Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Engel Pál - Lővei Pál: Két töredékes sírkő a Margitszigetről 49-56

archiv - a továbbiakban HHStA -, Urkundenabteilung, Familienurkunden 238/1 és 238/2,1380. II. 12; [Újlaki] Bertalan, 1380: U.O.; Újlaki László macsói bán, 1402: HHStA, Allgemeine Urkundenreihe (Ungarischer Archiv), 1402.IX.21.; Bebek Ferenc, 1402: u.o.; Raholcai László fia Miklós, 1402: u.o.; Szobonya János rábaközi alispán 1359. évi és Födémesi Imre barsi alispán 1411. évi pecsétjére hivatkozik: Csorna J., Magyar nemzetségi címerek {Karácsony J. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig III.2).Bp. 1904. 128-129. Oldalra nézó' sisakkal ellenpélda pl. Födémesi Szobonya Miklós pecsétje, 1402: HHStA, Allgemeine Urkunderreihe, 1402.IX.21; Bebek László pelsó'ci sírköve: Engel P. - Lóvéi P. - Varga L., Zsigmond-kori bárói síremlékeinkről. Ars Hungarica XI (1983) 26-27; 3. kép. 9. Engel P. -Lővei P. - Varga L., A tornagörgői, egy bazini és egy ismeretlen helyró'l származó sírköró'l. Művészettörténeti Értesítő' XXX (1981 ) 255-256; 1. kép; Engel P. -Lővei P. - Varga L., Gótikus sírkövek Máriavölgyről és Segesdró'l. Művészettörténeti Értesítő' XXX (1981) 140-142; l.kép. 10. Radocsay, D., Les principaux monuments funéraires médiévaux conservés à Budapest. In: Mélanges offerts à Szabolcs de Vajay ... Braga 1971. 470 (22, 23. sz.); Lővei P., A székesfehérvári Anjou-sírkápolna művészettörténeti helye. In: Művészet

I. Lajos ... 8.j.-beni.m. 181, 184 (1. jegyzet); Kubinyi A., Epigráfia. In: Kállay I. szerk., A történelem segédtudományai. Bp. 1986. 53. 11. A jelenlegi tudomásunk szerinti legkorábbi minuszkulás sírkőnek tartotta Magyarországon: Kubinyi i.m. 53. 12. [Römer F.], Egyveleg. Archeológiai Értesítői (1868-1869) 297; Genthon 6. j.-ben i.m. 34; Genthon - Zakariás 6. j.-ben i.m. 12\ZolnayL., Leletbejelenîése, 1962.JJI.31. BTM Adattár Itsz. 793-78. (tévesen a budafelhévízi Szentháromság templomhoz köti); Radocsay 11. j.-ben i.m. 470, 477 (21. és 58. sz.). A sírkő az I. ker. Fő u. 3. helyén állott régi budai vízmű épületéből került jelenlegi helyére, all. ker. Margit u. 13. udvarára, ahol a burkolatban helyezték el. 13. Ltsz. 940. Mérete: 81x80x14 cm. 14. Az ábrázolás minden szempontból teljes félremagyarázása, 90°-kal történt elforgatása nyomán: Bevilaqua-Borsody B., Renaissance-kori sírkő-torzó a Margitszigeten. Adalék a pesti „Vizafogó" történetéhez. Pest-budai Emléklapok, a História mellékletel (1928-29) 133-137: süllyedő, tatjával felemelkedő, orrával víz alábukó dereglyét ábrázol, amelynek tatjába hatalmas viza harap. Ennek gyors kritikája: Hradovay L., Renaissance-kori sírkő-torzó a Margitszigeten. U.o. 191-192. 15. Bevilaqua-Borsody (i.m.) szerint az évszám 1460-ra egészíthető ki; Hradovay (i.m.) az 1350-es évekre keltezte, azL utáni X-et elválasztó jelnek tekintve. Ezt követően a XIV. századi származást senki sem vonta kétségbe. 16. Marosi E. szerk., Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Bp. 1987. 618, 640, 636. kép. 17. Tóth S., Veszprémi középkori sírkőtöredékek. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2 (1964) 169; Magyarországi ... 16. j.-ben i.m. I. 465. A vésett köriratú keret és a keret síkjában folytatódó, domborművű belső mező - a műemléki topográfiák és hosszabb helyszíni lejárások alapján - azokon a délkelet-bajorországi és ausztriai területeken, ahol szinte kizárólag vörös márványthasználtak a középkorban a sírkövek anyagaként, elő sem fordul. Dél-Németország más vidékein, elsősorban a Frankföldön és Pf alz-ban, de még északabbra Erfurtban, Hessenben, nyugaton pedig a Basel és Strassburg közötti Rajna-szakasz mentén viszonylag sok hasonló emlékkel lehet találkozni, többnyire vörös homokkőből, elvétve mészkőből is. A forma ismert már a XIJL századból is, de az emlékek több mint fele a XIV. sz. második felére koncentrálódik, és a XV. sz. folyamán végig, a XVI. sz. elejéig találkozni vele. 18. Ltsz. 1000. Mérete: 36x31,5x15,5 cm. 19. BTM Adattár, Archív igazgatási iratanyag, Középkori osztály iratai. 