Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: Quadilla Comonis Liberta sírköve 217-222

NAGY TIBOR QUADILLA COMONIS LIBERTA SÍRKÖVE A múlt századi Óbuda Bécsi út menti egyik tégla­vetőjéből 1869-ben a MNM kőtára egy két félalakos, kocsijelenetes sírkővel gazdagodott, amelyet ezután már 1873-ban közzé is tett Rómer Flóris és társszer­-i zője Ernest Desjardins. E kiadványban a sírkő 5 soros felirata az alábbi kiegészített szövegben olvasható: D(is) M(anibus). | C(aio) Vadilaco Mo [ci] \ lib(er­to) an(norum) LXXX. T(itus) \ Vibius Mocfi lib(ertus) | Jsi fii[i Jus A felirathoz fűzött magyarázat szerint a 80 éves ko­rában elhunyt C. Vadilacus sírkövét T. Vibius libertus állította. A sírkő képmezőjében pedig az elhunyt über­tust s mellette valószínűleg annak feleségét ábrázolták. Nem egészen 30 évvel késóbb a Corpus Inscríptionum Latinarum III. kötetében újból közreadták e feliratot A. Domaszewski alábbi kiegészített olvasatában: D(is) M(anibus). \ C(aius) Vádi (us) Lacomo [. .] \ lib(ertus) an(norum) LXXX. T[. . .] \ Vibius Moci [. . .] | SIL (vagy IIL) IVS. Mindkét közlés megegyezik abban, hogy 80 éves ko­rában elhunyt egy libertus jogállású férfiú. Az eltérés mindössze e férfi nevének megítélésére vonatkozik. A Corpus olvasata talált utat a külföldi szakiroda­lomba. A. Holder erre hivatkozva a Lacomo como­men-t a kelta személynevek sorában regisztrálta. W. Schulze pedig az itáliai No varia körzetében előforduló etruszk Lucumo névvel vetette össze. Hazai irodal­munkban Mócsy A. kandidátusi dolgozatában arra gondolt, hogy a felirat 2. sorában „CVADILACOMO sollta vielleicht ein barbarischer Name sein." E mun­kájához csatolt személynévlistában azonban mégis a különben sehol elő nem forduló Vadius család- és a Lacomo utónevet regisztrálta. Ugyancsak így szerepel az elhunyt neve az 1983-ban közreadott Névjegyzék­ben. 7 A Corpus Signorum Imperii Romani (CSIR) nem­zetközi kiadványsorozat keretében megjelenő aquincu­mi alakos ábrázolású, illetve reliefdíszes sírkövek anya­gának feldolgozásakor természetesen számba vettük a fentiekben szóban forgó óbudai sírkövet is, amelynél a felirat mindkét hagyományos értelmezését összevet­ve a képmezőben ábrázolt idős nő és fiatalabb férfi félalakos ábrázolásaival egyértelművé vált, hogy a sír­felirat eddigi közlései és értelmezése revideálásra szo­rul. A négyszögű képmező lemélyített fülkéjében ugyan­is jobbról egy telt, ovális arcú ifjabb férfi félalakja el­álló fülekkel foglal helyet, jobbján pedig egész felső testével a férfi felé hajolva, idősebb nő félalakját fa­ragták ki eraviszkusz népi viseletben (1. kép). A sírfeliratban említett, 80 éves korában elhunyt te­hát semmiképp sem azonosítható a képmezőben áb­rázolt fiatalabb férfivel, hanem egyedül csak az era­viszkusz népviseletben ránk tekintő idősebb nővel, aki­nek mindkét száj szögleténél a lehúzódó öregségi rán­cok is jól kivehetők. Egyedül tehát csak őt említhette a sírfelirat elhunytként az első helyen, társadalmi hely­zetetét (liberta) és életkorát {an. 80) is megadva, majd ezt követően ugyancsak megemlítve a sírkövet állító Vibius nevét, ennek társadalmi helyzetét (libertus) és családi kapcsolatát az elhunyt asszonnyal. A fentebbi észrevételek alapján a feliratot az alábbi szövegezésben közölhetjük: D(is) M(anibus). \ Cuadila Comofnis] \ lib(erta) an(norum) LXXX. T(itulum) [pos(uit)] \ Vibius Moci flib(ertus)] \ fil(ius) (e)ius. A feliratos sírkövet tehát Cuadila-nak, a 80 éves ko­rában elhunyt anyjának fia, Vibius állíttatta és a kép­mező kettőjüket ábrázolja. Néhány szót ezek után a feliratban olvasható sze­mélynevekről. Az elhunyt Cuadila neve helyesen Qua­dil(l)a. A szókezdő Q -» C írására utalhatunk Veron­dacus törökbálinti sírfeliratára, amelyben cuadraginta olvasható quadraginta helyett (2. kép). Aur. Bassus intercisai szarkofágja feliratában pedig c(ui) v(ixit) -> q(ui) v(ixit) helyett. A Hadrianus uralkodása óta jó­részt eraviszkusz újoncokból sorozott legio II Adiutrix 179/80 telén a Trencsén mellett Laugaricio téli szállás­helyén állomásozó vexillarii feliratában exercitus cui se­dit -* qui sedit helyett áll. A római birodalom többi tartományaiból is idézhető Q -*• C szókezdő betűváltás példáinak felsorakoztatása nélkül is világos, hogy az elhunyt nő a Quadilla névre hallgatott és e mindeddig hapax női név a kvád népnévből -illa suffix-szel képzett becenév, amely párhuzamba állítható a Germanilla, Hispanilla, Maurilla, Sabinilla stb. etnikonból képzett női nevekkel. Sírkövünk tehát egy rabszolgasorból eraviszkusz gazdájától felszabadított és öltözetét te­kintve teljesen keltizált kvád származású idős liberta emlékét őrizte meg. Patronusa, Como, kelta neve elő­fordul a fejér megyei Mányról közölt sírkő feliratában, ahol e sírkövet állító Nigrinus felesége: Derva Comonis f(ilia). Quadilla fiának neve, Vibius, Aquincumból még a bennszülött Batta apjának neveként ismert: 14 e személynév különben Noricumban igen gyakori. A fiú patrónusának neve viszont egészen ritka. Felső-Itá­liában egy ízben mint praenomen szerepel, utónév­ként pedig két ízben, — de mássalhangzó geminatió­val. Egy ízben még Pannoniában is előfordul az egyik arrabonai sírfeliratban. 18 Az óbudai sírkő kormeghatározásának kérdésére rátérve, kőemlékünk szerkezeti felépítését, a képme­zőben ábrázoltak stiláris sajátosságait és a sírfelirat fo­217

Next

/
Thumbnails
Contents