Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Középkori házak a budai káptalan területén 181-220

tetejét és 10-15 cm vastagságú sűrű, apróköves sáv zárta le. A köves sáv magasságában változott a 18-as fal struktúrája. A felsó' rész nagyobb kövekből - ezek között faragott felületű is - lazábban rakott sorokból állt. Az alatta lévő falszakasz (19 F) viszont lapos, kisebb, szorosan rakott kó'sorokból állt (24. kép). A beásástól délre a köves sáv mélységében egy 2-3 cm vastagságú sárga agyagsáv jelentkezett, melyet a 3-as és 4-es gödör alja átvágott. Ez az agyagpadló szorosan záródott, a déli részen a 14-es fal É-i szélénél húzódó ÉNy-DK-i irányú fal (30 F) É-i széléhez. Ebből a falból (30 F) egy kősor maradt meg a padló felett. A 30-as fal déli szélére, vagy közvetlenül melléje épült a 14. sz.-i ház D-i fala (14 F 77. kép). Leletanyag hiányában a 30-as falhoz csatlakozó sárga agyagpadlót pontosan nem lehetett datálni. Feltehetőleg az elsó'középkori periódushoz tartozott. Erre mutatnak a 2-es és 4-es gödörben és a 14-es ház D-i oldalán a 13. sz.-i rétegben előforduló 11-12. sz.-i kerámiatöredékek. Bekarcolt, vízszintes, vonalköteges (I. tábla 4.), vízszintes vonal és hullámsor (I. tábla 3.) és fogaskerékkel benyomott pontsorral díszített fazekak faltöredékei (I. tábla: 1-2;). A feltárt részletek alapján összefoglalva a 14-es ház építéstörténetét megállapíthatjuk, hogy a 11-12. sz.ban részben római kori objektumba betelepültek. Ezt igazolják a gödrök anyagában előforduló korábbi edénytöredékek (I. tábla 1,3,4, 5.). Az első 13 sz.-i periódusban 29. és 19. fal között 140-160 cm széles Ny-i bejárat (20) készült. A második 13 sz.-i periódusban, É-i irányba 3 és fél méter széles épületrészt toldották hozzá (5-ös és 5/a fal). A római épülethez tartozó K-Ny-i fal (29) felett (Af 102.10) alakították ki a középkori helyiség padlószintjét (Af 102.20). Ezt a padlószintet követi az V-ös falban, a helyiség feltételezett É-i falában lévő nyílás, küszöb magassága (Af 102.60). Hasonló szintmagasságban maradt meg a D-i falban (31 F) egy nyílás részlete, melynek küszöbszintje (Af 102.90) körüli volt. A helyiség É-D-i irányú Ny-i fala (21 F) ekkor készült. Ehhez épült hozzá egy 6,80 cm hosszú helyiség (15-ös fal és 14-es fal helyén) (Af 103.20-as körüli belső szinten). Ennek a helyiségnek a pusztulását mutatják az itt előkerült 13. sz.-i szemétgödrök. A 14. sz.-ban újjáépült a 13. sz.-i ház. A 13. sz.i nyugati helyiség területén egy megközelítőleg trapéz alakú (5,50x6,20x6x5,20 cm-es) helyiség (14, 16, 17, 21 F) épült, melynek terrazzópadlója (Af 103.21) és donga boltozata volt. A 13. sz.-i ház K-i helyiségének É-Ny-i részében egy keskeny, trapéz alakú tér alakult ki (IV, V, 21,22-es falak között). A DNy-i sarokban egy 170 cm széles (É-i részében 50 cm széles római fal) falsarok, mely talán lépcsőház alapozása volt, miután a Ny-i helyiség falainak vastagsága emeletes részt tételez •fel. Ezt a házat a 16. sz. folyamán átépítették. A Ny-i helyiség ÉNy-i sarkához Ny-i irányban kb. 3,50 m széles toldalék készült (13 F). A ház keleti része teljesen átépült (a K-Ny-i tájolás helyett a Ny-i helyiségénél mutatkozó ÉNy-DK-i tájolásnak megfelelően folytatódott az épület K-i irányba (24, 23-as fal). Ennek a késő középkori épületnek tájolását megtartva épült rá a 1718-19. sz.-i ház, melyet a terület rendezésekor bontottak el és alakították ki a tér jelenlegi formáját. 