Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

1988 augusztusától az év végéig előzetes régészeti kutatásokat végzett a budai Várnegyed D-i részén, a volt Hadügyminisztérium épülettömbje környezetében. A megbízási szerződés az épülettől D-re eső terület, valamint az egykori belső udvarok kutatóárkokkal történő szondázását írta elő, a területen található középkori épületmaradványok felderítése céljából. A múzeum azonban végül nem kapott lehetőséget arra, hogy az É-i belső udvaron kutatást végezzen, illetve, hogy a középső udvaron a feltárást befejezze. Az így felszabadult időben és a rendelkezésre álló anyagi fedezetből azonban kutatószelvényeket nyitott az épülettől D-re eső terepszakaszon. Az így részlegesen felderített terület majdnem közvetlenül kapcsolódik a Királyi Palota É-i homlokzata előtt korábban Zolnay László által feltárt terepszakaszhoz s így - kiegészítve a Szt. György utca Ny-i oldalán ugyancsak Zolnay László által tett kisebb megfigyelésekkel -jelentős mértékben növelte a középkori Buda polgárvárosáról rendelkezésünkre álló ismereteket. A régészeti kutatásokkal párhuzamosan elvégeztük a területre vonatkozó írásos forrásanyag, továbbá a különböző ábrázolások összegyűjtését és kiértékelését is. Végül az így leszúrt eredményeket összevetettük a feltárt épületmaradványokkal. E munka során egyrészt megrajzolhatóvá vált a terület birtoklástörténeti és topográfiai vázlata, mely utóbbit - a forrásadottságokból következően elsősorban a XVIIIXIX. század vonatkozásában - térképre is vihettünk. A

IV. Béla-kori városalapítást követő évszázadból csak igen kevés ismerettel rendelkezünk. A mai Szt. György utca legkorábbi ismert neve Zsidó utca volt, utalva arra, hogy lakói az 1360-as kiűzetésükig a zsidók voltak. A mai Színház utca a középkorban Szt. János nevét viselte, itt a K-i oldalon a ferencesek XIII. századi eredetű temploma és kolostora állt, míg velük szemben - tehát már az utca Ny-i oldalán - a ferences beginák háza. A zsidónegyed házait a király eladományozta, s az 1300-as évek végétől itt elsősorban a - később Szt. Zsigmond utcának is nevezett - mai Szt. György utca Ny-i oldalán állt épületek birtokosait ismerjük. Közülük kiemelendők azok a családok, melyek hosszú időn át az ország jeles tisztségviselőit adták, így a Kanizsaiak, majd a Perényiek és a Pálócziak. Végül ugyanitt laktak a Szt. Zsigmond káptlan kanonokjai is. Ez utóbbi egyházi testület legfontosabb építményei azonban már az előzetes régészeti kutatásunk által érintett területen helyezkedtek el. Mindenekelőtt maga a templom, melynek építését 1410 előtt Zsigmond király kezdeményezte. A Boldogságos Szűz Mária és Szt. Zsigmond tiszteletére szentelt egyház mellett 1450-től 1541-ig Buda török által történt elfoglalásáig - önálló társaskáptalan működött. Prépostjai - melyek között megtaláljuk a budai bírák gyermekeit, de olyan királyi tisztségviselőket is, mint a kincstartót, a királyi ének- és zenekar vezetőjét, a király nevelőjét és titkárát - a templomtól D-re állt házukban éltek. Az É-ra eső terület házairól elsősorban csak a XVI. századból rendelkezünk adatokkal, talán már viszonylag korán állt itt egy vízmű, s külön kiemelendő egy, már a mai Dísz térre nézző saroktelek palotája, melyet a XV. század elején a király közvetlen környezetébe tartozó Stiborok, később pedig az ugyancsak jelentős történeti egyéniségeket adó nagylucseiek birtokoltak. A török hódoltság alatt a templomot dzsámivá alakították, a házak egy részét lakták, másrészük romdadőlt. A visszafoglalás után készült leírások és felmérések - azon kívül, hogy nagyrészt lehetővé teszik a vitathatatlanul még középkori eredetű telekosztás rekonstrukcióját, jelentős pusztulásról számolnak be. Az újjáépítés során az előzetes kutatásunk szempontjából lényeges terület É-i, középső és D-i részét különböző változások érték. Az É-i, keskenyebb sávban - az ún. főőrség a mai Dísz tér területére eső épülete mögött - már igen korán egy nyújtott kaszárnyaépület épült. Ezt 1846-ban az evangélikus egyház vásárolta meg, K-i felét templommá alakították, Ny-i részében iskolát és paplakot helyeztek el. Ettől D-re, három (Szt. György utca), illetve négy (Színház utca) telken továbbra is polgárházak, lakóépületek álltak, melyek építésekor - s ez természetesen áll a kaszárnyára is - minden bizonnyal felhasználták a korábbi, középkori épületrészleteket. A terület DK-i sarkát foglalta el a vízmű építménye. A Szt. Zsigmond-templom rendkívül romos állapotban került vissza keresztény kézre, teljes újjáépítése talán nem is volt lehetséges. Valószínűleg csak szentélyét alakították át rövid időre egyházzá, majd 1767-ben került sor az összes középkori eredetű maradvány elbontására, Mária Terézia a prépostságot a várkápolnába telepíttette. Ettől az időponttól kezdve a templom helye szabad térként szolgált, s valószínű, hogy a D-re eső Zeughaus-ig húzódó telkek területe sem épült már be, illetve az ott állt-újjáépített építmények is elbontásra kerültek. így létrejött a mai Szt. György tér elődje. Röviden megemlékezve a Ny-ról és K-ról kapcsolódó területekről, a Szt. György utca Ny-i oldalán ugyancsak középkori épületrészek felhasználásával kialakított polgárházak sorakoztak a XVIII. században, D-re pedig felépült a Teleki-palota és a már a királyi palotához tartozó melléképületek rendszere. A Színház utca K-i oldalán a karmelita templom és kolostor együttese, valamint a Sándor-palota foglalta el a korábbi, középkori építmények helyét Mindez már átvezet bennünket a terület történetének utolsó jelentős korszakához, a XIX. századhoz. Azzal párhuzamosan, hogy a Szt. György utca Ny-i oldalát is jelentős változások érték - Teleki-palota átépítése, lovarda kialakítása, nagyméretű szanálások ettől D-re - három szakaszban teljesen átalakult a két utca határolta, bennünket közelebbről érdeklő tömb képe is. Először 1879-81 között felépítették a hadügyminisztérium épületét, mely nem csupán a korábbi vízmű és egy polgárház telkét foglalta el, hanem - egy új, utcavonal-szabályozási tervnek megfelelően - jóval délebbre nyúlt ki, elfoglalta az elbontott Szt. Zsigmond templom területének jelentős részét is. Majd - egy lényegében egységes terv részeként É-felé bővítették a minisztériumot, s végül az utolsó polgárházak, továbbá az evangélikus templom, az iskola és paplak bontását követőén 1896-ban készült el a Honvéd Főparancsnokság, melynek főhomlokzata a Dísz tér felől zárta le az így nagyjából egységesnek tekinthető épületegyüttest Ezt érte azután a II. világháború pusztítása, majd - mai szemmel már nehezen indokolhatóan - a nem csupán erre a területre, hanem a Szt. György utca Ny-i oldalára is kiterjedő nagyléptékű bontás. Míg a volt hadügyminisztérium középső belső udvarán 243