Budapest Régiségei 30. (1993)

NÉPVÁNDORLÁSKOR = VÖLKERWANDERUNGSZEIT - Nagy Margit: Óbuda a népvándorlás korában 353-395

6. A barbaricumi betelepedőkről NAGY T. 1973,146, 187; MÓCSY 1984, 254-255. A békásmegyeri fésű nyilvántartási száma: Bm. 153. 7. Az adatokat az 1. térkép lelőhelyjegyzéke tartalmazza. Az aquincumi polgárvárosból 3 db cikádafibula előkerüléséről van tudomásunk. Méretben a legkisebb példány (1. kép, 3 a-3 b) már Nagy G. 1897-ben megjelent összefoglalása óta ismert, NAGY G. 1897, 65, IV. rajz. E példány felülete díszítetlen, csak a test háromszög forma tagolása mélyített (H.: 5,8 cm, LTSz.: 51054). Ugyancsak NAGY G. összefoglalásában szerepelt egy nagyobb méretű, tremolírozott díszű, hiányos rugószerkezetű bronz cikádafibula a polgárvárosból (H.: 7,6 cm), mely a Mithreum és környékének 1956-ban végzett leltározásánál tévesen itt kapott nyilvántartási számot (56. 200. 57) (1. kép, 4 a-b). A Mithreumtól északra Nagy Tibor ásatásán előkerült, valószínűleg ezüstbevonatos bronz cikádafibula fényképét az ásató közölte jelentésében, NAGY T. 1943, 389, 28. kép. Ezt az archív fotóról (N. 4310) megállapíthatóan 7,8 cm hosszú, csonka bal szárnyú példányt nem leltározták be; a gyűjteményekben nem található (1. kép, 5). A csúcshegyi római villa környékéről való bronz cikádafibula (H.: 7,8 cm, LTSz.: K. 120,7. kép, 6a-6 c) legutóbb tévesen Aquincum-Polgárváros lelőhellyel jelent meg: Das römische Budapest. Münster/Lengerlich 1986, 208-209, Abb. 75. A katonavárosi amphitheatrumból a MNM-ba került cikádafibulát a gyűjteményben nem találtam. 8. VINSKI 1957,136-160. 9. A cikádafibulák aquincumi típusú példányai: Diergardt gyűjtemény: H. 8,4 cm, ezüst - WERNER 1961, 48, Nr. 263, Taf. 45 (Duna-vidéki készítményként szerepel). Gorsium: H.: 5,5 cm - BÁNKI 1977,133, Kat. 90,

1.1.6. H.: 7,5 cm - BÁNKI 1978, 192, Kat. 307,

1.

1. H.: 8 cm - BÁNKI 1983,211, Kat. 104, Taf. L V. Intercisa: SALAMON-BARKÓCZI 1978, 202, 16. kép, 2. Ulcisia Castra: - TOPÁL 1986/B, 48. Legújabban az Aquincum-csúcshegyi példányhoz méretben és díszítésben tökéletesen hasonló ezüstözött bronz cikádafibula bukkant fel - lelőhely nélkül - egy 1992-es zürichi árverésen. A tárgy minden bizonnyal északkelet Pannóniából került elő. Frank Sternberg AG Auktion XXVI. 16. 11. 1992. Zürich. Kat. Nr. 688 a, 99. 10. NAGY T. 1943, 389, 383, 28. kép; NAGY T. 1962, 63,108, 3-4. j-ben elsőként határolta el a cikádafibulák aquincumi csoportját. 11. Ammianus Marcellinus, Rerum Gest. XXVII, 5, 7; Jordanes, Getica, 26,134; Themisztiosz, Orationes, X, 369. 12. Pl. Tribigild keleti gót zsoldosvezér esete, aki tribunusi rangú kormányzó volt, mégis családi perpatvarra okot adó kudarcot jelentett számára a megszokott császári ajándékok elmaradása, Claudianus, In Eutrop. II, 178, 187-189. A rómaiaktól kapott személyes ajándékokat még Attila is számontartotta, Priszkosz, Fragm. 38-39. A bizánci udvarban megjelenő „hun" viseletről Claudianus, In Ruf. II, 79; még később Prokopiosz, Hist. Arcana, 7; A gótok „romanizálódásáról" Themisztiosz, Orationes, XVI, 383. A barbár-római kérdésről VÁRADY 1961,148-149. 13. A fibula közlésének engedélyét az ásatónak, Kocsis Lászlónak köszönöm. A tárgy leírása: ezüstből öntött, egyenes lábú, félkörös fejű, háromgombos fibula. A középső gomb a hátlapon lévő tengelytertó lemez és a láb egész hosszában húzódó tűtartó lemez a fibulával egybeöntve. A rugó és a tengely szintén ezüstből készült; a tengely két végére húzták a fejlap szélének gombjait, melyeket a tengely szétkalapált végével rögzítettek. A rugó alsó húrozású; a tű ugyanebből a drótból készült; vége hegyesre csiszolt. A fibulaláb előlapjának hossztengelyében mélyített rovátkákból álló díszítés, a hosszanti vájatokban igen vékony aranyozásnyom látható. A félkörös fejlap díszítetlen. A fibula előlapján, főként a fejlemezen, fényezett réteg (polírozás) nyomai maradtak meg. H.: 9,6 cm. A fej Sz.: 2,9 cm (gombokkal: 4, 1 cm). A láblemez Sz.: 1,3 cm. BTM Ró 86.10.1. 14. A gorsiumi fibula: SALAMON-BARKÓCZI 1978, 302,15. kép; a keleti gót párhuzamok - „Pistoia": WERNER 1961, 23-24, Nr. 74, Taf. 16; BIERBRAUER 1975, 114, 119-120, Taf. 51, 4. A Föld utcai fibula igen jó analógiája a Kühn 55. típusból Aquileiából való: KÜHN 1974, 580, Taf. 239, 55.10.15. Lelőhelyjegyzék a 2. térképhez, 1/2 A Bécsben őrzött korsó adatai: lelőhelyjegyzék a 2. térképhez. I/10-nél. A bordázott falú ezüstedények egyik domborműves példánya a 4. sz. végére, 5. sz. elejére keltezhető trapraini kincsből ismert. A bibliai jelenetekkel díszített korsóról legutóbb: Rome face aux Barbares. 1000 ans pour un Empire. Abbaye de Daoules, 1993, 98. 16. Aquincum esetében a romanizáció gazdaságitechnikai kontinuitásáról beszélhetünk; a római kori lakosságnak, mint etnikumnak a fennmaradásáról természetesen nem. MÓCSY 1984, 264. Az eddig rendelkezésre álló régészeti adatok alapján a későrómai castrum területének 5. századi benépesítésére vonatkozó - egyébként igen valószínű feltevést - PÓCZY 1983/A, 344, 2. ábra - nem tekinthetjük bizonyítottnak. 17. PARRAGI 1984, 321-365. Az épületről PÓCZY 1983/B, 258-259. 18. BTM Ró 1. téglasír, üvegpohár, LTSz.: 42845/A; üvegkancsó töredékek: 42846-42856; 2. sír: borostyánfüggős nyaklánc: 42842, edények: 4284042841. 19. Lelőhelyjegyzék az 1. térképhez. Az üvegpohár párhuzamai: BARKÓCZI 1988, 76, Nr. 76-77, Taf. 15 363