15. ház A 78/3 kelet-nyugati és a 79/2 észak-déli árokban a 14. középkori háztól 4, ill. 10 méterre délre középkori 15. ház, két helyiségének részletét határoztuk meg egy 17-18. századi ház maradványával (25., 26. kép). A középkori ház délkeleti sarkának (1, 2-es fal) 160x2 m-es hosszúságú szakaszát a 18. sz.-i Szentháromság szobor építésekor bontották el az újkori falakkal együtt. Az 1810 és 186l-es térképen ezen a területen nincs beépítés, illetve a 89-es ház, a korábban Sándor báróék házának déli kertrészlete húzódott itt (3a, 3b kép). A középkori épületsarok falazata a belső síknál kis kváderekből rakott, külső síkján a felső 50 cm törtköves falazatú. A sarok után az 1 m széles l-es fal 15 m hosszú szakaszát kibontva a törmelék alapján találtuk meg (27. kép), hasonlóan a helyiségek északi falának (10-es fal) feltárt szakaszait. Az épület két zárófala (l-es, 10-es fal) között egy osztófal jelentkezett (9-es fal), melyet ugyancsak kibontva a helye nyomán határozhatunk meg (28. kép). A nyugati helyiség nyugati falát, illetve az épület nyugati lezárását az 1978-79-ben feltárható területen nem találtuk meg. Az épület keleti helyiségének falait (1, 2, 9, 10 F) barna agyagrétegbe alapozták (Af 102.15, Af 102.02). A délkeleti sarokban az l-es fal alapozási síkja alatt két sorból álló kelet-nyugati fal (2/a) mutatkozott, mely egy 120 cm átmérőjű kút keleti szélére húzódik rá. A kút az épületnél korábbi, használata a ház bontásával együtt a 16. században szűnt meg. A kúttól északnyugatra a barna agyagrétegbe belevágott 10-35 cm mélységű objektum részlete mutatkozott, melynek apró köves kevert szürkés agyagos betöltésének tetején (Af 102.23) faszenes, elmosódott foltok voltak (29. kép). A felület északkeleti szakaszában a 2-es faltól 2,40 cm-re szájával lefordított, majdnem ép agyagfazék került elő (Ltsz: 79,2. 1. 1.; 30. kép). A lefordított edényben szárnyascsontok voltak. A vörösre égetett, szemcsés agyagú enyhén hasasodó fazék a 12-13. század elejére tehető. Ezen a faszenes rétegen 10-12 cm vastagságú barna agyagréteg, a helyiség padlószintje húzódott (26. és 31. kép). A padló felett, a bontási réteg alján Árpád-kori fehér fazék és bögre töredéke került elő (32. kép; VII. tábla 5; VIII. tábla: 5, 6). Ezek a körülmények a kőház építését a 13. század közepére, második felére határozzák meg. A 13. századi épület külső járószintjét a kelet-nyugati irányú kutatóárok két végén a déli oldalon lévő rábontásban tudtuk meghatározni (Af 103.16 és Af 103.18 magasságban). Az l-es fal nyugati szakaszához ezen a szinten, észak-déli irányú 50 cm széles kőfal (7 F) (Af 103.44) húzódott (25. kép). Az észak-déli fal (7 F) csatlakozását és a ház déli falát (l-es fal) a ház átépítésekor bontották el, miután az átépítéskor húzott déli fal (5 F) a 13. századi faltól 80 cm-re délre készült. Az ÉD-i irányú 7-es fal keleti és nyugati oldalához agyagpadló csatlakozott. A padlóra és a fal kibontott szakaszára ráhúzódó rétegből 12-13. sz. i világosszürke és vörösbarna és 14. sz.-i fehér, vékonyfalú fazék töredéke (Ltsz: 88.12.1-2; //. tábla 8; IV. tábla 16; VII. tábla 12) került elő. Erre a rétegre alapozták az 5-ös falat és a faltól délre előkerült köves szintet (33. kép). A 13. századi szint az árok keleti végében az l-es fal déli oldalán, a kiszélesedő alapozáshoz nagy kövekkel csatla184