Budapest Régiségei 28. (1991)

SZEMLE - Minárovics János: Miért volt az aquincumi tűzoltóság orgonája víziorgona? 261-282

csatlakoztatni. Valószínű, hogy a kifelé peremezett részbe betolt cső mellett fennmaradó részt azután cinnel forrasztották körbe. Ahhoz, hogy a légsűrítő üst légsűrítőként működjön — Vitruvius szerint —, az oltáralakú ládában víz áll. Ő is és Heron is megadta az oltáralakú tartály anyagát, ami bronz volt. Nagy Lajos könyvében szerepel egy bronzedényszáj (5. kép 1), amelyről azt írja, hogy „a pincében, ahol az orgona maradványa napfényre került, de a maradványoktól körülbelül 1/2 m távolságra" találták meg. „Átmérője 24 cm, oldalfala 3,5 cm magas. A száj tömör és profilírozott, az oldalfal könnyed haj lássál lefelé gyengén kiáll, s külső oldalán három helyen körbefutó bevésett vonalakkal van díszítve. Nem tartozhatott az orgonához." Es ha mégis? Nos, akkor annak a bronz edénynek a szájrésze lehetett, amiben a légsűrítő üst és a víz volt. Véleményünk szerint pontosan azért találták a sípoktól és az egyéb maradványoktól 1/2 méterre, mert az orgona többi részével együtt zuhant le annak idején a pincébe. Sajnos, az eredeti darab régen elveszett, ezért Nagy Lajos könyvének a bronzedényszájról közölt ábráját felnagyítottuk úgy, hogy átmérője 24 cm legyen és ezt a fényképnagyítást vettük szemügyre. Nagy Lajos rövid leírásából nem tűnik ki, hogy megolvadt-e az eredeti edény, avagy összetört. Az utóbbit véljük inkább, a képen látható éles törésvonalak miatt. A légsűrítő üst-maradvánnyal kapcsolatban a helyzet ugyanaz, mint a bronzedényszájjal, holléte jelenleg ismeretlen. Ezért itt is a fényképnagyítás módszeréhez nyúltunk (5. kép 2-4). A kiállítási tárló fényképén látható alkatrészek méretei ismertek, pl. az ajándékozási tábla szélessége 167 mm, a légsűrítő üst maradványában látható szelep átmérője 49 mm, az ellipszis alakú alátét hosszabbik oldala ugyancsak 49 mm. Ezekből következtetve az általunk félgömbnek tekintett rész átmérője 145 mm lehetett. Egy ekkora félgömb kb. 700 köbcentiméter űrtartalmú. A 24 cm átmérőjű bronzedényszájon át egy ekkora félgömb kényelmesen behelyezhető a bronz edénybe. Érthetetlennek tűnik az, hogy miért nem ír erről a fontos alkatrészről Nagy Lajos, aki a következő megállapítást tette: „Orgonánknak egyik legfontosabb része nem maradt meg, ti. a fúvószerkezet. Ha orgonánk víziorgona (hydraulis, orgánum hydraulicum) volt, akkor, mint azt Vitruvius és Heron leírásaiból pontosan tudjuk, a szélszekrénye alatt egy nagy láda foglalt helyet (arca), melyben fémanyagú részek, a szélharang (pnigeus), levegővezető csövek voltak. Az arca-n kívül pedig egy vagy két légszivattyúcilinder (modiolus, iridic) a dugattyúval (fundus) és emelőkarokkal (vectis) hasonlóképp fémből, vagy vasból el nem maradt volna. Mivel a felső rész fémalkatrészei megmaradtak, az alsó rész fémanyagának elpusztulása érthetetlen volna, legfeljebb azesetben, ha orgonánk nem hydraulis volt, hanem légfujtatós, pneumatikus orgona. Ez utóbbi esetben ilyen fémtárgyakra nem volt szükség. Leletünkben ugyanis egykét olyan bronzlemez van, melyeket az orgona fúvószerkezetével