Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Középkori házak a budai káptalan területén 181-220

épület padlószintje alatt (8F) megerősítésre került, ill. ettől nyugatra a 19. századi szint alatt tégla teherelhárító ív jelentkezett a nyugati metszetben. Az 1860 körüli épületet feltehetőleg az 1838-as árvízben elpusztult ház megújításával alakították ki. Ennek az épületnek a kerámia és vasanyag mellett a kályháihoz tartozhatott az a folyatott díszű, mázas párkánytöredék, melyet a mai szint alatt 30 és 100 cm mélységben találtunk (Ltsz. 88. 140.1. 1.). Az 1860-as padlószint alatt a korábbi épület más alaprajzi beosztást mutatott. A déli helyiség alatt a korábbi periódusban keskeny folyosó húzódott (2F, 3F, 4F és 9F), melyhez nyugatról egy helyiség csatlakozott (5F, 10F). Ennek a helyiségnek keleti falához épült egy kőből rakott félkör alakú alapozás, rajta négyzetes építmény nyomával, feltehetőleg egy cserépkályha alapozásával. Ugyanennek a helyiségnek nyugati oldalán kővel kifalazott 120x100 cm-es akna vagy verem helyezkedett el. Ennek az épületnek a lejárt padlószintje alatt 140 cm mélységben agyagpadló (Af 104.46) mutatkozott (7-8. kép). A felette húzódó rétegből 17-18. századi kerámiát bontottunk ki, ezek között kétfejű sassal díszített zöld mázas csempetöredéket és ugyancsak zöld mázas növényi díszítésű a kályha párkányához tartozó töredékeket (Ltsz. 88.141.1— 5. I).

9 Az agyagpadló a K-Ny-i irányú fal (11F) két oldalán jelentkezett, melynek bontásánál a falból törökkori kályhaszem került elő. A 2-3 cm vastagságú agyagpadló alatt köves törmelékes réteg húzódott, melyből ugyancsak török kályhaszem, szürke korsó, szürke kályhaszem és mázas fazék töredékei kerültek elő (Ltsz. 88. 141.6-16. 1.). Ez a kevert törmelékes agyagos réteg 60 cm-rel mélyebben egy újabb agyagpadlóra (Af. 103.85) húzódott rá. Ennek az agyagpadlónak felbontása után sűrű épülettörmelék jelentkezett, melyből 22x16,5x3,7 cm-es boltozati téglák töredékei, kúpcseréprészlctck és 14-16. századi hazai és ausztriai kerámia került elő (Ltsz. 88. 145.1-9. 1.). Ebben a rétegben jelentkezett az 5-ös fal déli oldalán egy ÉNy-DK-i tájolású kőfal teteje (14 F) falsíkján vakolás és fehér meszelés nyomaival. A törmelékréteg (2-es réteg) kibontásával a 14-es falhoz csatlakozó szürkésfehér (öntöttpadló) terrazzópadló került elő (Af. 103.21). Ezt a padlószintet (9. kép) és falat a törmelékrétegben előkerült középkori anyag alapján a 14-15. századra datáltuk. A szelvény keleti falában húzódó 18. századi fal (9 F) eltávolításával az újkori folyosó keleti falát alkotó 4-es falat bontottuk ki, A 4-es fal hozzáépült, illetve déli folytatása (3 F) ráépült a középkori falra (14 F). Az újkori fal (4 F) az alapozásnál a terrazzópadló széle mutatkozott, mely egy ÉD-i irányú kibontott fal (21 F) nyugati széléhez csatlakozott. Ezt a kibontott falat a 14-15. századi épület, illetve helyiség keleti falának tekintettük. A középkori helyiség DK-i sarkának nyoma a déli falon (14 F) a vakolás függőleges vonalú megszakadásával is meghatározható volt. A középkori helyiség északi fala (16 F) ettől 6 méterre került elő. A 18. századi ház KNy-i fala (10 F) alatt (10., 11. kép). A középkori helyiség terrazzópadlója (Af 103.21) összefüggően megmaradt az északi falig (16 F). Az északi fal a padlószinten húzódó bontási réteg tetejéig maradt meg. A fal déli síkján ugyancsak vakolás és meszelés mutatkozott. A fal (16 F) ezen a szakaszon egy korábbi középkori fal (15 F) síkja elé épült. A két fal között laza kőtörmelék volt, mely a 15-ös fal vakolt falsíkjára támaszkodott. A 15-ös és 16-os fal iránya a feltárt szakaszon nyugati irányba kissé eltért egymástól. A nyugati részen a két fal együtt 2 m szélességet adott ki, a két fal szélessége a keleti oldalon 120 cm volt. A középkori helyiség nyugati fala (17 F) az újkori épület nyugati falától (6 F) nyugatra került elő. Ennek az újkori falnak átvágásával kaptuk meg a középkori fal keleti síkját, melyen ugyancsak vakolás és meszelés mutatkozott. A habarcsos öntött padló a feltárt szakaszon töretlenül húzódott a nyugati falig. A feltárt megközelítőleg trapéz alakú helyiség keleti falát (21 F) ezen a szakaszon is kibontva találtuk meg (12. kép). A kibontott középkori fal betöltésére épült rá az újkori fal (10 F). Az ÉD-i (21 F) keleti oldalához csatlakozhattak azok a KNy-i falrészletek (II, III.), melyeket 1950-ben tártak fel (5. kép). A 14-15. századi ház déli fala a Il-es fal lehetett, melynek 1 méteres szélessége megegyezik az általunk feltárt középkori házrész déli falával (14 F). A két fal visszabontott magassága is majdnem azonos volt (IIF Af 103.80, a 14 F Af 103.96). Az épület déli falának (a Il-es fal) keleti folytatása lehet az a középkori falrészlet (31 F) és ajtókeret-maradvány, mely ettől a ponttól északra az újkori épület fala (26 F) alatt került elő, a 79/2 árok északi végén. A középkori falrészletben (31 F) megmaradt egy élszedéssel profilált kőkeretes ajtó nyugati szára (13. kép). Az ajtó keleti szárát egy későbbi építkezésnél kibontották és az ajtónyílást elfalazták, erre alapozták a 19. századi KNy-i falat (26 F). Kőkeret rézsűre lefutó élszedéssel tagolva a 14-15. sz.-ban használatos.

