Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - H. Gyürky Katalin: A kánai apátság régészeti kutatása 1983-89 között 225-228

amelyből elszenesedett fadarabok kerültek eló', és a tűz az alattuk lévő agyagos feltöltést is rózsaszínűre festette. A keleti szárnynak teljes beosztását megállapítottuk, miután előkerült a déli, utolsó helyiség északi válaszfala is egy ajtóval. Az ajtók a szobák válaszfalait mindég az épület főfala mellett törik át. A keleti épületben négy helyiség volt. A következő, 1988-as évben a kolostor udvarának a vizsgálatát, a déli épületszárnynak és a kerengőnek a keresését kezdtük meg. É-D-i kutatóárkunk azonban a magas törmelékréteg miatt a templom déli oldalát nem tudta megközelíteni. A törmelék és a bozót eltávolítására már nem volt kiveztő út a hosszú évek óta halmozódó törmelékhegyeken keresztül. Teljes feltárást már csak egy tereprendezéssel együtt lehet elvégezni. A déli épületszárny falait, sőt alapfalait is már elbontották és ezeknek már csak a helyét lehetett árkunk metszetében megállapítani. Kerengőnek sem a déli, sem a nyugati oldalon - amelyekre kutatásunk kiterjedt - nem találtuk nyomát. Az udvaron a domboldalnak a templom felé emelkedő felszíne természetes eredetiségében volt megfigyelhető, amelyet soha nem planíroztak vízszintesre és nem köveztek ki. A felszín alatt a temető sírjai a kolostor működése idején is háborítatlanul megmaradtak. Árkunk keresztülvágott egy nagy V alakú, agyaggal kitapasztott mélyedést, melynek rendeltetését nem ismerjük. Ebben az évben került elő a nagy, pincés kőépület DK-i sarkához épült kis kamra kő alapozása. Előkerült továbbá egy újabb épület egyik falának részlete a nagy, pincés épülettől délre. A szintviszonyok azonban már 16. századi, vagy ennél későbbi épületnek mutatták. 1989-ben egy É-Ny-i irányú árokkal átvágtuk a kolostortól nyugatra elterülő mezőt és megállapítottuk, hogy ezen a területen építkezés soha nem történt. Az árkokban jól láthatóvá vált a talaj természetes geológiai rétegződése. Az É-D-i árok északi végében egészen a mai felszín alatt már a tömör, nagy kavicsokból álló réteg volt látható. Éles vonallal rajzolódtak bele a temető sírjai az árok mindkét oldalába (a templom nyugati homlokzatától mintegy 25 m távolságban). A kavicsréteg felszíne dél felé lejtett és felette növekvő vastagságban vörösessárga agyagréteg foglalta el a helyét, tetején a középkori szint vékony kavicsrétegével. A sírok itt már az agyagba lettek belevágva. A sírokat az árok oldalában 20 m távolságig lehetett megtalálni. 24-27,5 m között pedig egy beásás, vagy egy árok betöltött foltja volt látható. A K-Ny-i árokban sír nem volt. A kutatóárok nyugati végében nagy árok mutatkozott. Oldalán a kavicsréteg éles, függőleges egyenes vonalban szakadt meg. Ennek az ároknak észak felé a hegylejtőn még a felszínen is látni lehet a vonulatát. A térképészeti pont vasasztala, amelyet 1988 őszén kiemeltek és elszállítottak, most már nem akadályozta a templom ÉNy-i sarkának feltárását. Itt kerültek elő a templom legjelentősebb és legszebb részletei. A jelentős magasságú falon román pillérlábazat. Ez a lábazat a nyugati karzatot tartó északi falpillérhez tartozott. Ezzel egy vonalban megmaradt a karzatot tartó két oszlop (vagy pillér) egyikének négyzetes bázisa és körülöttük az eredeti, díszítés nélküli padlótéglákkal borított szint. A falpillér lábazatától kő ülőpadka vette - feltehetően - körül az egész karzat alját, amelyet egy lépcsőtoronyba vezető ajtó szakított meg. A torony kívül négyzetes, belül kerek volt, s a templom homlokzatához észak felől csatlakozott. A benne lévő kerek térben egykor csigalépcső vezethetett a karzatra. A torony hátsó, keleti oldalához másodlagosan csatlakozott az északi oldalhajó, illetve oldalkápolna. A templom nyugati homlokzatának közepén nyílott a főbejárat. A kapunak már csak az északi oldalon maradt meg a lenyomata. A törmelékből előkerült egy román ablakosztó kockafejezetének fele, a falpillér kőanyagával egyező kissé sárgás, kemény és aprószemcsés mészkőből. Ezt követően került sor a kicsi kőépület pincéjének feltárására. A pince falait belülről kisméretű, igen egyenletesen faragott és rakott kváderkövekkel burkolták. A kő, amelyből készült, aprószemcsés és csaknem teljesen fehér mészkő volt. A pince két szélső harmadát fedte a kőboltozat. A középső harmadot nem. A pince nyugati falán itt két konzol volt látható, alatta pedig a falon egy üreg. Feltehető, hogy a csapóajtós fa lépcsőlejárat tartó-, és támasztó szerkezetei. Feltárást végeztünk a nagy, pincés épület keleti végében. Itt egy keskeny lépcsőház fala került elő. Mellette egy szelvényben a teljes mélységet, a pince szintjéig feltártuk. Ennek a pincének a fala törtkő falazat volt burkolat nélkül. A kolostor nyugati szárnyának alaprajzát kiegészítettük. Ez a szárny három helyiségből állt. Feltárásunknál kevés, de a periódusokat jól meghatárzozó kőanyag került elő és erősen törmelékes cserép, kevés épületvasalás és mezőgazdasági szerszám. 1989-ben faltárásunkat befejeztük, minthogy az tudományos érdeklődésünket kielégítette. A kolostor és a környező épületek alaprajza megrajzolható, a rétegviszonyok és leletek meghatározzák az építkezések korszakait. A terület teljes feltárása az alkalmazott módszerekkel tovább már nem végezhető el. A teljes feltáráshoz mindenekelőtt tereprendezési terv, gépesítés (markológép, teherautó) szükségeltetik. Mindezekhez pedig anyagi támogatásra lenne szükség. Az elpusztult kolostor Budapest déli határán, a XI. kerületben a Balatoni út 148/4-es számú telken található. Erről a magaslatról Budára, Pestre, Budaörsre egyaránt gyönyörű kilátás nyílik. Közvetlen mellette ér véget az erdősáv. A magaslaton forró nyári napokon most csak burjánzó vad növényzet kínál egy kis árnyat, de reméljük, hogy egyszer e vad növényzet helyét a romterület köré ültetett nemes cserjék, fák foglalják el és kínálnak kellemes pihenőhelyet a kirándulóknak. Az ásatás szakszerű és részletes feldolgozása folyamatban van. A feltárásról eddig egy magyar nyelvű és egy német nyelvű előzetes jelentés jelent meg, időközi alaprajz és néhány fénykép kíséretében. 227