Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Középkori házak a budai káptalan területén 181-220

vakolt, meszelt felületű fal (22 F) húzódott. Ennek a falnak É-i vége bontást mutatott. Tetején egy keskenyebb 19. sz.i fal (28 F) volt, melyet bontási törmelék, ill. humusz planírozott el. A 19. sz.-i szint alatt újkori és középkori anyaggal kevert földréteg húzódott. A kibontott fal és a lépcső betöltésének törmelékéből a 18-19. sz.-i anyag mellett 250 cm mélységben egy 14-15. sz.-i zöldmázas desztilláló készülék felső részlete került elő

12 ( 15. kép). A 22-es fallal párhuzamosan 150-190 cm-re az árok K-i oldalában ugyancsak vakolt és meszelt felületű fal (27 F) húzódott, mely derékszögben csatlakozott az ÉK-DNy-i falhoz (23). A falak (22,23,27) korát réteggel nem tudtuk meghatározni, eltérő szélességük, irányuk és egymáshoz való viszonyuk alapján úgy ítéljük, hogy nem egy időből származnak. Az 1 m széles 22-es falat, mely tört kövekből épült, szélességében azonos és irányában a 14-es középkori falra derékszögűkét falat a 14-15. századi ház részének feltételezzük. Összetartozhat a 60 cm széles 23-as kőfal a vele párhuzamos 24-es fallal, melyet ettől a ponttól délre a 79/2-es szelvényben, illetőleg az ÉD-i közműárokban tártunk fel. Azonos építészeti rendszerbe tartozott a 13-as fal, melynek keleti szélén a 14. sz.-i bontási réteg felett 16-17. sz.-i kerámia került elő (16. kép). A lépcsőfokok részben újkori téglákból készültek úgy, hogy a folyosó kialakítását az újkori átépítés eredményének véljük, mely a középkori padlószintre épült. A 22-es és 27-es falban egy függőleges fuga mutatkozott, itt az agyagpadló felbontása után 1 m széles K-Ny-i irányú falat (29 F) találtunk. Az agyagpadló alatt római anyag került elő. A 29-es fal alapozási síkjánál (Af 101.55) egy második agyagpadló húzódott. Ebben a padlóban a szelvény ÉK-i sarkában egy kerek gödör elszíneződése mutatkozott, melynek töltelékföldjéből római kori anyag került elő. A 14-15. századi házat, melynek két helyiségét tudtuk meghatározni, 13. századi maradványokra építették. A Ny-i helyiség É-i falát (16 F) egy 13. sz.-i fal (15 F) elé húzták. A 13. sz.-i falat, melynek D-i síkján vakolás és meszelés volt a 14 sz.-i külső szint körüli magasságban (Af 104.16) bontották el. A 13. sz.-i helyiség D-i falát a feltárt területen nem tudtuk meghatározni. Feltehetőleg a 14. sz.-i fal (14 F) építése miatt teljesen kibontották ugyancsak a 13. sz.-i padlószintet. A tcrrazzó padló megbontott szakaszán kö/vetlenül a szint alatt, a 14-es fal északi szélénél egy ÉK-DNy-i fal Ny-i szélét (20 F) bontottuk ki (17. kép). A 20-as fal ÉNy-i sarkában a szelvény K-i metszetében vízszintesen elhelyezkedő 15-25 cm vastag 160 cm hosszú kőlap épült bele (Af 102.72), mely feltételezésünk szerint ajtónyílás küszöbe vagy lépcsőfoka lehet