10 A 26-os faltól D-re épülettörmeléket, ill. a fallal párhuzamosan húzódó a 24-25-ös fal alatt még egy korábbi falrészletet (32) találtunk. Ennek a falnak az É-i síkját tártuk fel, melynek visszabontott tetejéhez 13-18. századi kerámiával kevert réteg csatlakozott

11 (14. kép). A 32-es fal alapozási mélysége megegyezett az ajtó küszöbe, ill. a 3l-es fal alapozási síkjával (5-6. kép). A két középkori falmaradvány (31-32-es fal) kapcsolatát nem tudtuk tisztázni. Talán a 14. sz.-i ajtóhoz D-ről csatlakozó lépcső vagy más toldalékhoz tartozott. A 32-es fal volt a 14. sz.-i épület legdélibb részlete, mert a megkutatott területen ettől a faltól D-re más falmaradvány nem került elő, mely az épülethez lett volna kapcsolható. A 16. sz.-i alapfalrészlet (24 F) a 25-ös fal alatt a középkori épület 1617. sz.-i átépítését mutatta, egyben a 14-15. sz.-i D-i telekhatárt őrizte meg. Az 1950-ben húzott árokban a Il-es faltól É-ra 12 cm-re egy 75 cm széles, Af 102.60 visszabontott falat (V-ös fal) tártak fel (5. kép). Ezt a falat véltük a többször átépített középkori ház északi falának. A korábbi árok keleti oldalán, a 79/1-es szelvényben a középső szakaszon kibontott K-Ny-i irányú falrészletet találtunk, mely az V-ös fal keleti folytatása lehet (V/a F) Af 103.17 magasságban. Északi szélénél köves szint, mely fölött 13. sz.-i kerámia került elő. Az V/a falat ezen a szakaszon metszette, ill. épült rá, a későbbi ÉNy-DK-i fal (23 F). A kibontott fal (V/a) D-i széléhez négy 10-25 cm közötti lépcsőfok csatlakozott. A lépcsőfokok lapos kő, ill. lapjára fektetett téglákból voltak kialakítva. A 160 cm széles lépcső az itt feltárt agyagpadlótól indul (Af 102.20 magasságban). A lépcső tetejét nem volt módunkban megkeresni. A szelvény Ny-i oldalán a lépcső déli szélén a padlószintig 182