Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: Quadilla Comonis Liberta sírköve 217-222

NAGY TIBOR QUADILLA COMONIS LIBERTA SÍRKÖVE A múlt századi Óbuda Bécsi út menti egyik téglavetőjéből 1869-ben a MNM kőtára egy két félalakos, kocsijelenetes sírkővel gazdagodott, amelyet ezután már 1873-ban közzé is tett Rómer Flóris és társszer-i zője Ernest Desjardins. E kiadványban a sírkő 5 soros felirata az alábbi kiegészített szövegben olvasható: D(is) M(anibus). | C(aio) Vadilaco Mo [ci] \ lib(erto) an(norum) LXXX. T(itus) \ Vibius Mocfi lib(ertus) | Jsi fii[i

Jus A felirathoz fűzött magyarázat szerint a 80 éves korában elhunyt C. Vadilacus sírkövét T. Vibius libertus állította. A sírkő képmezőjében pedig az elhunyt übertust s mellette valószínűleg annak feleségét ábrázolták. Nem egészen 30 évvel késóbb a Corpus Inscríptionum Latinarum III. kötetében újból közreadták e feliratot A. Domaszewski alábbi kiegészített olvasatában: D(is) M(anibus). \ C(aius) Vádi (us) Lacomo [. .] \ lib(ertus) an(norum) LXXX. T[. . .] \ Vibius Moci [. . .] | SIL (vagy IIL) IVS. Mindkét közlés megegyezik abban, hogy 80 éves korában elhunyt egy libertus jogállású férfiú. Az eltérés mindössze e férfi nevének megítélésére vonatkozik. A Corpus olvasata talált utat a külföldi szakirodalomba. A. Holder erre hivatkozva a Lacomo comomen-t a kelta személynevek sorában regisztrálta. W. Schulze pedig az itáliai No varia körzetében előforduló etruszk Lucumo névvel vetette össze. Hazai irodalmunkban Mócsy A. kandidátusi dolgozatában arra gondolt, hogy a felirat 2. sorában „CVADILACOMO sollta vielleicht ein barbarischer Name sein." E munkájához csatolt személynévlistában azonban mégis a különben sehol elő nem forduló Vadius család- és a Lacomo utónevet regisztrálta. Ugyancsak így szerepel az elhunyt neve az 1983-ban közreadott Névjegyzékben.

7 A Corpus Signorum Imperii Romani (CSIR) nemzetközi kiadványsorozat keretében megjelenő aquincumi alakos ábrázolású, illetve reliefdíszes sírkövek anyagának feldolgozásakor természetesen számba vettük a fentiekben szóban forgó óbudai sírkövet is, amelynél a felirat mindkét hagyományos értelmezését összevetve a képmezőben ábrázolt idős nő és fiatalabb férfi félalakos ábrázolásaival egyértelművé vált, hogy a sírfelirat eddigi közlései és értelmezése revideálásra szorul. A négyszögű képmező lemélyített fülkéjében ugyanis jobbról egy telt, ovális arcú ifjabb férfi félalakja elálló fülekkel foglal helyet, jobbján pedig egész felső testével a férfi felé hajolva, idősebb nő félalakját faragták ki eraviszkusz népi viseletben (1. kép). A sírfeliratban említett, 80 éves korában elhunyt tehát semmiképp sem azonosítható a képmezőben ábrázolt fiatalabb férfivel, hanem egyedül csak az eraviszkusz népviseletben ránk tekintő idősebb nővel, akinek mindkét száj szögleténél a lehúzódó öregségi ráncok is jól kivehetők. Egyedül tehát csak őt említhette a sírfelirat elhunytként az első helyen, társadalmi helyzetetét (liberta) és életkorát {an. 80) is megadva, majd ezt követően ugyancsak megemlítve a sírkövet állító Vibius nevét, ennek társadalmi helyzetét (libertus) és családi kapcsolatát az elhunyt asszonnyal. A fentebbi észrevételek alapján a feliratot az alábbi szövegezésben közölhetjük: D(is) M(anibus). \ Cuadila Comofnis] \ lib(erta) an(norum) LXXX. T(itulum) [pos(uit)] \ Vibius Moci flib(ertus)] \ fil(ius) (e)ius. A feliratos sírkövet tehát Cuadila-nak, a 80 éves korában elhunyt anyjának fia, Vibius állíttatta és a képmező kettőjüket ábrázolja. Néhány szót ezek után a feliratban olvasható személynevekről. Az elhunyt Cuadila neve helyesen Quadil(l)a. A szókezdő Q -» C írására utalhatunk Verondacus törökbálinti sírfeliratára, amelyben cuadraginta olvasható quadraginta helyett (2. kép). Aur. Bassus intercisai szarkofágja feliratában pedig c(ui) v(ixit) -> q(ui) v(ixit) helyett. A Hadrianus uralkodása óta jórészt eraviszkusz újoncokból sorozott legio II Adiutrix 179/80 telén a Trencsén mellett Laugaricio téli szálláshelyén állomásozó vexillarii feliratában exercitus cui sedit -* qui sedit helyett áll. A római birodalom többi tartományaiból is idézhető Q -*• C szókezdő betűváltás példáinak felsorakoztatása nélkül is világos, hogy az elhunyt nő a Quadilla névre hallgatott és e mindeddig hapax női név a kvád népnévből -illa suffix-szel képzett becenév, amely párhuzamba állítható a Germanilla, Hispanilla, Maurilla, Sabinilla stb. etnikonból képzett női nevekkel. Sírkövünk tehát egy rabszolgasorból eraviszkusz gazdájától felszabadított és öltözetét tekintve teljesen keltizált kvád származású idős liberta emlékét őrizte meg. Patronusa, Como, kelta neve előfordul a fejér megyei Mányról közölt sírkő feliratában, ahol e sírkövet állító Nigrinus felesége: Derva Comonis f(ilia). Quadilla fiának neve, Vibius, Aquincumból még a bennszülött Batta apjának neveként ismert:

14 e személynév különben Noricumban igen gyakori. A fiú patrónusának neve viszont egészen ritka. Felső-Itáliában egy ízben mint praenomen szerepel, utónévként pedig két ízben, — de mássalhangzó geminatióval. Egy ízben még Pannoniában is előfordul az egyik arrabonai sírfeliratban.

18 Az óbudai sírkő kormeghatározásának kérdésére rátérve, kőemlékünk szerkezeti felépítését, a képmezőben ábrázoltak stiláris sajátosságait és a sírfelirat fo217