hozhatunk kapcsolatba..." Szerintünk a légsűrítő üst maradványát, a bronz víztartóedény szájrészét megtalálta és mégis azt írja, hogy az alsórész fémanyaga elpusztult. Igaz, az összekötő csöveket és a légszivattyúcilindert nem találta meg, de ez még nem jelenti azt, hogy a hangszer nem víziorgonaként működött. Elképzelés a fújtató sorsáról Felmerül a kérdés, miért nem találta meg Nagy Lajos az ásatáskor az orgona alsó részének többi fémanyagát? Erre vonatkozóan írja, hogy: „A III. század közepén az épületet tűzvész pusztította el. Ekkor a szoba berendezése a fapadlóval lezuhant a pincébe, melyet a törmelékek, téglák stb. színültig töltöttek meg. Ebben a szobában állott az orgona, mely így lezuhanva eltemetődött,... már leeséskor s a ráhulló törmelékektől sípjai részben összetörtek, s a tűz a fa- és bőralkatrészeket elpusztította. A kiásáskor pedig, nehogy a közmunkákat erősen feltartóztassuk, kissé sietnünk kellett, késő estig dolgoztunk, s közben földbeomlás is történt, mely egy-két sípot megint elpusztított..." Eléghetett-e maga a fújtató szerkezet? Tételezzük fel, hogy az épület tornyát gyújtotta fel az ellenség és a lehulló égő anyagoktól gyulladt meg a pince feletti fapadozat, amin az orgona állott. Az orgona belekerülve a tűzbe maga is égni kezdett, elsősorban az alsó farésze. Tudjuk, hogy a pince mennyezetét, azaz a szoba padozatát jegenyefenyő (gyúláspontja 280°C) képezte. Tudjuk, hogy a légszivattyú és az emelőkarok fémből készültek, az utóbbiak vasból. A kovácsvas olvadási hőfoka 1450-1550°C. A fenyőfa tüzében a vasrész nem olvadhatott el, meg kellett volna maradnia. Az aquincumi orgona egyes sípjaiban a hangoló tölgyfa dugók elszenesedtek, másokban az elégett fadugó nyomát találták meg. Olyan sípot is találtak, amiben megvolt csaknem az egész elszenesedett fadugó. Ezek szerint itt tökéletlen égési folyamat zajlott le, a sípok nagyrészt megakadályozták a levegő hozzájutását a fadugókhoz és a külső kb. 400-500°C hőmérséklet hatására azok faszénné váltak. Az ásatást vezető a lelet helyzetéről így ír: „Mindennél nagyobb jelentőségű tárgy, egy orgona bronz alkatrészeinek a maradványa, mely azonban nem a pince alsó részében, hanem a mennyezettartó gerendák szenesedéit maradványai felett maradt meg. Mégpedig oly helyzetben, amely megfelelt eredeti állapotának is. Leeséskor vízszintes helyzetbe került, s az a rész volt felül, mely a hallgatóság felé esett..." A fújtatónak tehát a leletek (sípok stb.) mellett oldalt kellett volna elméletileg lennie. Ám nem ott volt, nem ásták ki. Vajon kiástak-e mindent? Maga Nagy Lajos írja az ásatási nehézségekről: „Egy zimankós őszi napon estefelé, mikor már éppen le akartuk tenni szerszámainkat, három méter mélyben ásva, a föld zöldes színű patina-nyomokat mutatott, s látható lett egy bronzcsőnek az oxidálás miatt alaktalan külseje. A munkát folytattuk gyertyafény mellett is, mert földbeomlástól kellett tartani. A fejünk felett tornyosuló fekete felhők éjszakai záporral fenyegettek s a föld mélyében rejtőző még bizonytalan rendeltetésű bronz lelet teljes elpusztulásával számolhattunk. Izgatott kíváncsisággal kísért munkánk eredmé263