Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: Quadilla Comonis Liberta sírköve 217-222

galmazását figyelembe véve az alábbiakat jegyezhetjük meg. Sírkövünk felépítésének egyik sajátos eleme a hosz­szoldalakon végigfutó és félpillérszerűen előreugró si­ma keretsáv, amelyen felül a tagolt architráv, ezen pe­dig a háromszögű oromzat nyugszik. E hosszú, sima keretsávokat még mint leveles fejezetekkel (Blattkapi­tellen) lezárt lapos pilasztereket találjuk meg Niger Ba­taronis f. az 1. sz. 40-es éveinél későbbre aligha kel­tezhető mursai sztéléjén, amelynek oromzatát épp­úgy két szív alakú levéltől közrefogott rozetta díszíti, mint Quadilla sírkövét. E korai példával illusztrálható architektonikus keretelés, a sírkő mezőkre osztott fel­ületének mintegy aediculába foglalása, Quadilla sírkö­vén már leegyszerűsítve, mint e hosszoldalakon végig­futó egy-egy sima keretsáv jelentkezik, amelyek felső záródásánál már hiányoznak a leveles fejezetek. Ezt a funkciójától teljesen még meg nem fosztott, csupán le­egyszerűsített keretelést találjuk meg Caelius Saconis f. dunaszentmiklósi sírkövén, amely az ala (milliaria) Flavia Domitiana c.R. nevének figyelembevételével kétségkívül még az 1. sz. 90-es éveinek első felében, 96 előtt készült. A szóban forgó hosszú, sima keret­sávok alapján ÉK-Pannoniából a sírkövek e csoport­jához sorolható továbbá még az aquincumi Scorilo Ressati libertus és a közeli Ulcisia castra területéről Comatumara sírköve, melyek már a 100 körüli évek­re keltezhetők. Mindkét utóbb említett sírkő felirata a titulum posuit rövidített formulát használja, akárcsak Quadilla sírfelirata. Ez a formula egymagában azon­ban nem datáló értékű, minthogy még a 2. század vé­gén is előfordul Aquincumban egy családi sírkő felira­tában és még később egy intercisai sírfeliratban. E késői példáktól eltekintve a t.p. -formula az 1/2. század­forduló körüli évtizedek bennszülött sírköveinek fel­iratai közül egyedül még Troucetimarus csákvári sírfe­liratában párosul az elhunyt Dis Manibus ajánlásával. Fogalmazását tekintve különben ez a felirat szolgáltat­ja a legszorosabb párhuzamot Quadilla sírkövéhez. Egyikük sem keltezhető a 2. század első évtizedeinél korábbi időre. Az aquincumi szepulchrális emlék­anyagban a D M a 2. század első évtizedeiben jelenik meg. Jelenleg a legkorábbi keltezhető példa erre a 103 és 118 között Aquincumban állomásozott legio X Ge­mina táborparancsnokától elhunyt libertusa emlékére állított felirat. A D.M. gyakoribb használata ugyan­csak Hadrianus uralkodása éveitől mutatható ki. Quadil(l)a sírkövén a képmezőben ábrázolt szakállta­lan férfi hajviselete, a homlokra fésült tömött hajfür­tökkel azonban figyelmeztet arra, hogy a jelzett időha­táron ne menjünk túl. A mondottak együttes figyelem­bevételével sírkövünket a 2. század első évtizedeire kelteznénk. Konklúzióként, Aquincum népességében az 1/2. századforduló körüli évtizedekben így nemcsak a számra nézve kétségkívül domináns eraviszkusz benn­szülöttekkel és mellettük az ugyancsak szép számú itá­liai és nyugati tartományokbeli telepesekkel, hanem, ha szerényebb mértékben is, de a szomszédos Barba­ricum szülöttjeivel is számolhatunk. Scorilo domo Da­cus mellett Quadil(l)a erre a másik példa. Rövidítések AlbaR Alba Regia Holder 198C A.E. L'Année Épigraphique. Supplé­ment annuel à la Revue Archéo­logique, Paris 1888­IPSS AÉ Archaeológiai Értesítő, Buda­pest 1869­CIL Corpus Inscriptionum Latina­rum, vol. I-XVI. Berolini 1871­JÖAI D H. Dessau.: Inscriptiones Lati­náé selectae. I—III. Berolini LF 1892­DissPann. Dissertationes Pannonicae (Bu­dapest) Mócsy 1983 RIU P. A. Holder: The Auxilia from Augustus to Trajan, B.A.R. In­ternat. Series 70, Oxford, 1980 Inscriptiones Pannóniáé Supe­rioris in Slovacia Transdanubia­na asservatae, Brno 1967. Jahreshefte des Österreichi­schen Archäologischen Institu­tes, Wien 1898­Listy Filologické, N.S.ll. Praha 1953­A. Mócsy: Nomenciator (Diss. Pann. III. 1) Budapestini 1983 Die römischen Inschriften Un­garns, Lief. 1-2. Jegyzet Idem: A Magyar nemzeti Múzeum római feliratos emlékei, Buda-pest 1873, 212. sz., XXXIV. t. - E munkára hivatkozva tárgyalta meg a képmezőben ábrázolt idős nő ruha- és ékszerviseletét Hampel /.; AÉ R. f. 14 (1880), 310sk., majd Fitz, /.: AÉ 84 (1957), 140 és nr. 67 és regisztrálta a keskeny mező kocsijelenetes ábrázolását Sági K.: AÉ. 1944/45, 229, Nr. 14a. 2. CIL in 10 558. Cf. Ind. p. 2372. 3. Idem: Alt-celtischer Sprachschatz, II (Nach­druck, 1962), 117. 218

Next

/
Thumbnails
Contents