Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - H. Gyürky Katalin: A kánai apátság régészeti kutatása 1983-89 között 225-228

kibővítve feltártunk egy kis szakaszt a templom szentélyének ívéből is. A kolostorépület keleti szárnyából - mivel az lejtőre épült, a feltöltődés még megőrzött egy kevés felmenő falat. A talajszint emelkedése folytán a szárny északi végénél és a templomnál már csak az alapfalak maradtak meg. A templomból előkerült első kis részletből már következtetni lehetett arra, hogy a templom kisméretű volt, rövidebb a kolostor északi oldalának hosszúságánál. 1986-ban keresni kezdtük a templom félköríves szentélyének É-i végződését és a hajó ÉK-i vállát. Itt előkerült egy keskeny oldalhajóhoz (vagy kápolnához) tarozó kisebb félköríves szentély. Ez alatt pedig egy korábbi, négyzetes épületnek (sekrestye) alapozó árka, melyből a falat kibontották, de a fal egykori iránya, szélessége és a sarok derékszöge mégis jól látható volt. A szentély felett olyan magas törmelék halmozódott fel, hogy ennek eltávolítására kézierővel semmi esélyünk nem volt. A kolostorépület nyugati szárnyától délre fekvő terület feltárása ez évben igen jó eredménnyel járt. Teljes terjedelmében feltártuk azt a kicsi (4x6 m) kőpéületet, amelynek kőboltozatos pincéje már az előző évben megmutatkozott. Az épület É-D-i irányú volt. Elbontása után a pince ENy-i sarkára egy kemencét építettek rá, amelyet a kőboltozat is alátámasztott. A kemencének félköríves előtere volt és a tüzelőtér északi oldalából maradt meg annyi, hogy két rézsűs nyílást figyelhettünk meg. A tüzelőtér agyaggal tapasztott padlója vörösre átégett, valamint a rézsűs nyílások tapasztása is. A kicsapódó lángok vörösre és kormos-feketére festették a kemence külső oldala melletti talaj felszínét is. A kemence működése idején a kemencéből kihúzott hamu feltöltötte azt a kis udvart, amely a kis kőépület és a kolostor nyugati szárnya között húzódott és amelyet nyugat felől kerítés zárt el. A ham us feltöltésből cseréptöredékek kerültek elő. Minthogy a kemence nyilvánvalóan nem a legkorábbi építkezéshez tartozott, a szintje egy 20 cm vastag agyagos feltöltés felszíne volt. Ez alatt került elő az eredeti, természetes talaj. Ez utóbbi felszínét vékony, fehér kőfaragásból származó por borította. Ez a felszín volt a kis kőépület szintje. A kis épület északi oldala mellett két kerek gödröt találtunk, amelyből faszén és vassalakdarabkák kerültek elő. A felette lévő és a kemence szintjét képező agyagrétegbe pedig cölöplyukak mélyedtek be, amelyek a kőépület északi oldalát kísérték, illetőleg egy további a keleti oldalán is előkerült. A kemencéhez tartozó, tehát az első feltöltési réteg felszínéről ásták le a nyugati kolostorszárny alapfalát. Az alapozóárokból kitermelt és szétterített föld - a kolostor szintje - újabb, vékony réteget képezett. A kemence hamuja a kemence működése idején felhalmozódott. Ezt a kormos, hamus réteget egy mesterséges tereprendezéssel vörös agyagréteggel fedték el, amelyből II. Ulászló pénze került elő. Ettől kezdve építették újjá a kolostor falát. 1987-ben Garbóczy Lászlótól néhány órára munkagépet kaptunk, amely eltakarította azt az 1,60 m magas feltöltést, amely a templom alapfalai felett emelkedett. A gép legalább 3 heti kézimunkát takarított meg. Ekkor azonban az is kiderült, hogy nehéz helyet találni a sok törmeléknek elszállítás nélkül. Nem lévén más megoldás, a törmeléket az északi hegylejtőre terítettük. A templomnak csak az ÉNy-i sarka maradt feltáratlan. Egy 1872-ben felállított térképészeti pont vas asztala miatt ehhez a területhez nem lehetett hozzányúlni. 1989-ben mint emlékművet a Földtani Intézet kiemelte - miután a pontot előzőleg áthelyezték -, és múzeumba szállította. Csak ezután vált lehetővé a teljes feltárás. A tepmlom valóban kisebbnek bizonyult a kolostornál és teljesen különállóan épült. A két épület tengelyének iránya tompaszöget alkotott. A kolostor épületét két támpillérrel kötötték hozzá a templom épületéhez. A hajó belsejét pillérek tagolták, a nyugati oldalán karzat alapfala került elő. Nyugati homlokzatából kevés felmenő fal maradt. A főbejárat kapujának északi rézsűje lenyomatban maradt meg. A hajóban sírok kerültek elő: egy kibontott sírüreg a diadalív előtt a templom tengelyében. Ebbe bedobálva románkori vállkövek voltak. A keskeny északi oldalhajóban egy kővel kifalazott, de üres sír került elő. A karzat alatt két csontváz és a hajóban három. Az egyik feje mellől Zsigmond-pénz került elő. A templomhajó déli oldala mellett (templomon kívül) is előkerültek sírok. A templom körüli temető sírjaiból néhányat teljesen feltártunk, néhányat csak átvágtunk árkainkkal. A sírok melléklet nélküliek voltak. A köznépi temető sírjaira jellemző volt, hogy a sírüreget kisméretű és igen puha fehér mészkőből faragott kockákkal rakták körül. Erre az alapzatra helyezték - feltehetően - a koporsót, amelyből csak faszilánkokat és vasszegeket találtunk. A kőkockák faragásából visszamaradt fehér kőpor és kőzúzalék a temető felszínét, a sírok közölt szintén beborította. A köznépi temetőben a temetkezés módja különbözött a kolostor szerzetesi sírjaiétól és a templom kegyúri temetkezéseitől is. A temető kiterjedését megközelítőleg megállapítottuk, de teljes feltárására nem került sor. A templom keskeny, északi oldalhajója a templomnál puhább kőanyagból épült. A templom északi oldalát megbontották, midőn az új építményt bekötötték a falába. A kolostor keleti szárnyának nagy termében, annak északi végében két sír került elő. Az egyik csontvázat a kolostor alapfala kettévágta. Ez a sírlelet bizonyította, hogy a temető megelőzte a kolostor építését. A nagy terem alatt még két sírt az épület építésekor kibontottak. Az említett helyen, a keleti szárnynak nagy termében a fűtőberendezés hátsó oldalát kutattuk, amerre a tüzelőtérből füstnyílás vezetett ki. Sajnos, a füst elvezetésére szolgáló elszívó csatornát már nem találtuk meg. Helyét az elbontott kemence kormos omladéka töltötte ki sok edénytöredékkel és egy Róbert Károly obulussal a 14. század elejéről. Egy másik fontos érme is előkerült a kolostortól nyugatra: ez egy 1172-78 között vert velencei ezüstpénz volt és ugyancsak fontos bizonyítéka annak, hogy ezen a hegyen már a 12. században élet volt. A kolostor mindkét szárnyának déli végében szondát ástunk. Megközelítőleg 1 m vastag törmeléket kellett eltávolítani ahhoz, hogy további 0,80-1 m mélységben elérjük a bolygatatlan talajt. Mindkét épületszárnyban vastag koromréteget (egykori tűz) nyomát találtuk meg, 226