13 (18. kép). A nyílás az épület K-i részébe vezetett, melynek padlószintjét (Af 102.20) határoztuk meg. Az 1950-es árok ezen a szakaszán a III-as és IV-es falak között Af 101.90 mélységben semmiféle más beépítés nem mutatkozott, ami feltételezésünket erősítheti meg. A kőlap É-i végén, a kő mélységében bolygatás mutatkozott, ebben egy nagyobb megmunkált kő volt, talán a nyíláskeret É-i szárköveinek maradványa. A D-i oldalon a falsarok tetején a bontás a kapu D-i szárköveinek helyét feltételezi. A kapu, ill. lépcső indítását a 14. sz.-i átépítésnél elbontották. A padlószintje 14. sz.-i padlószint (Af 103.21) magassága körül lehetett. A kapu alapfalának (20 F) Ny-i oldalán szabálytalan tojásdad alakú gödör Ny-i része mutatkozott, a 3-as gödör. A fal (20) Ny-i széle a gödör területén bontást mutatott, ami arra enged következtetni, hogy a gödör a falnál később keletkezett. A 20-as fal kövei között és a 60 cm mélységű gödör betöltéséből 12. sz. második feléből 13. sz. első feléből származó fehér és vörösbarna fazékoldal és peremtöredékeit bontottuk ki. (Ltsz: 88.147.1-2.; 19. kép; II. tábla: 7,10.). A habarcspadló kialakításával a 3-as gödörtől ÉNy-ra egy második gödröt (4) is félbevágtak. Ennek a gödörnek a K-i részét tárhattuk fel, mely ezen a szakaszon 180 cm átmérőjű és 65 cm mélységű volt. Betöltésben a 3-as gödörrel azonos hazai 13 sz.-i kerámia került elő néhány vasszög kíséretében (Ltsz: 88.148.1-3.). Barnás szemcsés anyagú vízszintes vonalköteges fazékfal töredéke, szürke szemcsés (három rétegű: szürkés, vörös, szürkés) kihajló, alig tagolt peremű töredéket bontottunk ki (Ltsz: 88.144.1-2.) 20. kép; I. tábla; 4-5; II. tábla: 2; VII. tábla: 16).A gödörtől K-re a 21-es fal Ny-i szélén. A 13. sz.-i gödröt találtunk a 14-15. sz.-i ház bontási rétege alatt, a ház D-i falától (14 F) D-re, a szelvény Ny-i oldalon levő gödör, a 2. gödör száját a 14. sz.-i járószinttel (Af 104,30 körül) együtt elbontották a későbbi átépítésnél. A 2-es gödör tetején 16. sz.-i beásás (l-es gödör) volt. A 120 cm mélységű 2-es gödörben 220 és 300 cm mélység között elsősorban 13. sz.-i hazai fehér kerámia, kevés vékonyfalú redukált égetésű szürke, ausztriai fazék töredéke és római kori kerámia került elő. A köves törmelék a gödrön kívül is mutatkozott egy 13. sz.-i anyaggal betöltött KNy-i irányú kibontott fal helyét feltételezhetjük. A törmelékben, mely a római agyagpadlóig (Af 101.87) húzódott 325^00 cm mélységben nagy számban 1213. sz.-i barnás, tagolt peremű fazekak részleteit 11. sz.-i köteges hullámvonalú és oldaltöredékeit, szürke ausztriai vékonyfalú 13. sz.-i edények perem- és faltöredékeit, cserépbogrács, perem- és fenékrészletét találtuk (Ltsz. 88. 146.1-7.; I. tábla 3; II. tábla 13; IV. tábla 8,11,12.). A 2-es gödör É-i oldalán, az ÉNy-i sarokban, ahol a középkori fal mélyebbre volt elbontva 30-40 cm átmérőjű oszlophely mutatkozott. Hasonló oszlophely részlete a D-i metszetfalban az l-es és 2-es fal alapozási síkja alatt is jelentkezett. Az oszlophelyek mélysége 60-70 cm volt és átvágták a 13. sz.-i rétegek, illetve egy cölöplyukat a déli oldalon. A 13. sz.-i rétegben Af 103.50 mélységben belső rétegződés mutatkozott. Egy 2-3 cm vastagságú agyagsáv húzódott a kevert agyagos rétegben. Az agyagsáv felett 200 és 240 cm mélységben (3-as réteg) 13. századi hazai fehér és barnás kerámia töredékei

14 (22. kép; II. tábla 13; VII. tábla 15,17; VI. tábla 6,10; VII. tábla 6,13,14; VIII. tábla 7.) és 12. sz. második felére, 13. sz.-ra datálható ausztriai fazék és korsó ezek között egy felül fogós kanna fülrészlete bontódott ki. Két ausztriai töredékén benyomott díszítéssor volt

14 (Ltsz. 88. 149.1. 4.; 23. kép; IV. tábla 2,22; V. tábla 3,4). A középkori helyiségen belül a 4-es gödör északi szélénél közvetlenül a terrazzópadló alatt ÉNy-DK-i irányú fal teteje (18 F) jelentkezett. A fal (18 F) déli szélén, azzal párhuzamosan húzódó beásás mutatkozott. A beásás, ill. bolygatás a fal 2-3 cm-re kiszélesedő zoklijának mélységéig (Af 101.87) húzódott. Ebből a bolygatásból került elő a megmunkált kőmozsár töredéke, vakolatdarabok és római peremes tégla. A beásás 183