Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

fekszik, hanem az Iskola utcai házak vonalába illeszkedik. Az újkori ház alapfalait megtaláltuk. Bár a ház nem volt alápincézve, hiszen pincéje a hegyoldalba mélyed, mégis az újkori falak és rétegek nagyon erősen megbolygatták a területet, ezért korábbi jelenségeket csak foltokban találtunk. Figyelmet érdemel egy kis, hosszúkás alakú pince, mely a XVI-XVII. században készült, és amelyet az újkori ház építésekor feltöltöttek. Középkori kultúrrétegeket is szép számmal bontottunk ki, de ezekhez objektumot nem tudtunk komi, mindössze egy padlószint és tűzhelyek kerültek elő. További kutatásnak kellene tisztáznia az esetleges objektumokat. A középkori rétegek mellett őskori jelenségeket is megfigyelhettünk, őskori rétegekből kelta kerámia került elő. Felméréssel és kutatóárokkal tisztáztuk a ma is álló pince korát és szerkezetét. A pince két részből áll: elülső részét megépítették, beboltozták, majd a felette levő részt feltöltötték, ez a munka a XVIII. században történt, a hátsó részt fúrták a hegybe szintén a XVIII. században, a falazat alapján ítélve. A Donáti u. 21. számú telek kutatása során az újkori épület és vastag feltöltési rétegek alatt, kb. 2-3 m-re a mai szinttől temetőrészletre bukkantunk, amelyet a XVIIXVIII. sz. fordulóján használtak. A melléklet nélküli sírokat sorokba rendezve találtuk. Feltehetően a Mátyás templom alatti temető húzódott le idáig a lejtőn. A sírok alatt középkori feltöltési rétegek és egy kemence került elő, amelyeket a betörő talajvíz miatt már nem tudtunk teljesen feltárni. A Donáti u. 23. sz. telken az újkori falak alatt szintén sírra találtunk, tehát itt is számolni kell a temetővel. A sírok feltárását ezen a telken nem végeztük el, egyéb régészeti jelenség pedig nem került elő. 3. Harmadik munkahelyünk a Szalag u. 21 - Corvin tér 10. sz. telek a Szalag utca túlsó oldalán a Corvin téri házsorba illeszkedik. Helyén korábban bérház állt, amelynek pincéi minden korábbi maradványt elpusztítottak és így csak az egykori udvar kínált lehetőséget a feltárásra. Itt is kora újkori temetőrészletre bukkantunk, a mai szinttől 120-150 cm-re, valamint az itt állott középkori ház hátsó traktusának maradványaira. Kb. 3 m mélységben őskori (kelta, bronzkori) jelenségeket is találtunk. 4. A Medve u. 34-40. sz. telkeken 1989-ben lakóházépítés előtt végeztünk előzetes régészeti kutatásokat. Négy párhuzamos kutatóárkot húztunk az utcára merőlegesen. Az újkori alapfalak alatt vastag feltöltési rétegek feküdtek, de középkori objektumot, vagy tárgyakat nem találtunk. A feltöltési rétegek újkoriak voltak és alattuk római kőépületek csekély részleteire bukkantunk. 5. A Kapás utcában 1989-ben két nagyobb területet is megkutathattunk lakóházépítés előtt. Mindkét telken az 1960-as években elbontották a korábban itt állt földszintes épületeket és a területet simára gyalulták. A Kapás u. 19-29. sz. telkek alkotta területet három, az utcára merőleges és három az utcával párhuzamos kutatóárokkal vizsgáltuk meg kb. 2,5-3 m mélységig. Az újkori alapfalakat, illetve pincefalakat minden kutatóárokban megtaláltuk. Ezeket a falakat az egész területen vastag X VIII-XIX. századi feltöltésbe építették. Az általunk feltárt mélységig ezt az újkori feltöltést találtuk meg mindenütt, a további mélyítést pedig megakadályozta az erőteljesen feltörő talajvíz. XVIII. századi térképeken jól látszik, hogy a középkorban Tassental-nak nevezett kis völgyben végigfutó patak éppen ezen a területen folyt keresztül. A patak a csatornahálózat kiépítése után eltűnt, de úgy látszik, hogy a talajvíz még most is az egykori patak mentén halad a Duna felé. A kiszárított patakmedret az újkorban feltöltötték és csak ezután építették be. 6. A Kapás u. 11-15. sz. telkeket két kutatóárokkal próbáltuk megvizsgálni, de korlátozott lehetőségeink miatt a feltárást nem fejezhettük be. A terület felét (Kapás u. 11.) igen mélyen megbolygatták a közelmúltban, feltehetően a metróépítkezés kapcsán. A terület másik felén csupán az újkori épületek alapfalait tudtuk feltárni, amelyek itt is ugyanabba a vastag XVIII-XIX. századi feltöltésbe épültek, amelyet a Kapás u. 19-29. sz. telkeken megfigyelhettünk. Végh András 7. Horváth utca 12-22. Ezen a vízivárosi területen eredetileg hat keskeny, az utcára merőleges szalagtelek helyezkedett el, melyek helyére egy U alakú, modern irodaházat terveztek. A terület természetes Ny-K-i lejtését ezért az előkészítő munkák során megszüntették, a feltöltést kb. 3-0,5 m mélységben elhordták és elplanírozták. Ez a telek nagyobb hányadában, a Kapás utca felőli részen a kulturreteg teljes megsemmisülését okozta, a Horvát utcai részen pedig megsemmisítette a járószintet. így tényleges feltárást csak a terület K-i, Horvát u.-i részén folytathattunk. Az előkerült két római kemence egyikét az Árpád-korban erősen megbolygatták, a két korszak rétegei teljesen összekeveredtek. A kemence Árpád-kori használata sem teljesen kizárható. A későközépkori betelepülés jelenlétére csak az utólagos égési és planírozási rétegek utalnak. A törökkorban teljesen belakták a területet. Feltártuk egy 70 cm széles, agyagba rakott kőből (részben másodlagos felhasználású kváderkövekből) épült ház ÉNY-i sarkát, melyhez 30 cm falvastagságú, 70 cm belszélességű toldalékrész csatlakozik. A ház elhelyezkedése támpontot nyújt a hódoltságkori utcaszerkezetre. A házsarokban egy, kb. 1 m átmérőjű, negyedgömbszelet alakú, kövekkel körülrakott, zöld és sárga mázas, széles peremű kályhaszemekből épített, kimeszelt kályhát bontottunk ki, mely a helyiség K-Ny-i falához teljesen hozzáépült, az É-D-i faltól kb. 15 cm agyagréteg választotta el. A kályha a benne felejtett vasrostély és ágyúgolyó tanúsága szerint ostromkor dőlt össze. A kályha mellől III. (Vasa) Zsigmond lengyel király (1578-1632) garasa (két évszámos: 1623-24) került elő. A ház mellett, és a terület többi részén több, XVI-XVII. sz.-i kerámiával keltezett hulladékgödör (kiöntőcsöves korsók, sgraffittós talpastálak, barnásvörös-zöld mázas növényi mintás tál, sárga mázas füles fazék, vörös, lóhereszájú korsó, stb.) volt, melyek egy része a XVIII. század elejéig is használatban lehetett. Pölös Andrea 239