1949.V.6. A múzeumba a fent említett sírkőtöredékeken kívül még két kisebb, vörös márványból faragott darab került 1949-ben. A 945. leltári számúra 1985-87 folyamán a BTM raktáraiban nem sikerült rábukkani, a leltározó nem tudta töredékes ábrázolásátértelmezni, ez a leltárkönyv rajza alapján sem lehetséges. A másik faragvány (ltsz. 923) az Ibolya utcai raktárban található ( mérete: kb. 45x19x16,5 cm), erősen lepusztult felületén talán sisak részlete látszik, gombsoros (szegecselt) szegéllyel és fúrt lyukakkal jelölt lélegzőrostéllyal. 20. Magyarországi... 16. j.-ben i.m. 462-463. 21. Az alább tárgyaltakon kívül két további, középkori, halábrázolású címert említhetünk. A kelebiai kincslelet egyik, hatkaréjos veretén csöbörsisak felett szárnyas, repülő hal látható (a vizsgált sírkövek címerétől tehát eltérő jellegű ábra), a sisakdísz se a lelet két griffes veretén olvasható körirat által említett Garai Pál macsói bán címerével, se a feliratban szereplő feleségének, Nekcsei Demeter leányának címerével nem azonosítható (a feliratos korongok 1312-1328 között keletkezhettek, stílusa alapján a halábrázolású veret is nagyjából ekkor készülhetett): Kőhegyi M., XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról. Cumania I (1972) 205-213; Magyarországi ... 16. j.-ben i.m. 327/1. kép; a kígyós Garai címer közismert, Nekcsei Demeter tárnokmester címerének két változata: pecsétjén két pólyás pajzs felett jobbjában kardot tartó, szembenéző mellalak, illetve Bibliájában két pólya felett a pajzsfőben kardot emelő mellalak-Magyarországi... 16. j.-ben i.m. 310/6. illetve 286. kép. E dolgozat tárgyához eltérő rajzán kívül későbbi volta miatt sem kapcsolható halábrázolás az Eresztvényi család 1418. évi címereslevelén is látható: Nyulásziné Straub É., öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltárcímereslevelein. Bp. 1987. 143/2. rajz, 243. oldal. 22. Csorna 8. j.-ben i.m. 23-32. 23. 1380: Poháros Miklós pecsétje, pajzsában balharánt felfelé néző hallal, majuszkulás köriratában + S. PAHAR UZ feliratrészlet után némileg bizonytalanulNICHOLZ-nak olvasható keresztnévvel: HHStA, Urkundenabteilung, Familienurkunden 238/1 és 238/2, 1380. II. 12.; 1402: Szaploncai Poháros Osvát pecsétje, pajzsában jobbharánt felfelé néző hallal, minuszkulás körirata nem olvasható (a felfüggesztő pergamenszalagon: O \ualdus dtïïs paharus de Soproncha): HHStA, Allgemeine Urkundenreihe, 1402. IX. 21. 24. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann et al. I-VI. Hermannstadt etc. 1892-1981. H. 254. 25. 1347: Magyar Országos Levéltár, Mohács előtti gyűjtemény (alább: Dl.) 29 676; 1348: Anjou-kori okmánytár. Szerk. Nagy I. et al. I-VII. Bp. 1878-1920 (alább: A.) V. 218; 1453: Dl. 4 000; 1355: Dl. 48 684; 1363: Hazai okmánytár. Kiad. Nagy I. et al. Győr - Bp. 1865-1891. (alább: H.) I. 246. Vö. Wertner M., Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontológiához. Történelmi Tár 1907. 39,339-340. 26. 1358: Kont Miklós nádor: virimagnifici... Stephani comitis Zaladiensis (Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy I. et al. I-II. Bp. 1886-1890. [alább: Zala] I. 594); találomra néhány más példa: 1345: Ung megye: vicecomes magnifici viri magistri Nicolai (A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray-család okmánytára. Szerk. Nagy Gy. Bp. 1896. I. 186); 1348: Zala megye: vicecomes magnifici viri magistri Pauli comitis Zaladiensis (Zala I. 475); 1402: Zala megye: viri magnifici domini Nicolai ... de Zeech comitis comitatus Zaladiensis (Zala II. 311); 1329: Pál országbíró: virmagnificus magister Deseu de Elefanth castellanus de Sebeswar (A. II. 391). 27. 1413: Bátori János magánlevelében magnificus vir dominus-nak titulálja perbeli ellenfelét, Ónodi Cudar Jakabot (Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai fényképgyűjtemény [alább: DF] 265 498, Andrássy lt. 73-7); 1388: Mátyás domonkos provinciális magnificus et honestus vir-nek címe55