Budapest Régiségei 29. (1992)
JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251
csupán arra nyílt lehetőségünk, hogy viszonylag vastag újabbkori feltöltést vágjunk át árkainkkal - csupán egyetlen, K-Ny-i irányú kőfalra bukkantunk az E-i részen jelentősebb megfigyelésekre volt módunk a D-re található udvaron. Itt a fentiekben ismertetett írásos forrásokat jelentősen kiegészítő régészeti forrásanyagra bukkantunk, legalább négy középkori és számos újkori építési periódust határozhattunk meg. Egy valószínűleg részben természetes eredetű mélyedésben - talán pincében - egy, a XIII. századból származó, égett felületű járószint jelentkezett magát az építményt közelebbről nem tudtuk tisztázni. A járószintet takaró vastag betöltésbe (vagy betöltődésbe) ennek kora a XIII-XIV. század fordulójára valószínűsíthető - később egy nagyobb méretű, de vékonyfalú kőépítményt alapoztak, melynek csak É-D-i irányú szélessége ismert, K-i és Ny-i határát az alkalmazott módszerrel nem lehetett meghatározni. Ennek elbontására még a XIV. században kerülhetett sor, ezt követően épült meg kissé délebbre egy alápincézett polgárház (vagy háztraktus) - ennek K-Ny-i irányú É-i falát és egy D-re induló keresztfalát tártuk fel, bennük eredeti, a profiljuk alapján a XV. század I. felére keltezhetőkőajtókeretekkel. Még később ezt a traktust É-felé egy újabbal bővítették, ez a munka a külső pinceajtó elfalazásával és az oda levezető lépcső megszüntetésével járt. A török hódoltság korában néhol áttörték a járószinteket, s talán már ekkor elbontották a falak egy részét. Az újkorban - a XVIII. században és a XIX. század I. felében - számos, talán a Szt. Zsigmond-templom romjaiból származó középkori kőfaragvány másodlagos felhasználásával - É-D-i irányú, ismeretlen funkciójú falakat emellek. Lehetséges, hogy az utolsó, még középkori eredetű építményeket azután csak a Hadügyminisztérium építésekor bontották el, s ekkor alakult ki a mai udvarszint. Ugyancsak az utóbb említett építkezés során semmisült meg a fentiekben részletesen tárgyalt Szt. Zsigmondtemplom alapfalainak É-i része - valószínű ui., hogy a XVIII. század végén - XIX. század elején nem csupán a falak felmenő részét, de magát a járószintet is elbontották, azaz igen jelentős szintsüllyesztést végeztek e részen. Kutatóárkainkkal - és az ezen a részen nyitott néhány kisebb szelvénnyel - csak a feltehetően háromhajós építmény D-i hajófalának nagyobb szakaszait, a hajó K-i záródását, továbbá a nyújtott - a nyolcszög három oldalával záródó - szentély jelentősebb részét határozhattuk meg. Mindezekből a templom alaprajza - leszámítva a kutatás hiányában közelebbről nem ismert, de biztosan a mai utca alá nyúló Ny-i záródását - lényegében kiszerkeszthetővé vált, s megállapíthattuk, hogy az számos vonatkozásban rendkívül nagy hasonlóságot mutat a XIV. század második felére keltezett ugyancsak budai Mária Magdolna templommal, pontosabban annak 2. periódusával. A templombelső kutatásunk számára hozzáférhető szakaszában - azaz a D-i mellékhajóban és a szentélyben sírok nem kerültek elő, viszont a mai szint alatt szinte közvetlenül általában mindenütt a részben talán bolygatott bronzkori kultúrréteg - benne többek között egy már kirabolt kőpakolásos sír -jelentkezett. Ez a tény arra utal, hogy egyrészt az a terület, ahol később a templom felépült, a XIII-XIV. században nagyrészt beépítetlen lehetett, másrészt, hogy nem számolhatunk sűrű temetkezéssel az épületbelsőben. Ami a középkor korábbi szakaszait illeti, lényegében csak egy kisebb beásást figyelhettünk itt meg, továbbá egy, részben D-ről a hajófal alá nyúló vermet mindkettőben XIII-XIV. századi leletanyaggal. Közvetlenül a D-i szentélyfal mellett egy kőfalazatú kisebb pincét találtunk - egy K-felé egykor folytatódó házépítmény részét? - mely utóbbit a szentély támpilléreinek építésével kapcsolatban töltöttek fel. A templomtól D-re a Szt. György és a Színház utca egykori középkori előzményei, házainak maradványai kerültek elő. Az előzetes kutatással az építmények alaprajzi rendszere, a telkek száma nem volt pontosan meghatározható, K-en - az előbb említetten kívül - csak egy altalajba vágott pincét találtunk, K-i zárófalával és benne lépcsőlejáróval - míg Ny-on az egykori utcavonalra merőlegesen négy vagy öt „ház" - illetve bizonyára traktus - alapfalai és pincéi kerültek elő. A pincebetöltések zömének leletanyaga - hasonlóan a nagy számban előkerült zárt gödörbeásások többségéhez - a török hódoltság korából származik, egy pince leletei utaltak már a XVIII. század közepére, tanúsítva néhány épület hosszabb életét a templomtól Dre. Egy, a kutatott terület középső szakaszán meghatározott, az altalajba vágott pince betöltéséből előkerült kerámia és éremanyag alapján feltételesen arra következtethetünk, hogy a házépítmények többsége már a XIV. század közepe után épült meg. Nagyjából a két utca közötti felezővonalban egy gazdag XIII-XIV. századi leletanyagot tartalmazó zárt gödröt, továbbá egy XVI-XVIII. századi leleteket és középkori kőfaragványokat eredményező, később megszüntetett kutat tártunk fel. Végül megemlítendő, hogy néhány kutatóblokkal hitelesíthettük a XIX. századi szabályozási tervrajzokat, azaz kiderült, hogy a középkori házak homlokzatvonala az újkori épületek elé, azaz a mai utcaburkolat alá esik, így elvileg teljesen feltárható. Az elvégzett előzetes feltárások - az alkalmazott módszerből adódó bizonytalanságok és részmegfigyelések ellenére egyértelműen bizonyíthatták, hogy a Szt. György tér és környéke a középkori Buda várostörténete szempontjából rendkívül fontos terület, azon kevés felületek egyike, ahol még lehetőség nyílik a modern városrégészeti módszerek alkalmazására. Emellett kiderült, hogy a területen jelentős, műemlékileg is értékes maradvány előkerülésével kell számolnunk, akár mint egy monumentális egyházi építmény alapfalrendszere, akár mint késő-középkori világi építményekjelentős, műrészleteket is felmutató részletei. A kutatások folytatása mindezek alapján egyrészt a történeti kérdések tisztázása - így az írott források feltűnése előtti időszak településtörténete, majd a késő-középkori telek- és beépítésrendszer - szempontjából rendkívül fontos, másrészt azért, mert így további adatok várhatók az épületek, elsősorban a SzL Zsigmond-templom elméleti rekonstrukciójához (esetlegesen néhol megmaradt lábazati- és pillérrészek, másodlagosan felhasznált kulcsfontosságú faragott kövek), s nem utolsósorban méltó műemléki bemutatásához. Feld István - Gyuricza Anna - Hanny Erzsébet -Pölös Andrea - Végh András 18-20. A térképen szereplő lelőhelyekre vonatkozó anyagot lásd a kötet elején, Magyar Károly: Ásatások a Budavári Palota területén... című dolgozatában. 244