Budapest Régiségei 30. (1993)

TÖRTÉNET, TOPOGRÁFIA = GESCHICHTE, TOPOGRAPHIE - Kérdő Katalin - Németh Margit: Aquincum 1. századi megszállásának kérdéséhez 47-53

decumana frontját vélték felismerni a Vörösvári út 7ben, a későbbi legiotábor közepén feltárt cölöpszerkezetű konstrukcióban, sőt egyéb, korai időre datálható ásatási metszetekben is Óbuda legkorábbi erődítményének maradványait vélték előkerülni. Az egymástól távol fekvő részletek azonban nem tartozhattak egyazon erődhöz. A leletanyag vizsgálatakor ugyanakkor kirajzolódott az a körzet, ahol - a Pó vidéki sigillaták előfordulása alapján - az alatábor és vicusának helye keresendő. Éppen e leletek alapján volt az is feltételezhető, hogy Óbudán akár két, időben egymást követő castellum is volt. Sőt, az sem zárható ki, hogy akár több, egymást követő korai katonai tábor meglétével kell számolnunk. Mégis, mai ismereteink szerint a felirat lelőhelye és közvetlen környéke az a hely, ahol az alatábor állott. Már 1973-ban, a késő római erőd déli kapujának feltárásakor kerültek elő cölöplyukak, amelyek egy palánktábor része (talán éppen kaputorony) lehettek. Szintén a késő római erőd déli frontjánál, a délkeleti saroktorony feltárása során fakonstrukciójú torony maradványai (cölöplyukak, tetőfedő téglák) kerültek elő, egy kelet-nyugati irányban folytatódó cölöpsorral együtt. Ugyanott a toronynál korábbi, észak-déli irányú fossát is megfigyelhettünk. E körzetben tehát két egymást követő tábor is állhatott. E lelőhely közvetlen közelében, attól mintegy 60-100 m-re délnyugati irányban, feliratunk tényleges lelőhelyénél, egy még befejezetlen ásatás során a kőépületek alatt agyagfalú épületeket és cölöplyukakat figyeltünk meg. (1. kép) A kőépületek azonos tájolásúak a korábbiakkal, és legkorábban a 2. század 1. felében Jegyzetek 1. E. TÓTH-G. VÉKONY, Beiträge zu Pannoniens Geschichte im Zeitalter des Vespasianus, ActaArchHung 22 (1970) 133-161, Taf. 22; A. MÓCSY, i Pannónia and Upper Moesia. A History of the Middle Danube Provinces of the Roman Empire (London-Boston 1974) 80 sk.; GABLER D. Arch Ért 104 (1977) 145 skk. 2. KÉRDŐ K., RégFüz 35 (1982) 34; ArchÉrt 104 (1982) 298. 3. SZILÁGYI, J. Die römische Okkupation von Aquincum und Nordostpannonien. In: Laureae Aquincenses memoriae V. Kuzsinszky dicatae. Diss.Pann. II

10 (Budapest 1938) 287 skk. 4. TÓTH-VÉKONY, i. m. 43. 5. A felirattöredékek mérete: a) M: 53 cm, Sz: 51 cm, V: 17 cm, b) M: 48 cm, Sz: 46 cm, V: 17 cm, c) M: 36 cm, Sz: 32 cm, V: 17 cm. Betűmagasságok: 3. sor: 7 cm, 4. sor: 6 cm, 5. sor: 5,5 cm, 6. sor: 5 cm, 7. sor: 4,5 cm. A feliratos mező profilait keretben, a keret szélessége 12 cm. 6. Calpetanus helytartóságáról: A. DOBÓ, Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus. Die provinziale Verépülhettek az előbbiek elplanírozása után. így bizonyosnak tekinthetjük, hogy a lovascsapat tábora itt volt, és az is valószínűsíthető, hogy ezt a tábort határolta keletről az említett korábbi, észak-déli irányú fossa. Pontosabb periodizáció és datálás csak további ásatások eredményeképpen lesz lehetséges, ugyanis a római kori épületeket a fölöttük fekvő középkori házak miatt csak igen kis mértékben lehet kutatni, s egy részük csak korábbi leletmentésekből ismert. A korábbi épületmaradványok egy föld-fa konstrukciójú, két építési periódust mutató táborhoz tartoztak. Feltételezzük azonban azt is, hogy a kőépítmények is katonai rendeltetésűek voltak.

1

** A másik aquincumi auxiliaris tábor, amely Óbudától mintegy 3 km-re délre a Várhegy lábánál, a későbbi Víziváros területén feküdt, és még korábban, Claudius uralkodása alatt épült, 68 után, az ala Hispanorum prima eltávozása után aligha lehetett az ala Prima Tung19 rorum Frontoniana állomáshelye. Az ala Hispanorum Auriana táborozására pedig csak 69 után kerülhetett sor ebben a táborban, mivel az ala a 69. évben még 20 Noricumban volt. Ez az ala egyébként 107-től már a raetiai hadsereghez tartozott. Az ala príma Tungrorum Frontoniana aquincumi állomásozásának időtartamáról pontosabbat mondani nem tudunk, és az óbudai alatábor átépítése sem köthető még csapattesthez. Valószínű azonban, hogy a csapatot Traianus uralkodása idején, vagy valamivel később, a tartomány két részre osztása után Camponába helyezték, míg Hadrianus uralkodása alatt végérvényesen Daciába nem vezényelték. waltung (Budapest-Amsterdam 1968) 33 sk; PIR

1 1272 sk, PIR

2 II46; PWRE

III (1897) 1363 sk.; CIL II1477,4799: a helytartó neve rövidített formában. 7. H. DEVUVER, Prosopographia militiarum equestrium quae fuerunt ab Augusto ad Gallienum I—III. Symbolae ... Lovaniensis A 3 (Leuven 1976-1980) összeállítása alapján a praefectus neve nem azonosítható. 8. Vö. CIL III 11193-11196; ILS 253 9. A csapattest történetéről: E. STEIN-A. RITTERLING, Die kaiserlichen Beamten und Truppenkörper im römischen Deutschland unter dem Prinzipat (Wien 1932) 137 skk.; W. WAGNER, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien von Augustus bis Gallienus (Berlin 1938) 76 skk.; T. NAGY, ActaArchHung 7 (1955) 52 skk.; G. ALFÖLDY, ActaArchHung 14 (1962) 262; Uő., Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior, Epigr. Studien 6 (Düsseldorf 1968) 38 skk.; J. SMEESTERS, Les Tungri dans l'armée romaine. Etat actuel de nos connaissances. In: Studien zu den Militärgrenzen Roms II. Vorträge des 10. Internat. Limeskongresses in der Germania inferior, 1974 (Köln 1977) 175 skk.; P. A. HOLDER, 4P.