esett, ahol az épületek egy nyújtott téglalap, pontosabban trapéz alakú, valószínűleg kezdettől zárt udvar (h.: 24-25 m, sz.: 7,4-6,8 m körül), a Kisudvar körül voltak elrendezve, s így maguk is megközelítőleg téglalap, vagy inkább kissé szabálytalan, trapezoid formájú alaprajzot mutattak. Elképzelhető, hogy az udvart körülölelő épületek közül nem mindegyik volt egykorú. A közel szabályos alaprajzból a délnyugati sarokban valamely okból eltérő tájolással „kilógott" az öregtorony- az „István-torony"- tömbje.

113 A torony északi oldalához közvetlenül csatlakozott - s vele vélhetőleg egykorú - a nyugati palotaszárny, amely aztán fordított „L" alakban megtörve folytatódott az északi szárnyban."

4 Az északi szárnyat középen mintegy átvágta az északra nyíló kapu és a mögötte húzódó, mindössze 2,6/2,8 m széles, folyosószerű kapualj.

115 (Megjegyzendő, hogy a kapuhoz kapcsolódóan különösebb védelmi célú „berendezés" - csapórács vagy farkasverem - nyoma nem ismeretes, vagy legalábbis a publikáció nem említ ilyet.) Nehezebb kérdés a keleti szárny formája, mivel a későbbi átépítés miatt a korábbi maradványok értelmezése ehelyütt meglehetősen problematikus. Mint láttuk, Gerevich L. véleménye szerint itt a hercegi palota kiépülésekor már ill. még egy korábbi, téglány alakú építmény állt s ezért nem folytatódott erre - tehát mintegy fordított „U" alakban visszatörve - az „L" alakú épület. Csakhogy a korábbinak vélt téglány alaprajzú építmény keleti fala északi irányban szinte a hercegi vár északi homlokzatáig követhető s így a magam részéről az egykorúságot sem zárnám ki.

116 Az építmény déli kiterjedéséről semmilyen hiteles adatunk nincs s csak kérdőjelesen tételezhetjük fel, hogy az lenyúlott egészen az ún. délkeleti erkélyig,

117 esetleg valamivel azon túl. Az „erkély" az együttest délről lezáró eredeti épületrész egyetlen ma létező maradványa, s egykor - Zolnay L. véleményének megfelelően

118 - az „István-vár" kápolnájához tartozhatott.

119 Talán éppen ezért sem bontották el a későbbiekben ellentétben a mögötte álló épülettel. Az erkély mögött eredetileg állt épület formájának meghatározása, vagy legalább annak valószínűsítése is meglehetősen nehéz feladat. Mint az előbbiekben láttuk, lehet, hogy csak a K-i szárny D-i nyúlványa állt mögötte, valószínűbb azonban, hogy önálló, K-Ny-i irányú épület, vagyis D-i szárny, amely Ny-on egészen az István-toronyig ért. Erre utalhat legalábbis, hogy a torony ÉK-i, a többinél keskenyebb falának külső oldalán hiányzik a másik három falnál meglévő rézsűs övpárkány, és a bejárat is erről nyílt.

120 Lehet, sőt valószínű persze, hogy a D-i szárny köztes, háromszög alakú „közlekedő"-térrel kapcsolódott a toronyhoz, ellenkező esetben a szárny földszinti és emeleti termeinek Ny-i lezárása meglehetősen torz formában történhetett volna csak meg.

121 Az épület É-D-i kiterjedésével, szélességével kapcsolatban csak találgatni tudunk. Lehet, hogy a szárny szélessége nem, vagy nem sokkal haladta meg a szentélyként azonosított erkély szélességét (tehát nem fedte le a torony teljes ÉK-i oldalát)

122

, de az is lehet, hogy szélesebb volt, és D-i fala a torony K-i sarkához kötött be.

123 A „vár" zárt magjáról egyéb hiteles információnk nincs. Az épületegyüttes által lefedett terület cca. 40-48x22-18 mnyi volt, amihez hozzászámítandó még az Istvántorony 11,1x11,9 m-es tömbje. Az egész tömb nagyjából megfelelt egy átlagos budai telek méretének,

124 azzal a különbséggel, hogy az ennyire körülépített, zárt belső udvarú telek ekkor még ritka lehetett.

