Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

8. Medve utca 14. telken 1990-ben végeztünk leletmentést. Előzetesen be nem jelentett földmozgatás során egy igen hosszú pincefal tűnt elő. A telek közel esik a Szent Péter külváros központjához, a plébániatemplomhoz. Az 1695-ös vízivárosi házösszeírás szerint a telken sok jó régi fal volt. Későbbi térképek a téglalap alakú telken a déli oldalon hosszan elnyúló házat mutatnak az utcára merőlegesen. A földkitermelés során a ház D-i falát találták meg, amely egyben a telek határfala is volt. Mintegy 30-40 m hosszúságban került elő a munkagödör D-i fala mentén, valamint a K-i oldalon, az utcánál derékszögben befordult É felé (a munkagödör K-i oldala). A fal magja az utcától kiindulva kb. 20 m-en keresztül középkori törtköves falazatnak tűnt, habarcsa erősen kavicsos (nagyszemű), enyhén vöröses néhol. Sok helyütt látható rajta javítás, amely könnyen felismerhető, mert a kötőanyaga föld (faszenes). A törtköves fal teteje erősen rongált, és körülbelül a mai járószintig ér fel. Ugyanez a fal található meg a homlokzati (K-i) részen is. A sarokban (DK-i) a két fal egymásba köt. A törtköves fal iránya elég görbe: K-ről indulva mintegy 3 m után enyhén balra (D) hajlik egészen egy lefaragott, kidudorodó felületig. Innen kiugrással a kezdeti falsíkon halad tovább egészen egy második lefaragott, kidudorodó felületig, amely uÁn már úgy tűnik újkori modern toldalék következik. A törtköves fal elé köpenyezés épült és erre a köpenyfalra tégladongaboltozatot helyeztek. A köpenyezés a falszövetből ítélve a XVIII. sz. végén - a XIX. század elején készült, feltehetően együtt a dongaboltozattal. Feltűnő, hogy bár a boltozat ívéből ítélve a másik hosszanti falnak is a munkagödörbe kellett volna esnie, mégsem látható semmilyen maradványa. Szűkös lehetőségeink között négy kisméretű szelvénnyel próbáltuk meg tisztázni a pince alaprajzát úgy, hogy a keresztfalak és a hosszanti falak csatlakozásait feltártuk. A pincefalon látható kidudorodó felületről feltételeztük, hogy a keresztfalak lefaragott maradványai az újabb boltozat mögött. Feltételezésünk bebizonyosodott, az újkori padlószint alatt megtaláltuk a visszabontott keresztfalakat, valamint a pincehelyiség északi hosszanti fala is előkerült. Tehát a boltozás előtt a pince két traktusból állt, amelyet síkfödém fedett. Sajnos a feltörő talajvíz megakadályozta, hogy a feltöltési rétegekből az épület korára következtethessünk. Csupán a falköpeny és a boltozás készítésének idejét állapíthattuk meg a keresztfalak elbontásakor keletkezett feltöltés leletanyagából, amely XVIII. századi volt. Tehát pusztán a falszövet, illetve a habarcs jellegéből keltezhetjük a korábbi pincefalakat a középkorra. Végh András 9. II. Tölgyfa u. 28. A középkori Vízivárostól északnak tartó utca utolsó telke harminc esztendeje üresen állt. Az egykor itt volt - XIX. sz. második feléből származó tűzoltósági épületek lebontása utáni autóparkolót felszámolva irodaház épül a telken. Az építkezést megelőzően a terület mintegy 70%-án végeztünk ásatást. A fennmaradó részeken egyrészt a korábbi épületek pincéi húzódtak, másrészt műszaki okokból nem állt módunkban kutatni. A telek a középkori Felhévíz területén feküdt. A XVI. sz. közepétől elnéptelenedett település, a budai ostromok felvonulási terepe, csupán a XVIII. sz. derekán kezd újból beépülni. Akkor alakulnak ki a fő útvonalak, az É-D-irányú tengelyek. Közöttük kisebb összekötő utak húzódtak, ilyen volt telkünk északi határa mentén is. A környék mai képe, beépítettsége véglegesen a Margit híd felületével (1876) összefüggésben alakult ki. A két évszázados lakatlanság régészeti bizonyítéka az a közel 1 m vastag lelet nélküli természetes beiszapolódási réteg, amely egységesen fedte a feltárt területet. Alatta későközépkori és Árpád-kori település házait, kemencéit tártuk fel. A telek ÉK-i sarkán feltártunk egy 2,9 m hosszú, külső kemencés veremházat. Felmenő falából mintegy 20 cm maradt meg, amelyet kívülről nagyméretű tört kövekkel erősítettek meg. A nyugatra kinyúló, ovális alakú kemence szájának szélessége 35 cm, 7-8 cm vastagra égett tapasztása a száj felé enyhén emelkedett. A ház padlója a kemence közelében átégett, távolabb sárga agyaggal kevert letaposás volt. A kemencétől DK-re volt az ágasfa 18 cm átmérőjű, 60 cm mély cölöplyuka. A házhoz ill. a kemencéhez nyugatról kavicsos letaposott járószint futott - a szint a mai felszíntől mért mintegy 3 m mélyen húzódott. A házhoz tartozó belső járószint felületéről, valamint magából a ház és kemence betöltéséből előkerült vastagfalú, kézikorongon készült, rosszul kiégetett erősen kihajló peremű rövid nyakú öblösödő testű csigavonalas díszítésű kerámiát a XI-XII. sz.-ra datáljuk. Ezen legkorábbi településréteghez tartozott a háztól DKre egy szabadon álló kemence is. Megjegyezzük, hogy a járószint alatti töltési rétegekből már csak római kerámia került elő. Noha egyes szakaszokon közel 7 m melységig mentünk le, nem értük el a bolygatatlan altalajt. Nem lévén rövid jelentésünk tárgya, így csupán megemlítjük, hogy a római rétegek által lezártan egy kőből és kevés téglából épített boltozott, É-D-i irányú kissé íves csatornát is feltártunk, amelyből nyugat felé leágazások indultak. Az ismeretlen rendeltetésű, de egyértelműen római kori építmény összefüggésben lehet az egykori Szentháromság templom déli oldalán a Supka Géza által 1906-ban feltárt alagúttal. Az első középkori településréteget átlag 50 cm vastag feltöltés és közel vízszintes, a telek sok pontján megfigyelt, sárga kavicsos járószint zárja le. Ezen tereprendezésre a XIII. sz.-ban kerülhetett sor. Ezzel egyidőben az ásatási terület nyugati határához közel egy törtkövekből épített, 80 cm falvastagságú, 6,9 m széles épületet emeltek. Az épületnek csupán keleti falát és sarkait tárhattuk fel, további szakasza már egy Mártírok úti ház alá esett. A ház bejárata a déli sarok közelében volt, egykor kőkeretes nyílásának szélességét már nem lehetett megállapítani. Ugyanígy nem tudjuk a ház hosszát és helyiségeinek számát. Megjegyezzük, hogy a történeti források a területen egy helyiséges alápincézett kőházakat említenek. Kevéssel a ház felépülte után annak keleti falától 3 m-re egy szabadon álló kemencét alakítottak ki. A szabálytalan kör alakú kemence fala 28-30 cm magasan maradt meg. Ujabb feltöltéssel megsemmisítik azt és szárazon rakott kőalapú tornácot emelnek a ház elé. A tornác déli felét nagyméretű lapos kövekkel burkolták. Minderre a XIII. sz. végén kerülhetett sor. A kőépület fala mellől, annak 240