125 Nem elképzelhetetlen, hogy északkeleti irányból, másodlagosan további épületrész csatlakozott hozzá.

126 Mindettől függetlenül, valószínűleg már ekkor az épületegyütteshez tartozott mintegy előudvarként a hegy észak felé, trapéz alakban kiszélesedő fennsíkjának további része is - egészen az „I. Szárazárok" vonaláig.

127 Az „előudvart" feltehetőleg keletről és nyugatról egyaránt a 13. sz.-i városfal szegélyezte lehúzódva egészen a zárt épülettömbig, bár ezt, mint láttuk, azonosítható maradványokkal nem tudjuk alátámasztani. Északról vélhetőleg az említett szárazárok,vagy annak valamilyen előzménye választotta el a polgári városrésztől, de hogy ennek belső oldalán állt-e valamilyen komolyabb védőfal, azt nem tudjuk. Az erődítésekről szólván feltűnő, hogy a „vár" D-i tömbjét Ny-ról határoló, külső, homlokzati fal viszonylag csekély, 120-140 cm vastagságú volt. (A K-i szárny „téglány alakú" épületét itt most kronológiai bizonytalansága miatt nem említem.) Ez azért érdekes, mert további külső, a hegy lejtőjén húzódó védőfalról itt egyelőre nincs tudomásunk, s így a homlokzati fal egyben várfal szerepet is be kellett, hogy töltsön. Ez a falvastagság még akkor is kevésnek tűnik, ha tudjuk, hogy a fal közvetlenül a plató szélére épült, és alatta több méter magas sziklafal állt. Külső, a sziklaplató alatt álló falat csak a délkeleti oldalon ismerünk. A falazat azonban, amely a „délkeleti erkély" D-i oldalát és - valószínűleg - az „István-torony" D-i sarkát kötötte össze tompaszögben megtörve,

128 80 cm körüli falvastagsága alapján inkább kerítésnek tekintendő.

129 (Ennek keltezésében azonban még a következő időszakot sem zárhatjuk ki) Összefoglalva: az „Istvánvár" zárt palotamagból s hozzá északról csatlakozó előudvarból állt. Az egész együttesnek jószerével csak az öregtorony kölcsönzött vár jelleget.'

30 JEGYZETEK l.GERŐ 1994.69. 2. A témával foglalkozó fontosabb munkákat a teljesség igénye nélkül az alábbiakban foglaljuk röviden össze. (Az egyes munkákhoz fűzött véleményünket, kritikánkat a fő szövegben és a jegyzetekben adjuk, s itt csak a legfontosabb észrevételeket közöljük, a rajzi hivatkozásokat a jegyzetekben dőlt nagybetűvel jelöltük.) - LUX 1920: Az addig ismert történeti ábrázolások és helyszínrajzok, valamint a századforulós palotaépítkezés során előbukkant építészeti maradványok alapján rekonstruálja a Mátyás-kori palota különböző nézeteit és alaprajzát. Az alaprajzokon (1. pl. 95.0./95. ábra: földszint) mai szemmel elsősorban az I.—

II. jelű udvarok (ma: Második, vagy Zsigmond-udvar) és a Várpiac (Északi előudvar) területén mutatkoznak vitatható, az ásatások által azóta módosítandó részletek. Előbbinél az udvar É-D-i középtengelyébe helyezi a Schedel-metszet épületeit, amelyek a feltárt maradványok szerint egyértelműen a K-i oldalon álltak. Az utóbbinál az udvar K-i és É-i fala mentén ábrázol épületsort, amelyekre eddig nincs régészeti bizonyíték. - ZOLNAY 1952: Már az új ásatás eredményeit is felhasználva szövegközi ábrán adja közre „A budai királyi palota építéstörténeti vázlat"-át, amelyen - egy alaprajzi vázlaton egyesítve - elsősorban az Anjou-kori, másodsor108