Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Gabler Dénes: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : terra sigillaták 135-140

leztük, hogy a barbotinos itáliai sigillatákat Traianus koráig szállították a Duna-vidékre. Ezt a feltevést igazolták a soldunoi temető adatai, ahol — ugyanúgy mint az emonai síregyüttesekben — az applikált díszű póvidéki sigillatákat tartalmazó 10 sírban nincs barbotin dszű áru, más 10 síregyüttesben viszont csak ezek a típusok találhatók meg együtt, ami azt jelenti, hogy párhuzamos gyártásuk csak nagyon rövid ideig tarthatott (Vespasianus uralkodásának végén?) Traianus koráig tartó forgalmukat igazolja továbbá a Traianus korában provinciává szervezett Daciában egy Gilauban talált sigillata is. Itáliában a 2. sz. közepéig használhatták ezeket a tálkákat.

172 A póvidéki sigillata nem ritkaság Óbudán a Hercules villa és a Selmeci u. közti területen; ezek a Nero-korai Flavius kori darabok az óbudai alatáborok területén vagy környékén, tehát azok auxiliaris vicusáiban tűnnek fel. Az egymást rövid időn belül követő alatáborok közül a délit a 73 évi felirat keltezi. Az applikált díszű észak-itáliai sigillaták számát növelik az újabban talált darabok a Búvár utcában, a Laktanya 177 178 utcában, a Vörösvári u. 22. sz. ház telekén, valamint a Flórián téren, a thermae maiores nyugati zárófala és a via principalis találkozásánál végzett feltárások anyagai. A Föld u.-Vörösvári u. kereszteződésénél előkerült töredékek feltehetően a 73-ban épült alatábor vicusához tartozó telepobjektumok egyikének anyagához köthető. A dél-galliai példányok közt a korai Drag. 29 formájú tál nem található meg. A legkorábbi, Drag. 37 típusú darabok sem keltezhetők a Domitianus uralkodása előtti időszakra, jó részük ugyanakkor későbbre sem. Leggyakrabban Mascuus (7. sz.), Cornutus (10. sz.) és Mercato (9. sz.) la graufesenque-i fazekasok edényei találhatók meg anyagunkban; valamennyit már eddig is ismertük Aquincumból. Ezek a Domitianus kori töredékek valószínűleg az első legiostáborral hozhatók kapcsolatba, melynek déli része éppen a Föld u.-Vörösvári u. környékére lokalizálható. Az elmúlt évtizedekben végzett feltárások ugyan a korábbi legiotábor alaprajzára ill. belső beépítésére vonatkozóan kevés újabb eredményt hoztak, lényeges azonban ezek közül a Nagy T. által megfigyelt cölöpszerkezet. A 11-12. sz. darabok a banassaci manufaktúrában készültek, mindkettő a Natalis körhöz attribuálható. Ez az officina még Hadrianus uralkodásának elején is működhetett. Termékeivel már valószínűleg a későbbi, a 2-3. századi legiostábort láthatták el. Talán ide szállíthatták a legkésőbbi észak-itáliai barbotinos sigillaták egy részét is. A közép-galliai manufaktúrák valószínűleg már Hadrianus korától szállítottak árut az aquincumi legiotáborba. Az egyik, Hadrianüs-korai Antoninus kori fazekas, Butrio díszítőelemei a 13-14. sz. darabokon is18-S • mérhetők fel, bár nincs kizárva, hogy ezeknek pecsétlőit a későbbi, Antoninus kori fazekasok is használták. Butriohoz való attribuálásuk mellett szól mindamellett az a tény, hogy ennek a vállalkozónak áruja Aquincumban, Vindobonában, Carnuntumban vagy Sallán egyaránt fellelhető.

186 A 15-16. sz. edények Cinnamus üzeméhez köthetők. Az officina belső időrendiének finomítását B. Hartley 187 • • kísérelte meg. E kronológiai csoportosítás szerint a 16. sz. darab a legkésőbbi, 155-175 közötti időszakra keltezhető csoportba sorolható. Még későbbi Paternus áruja, amely jóval ritkábban lelhető fel Pannoniában. A rheinzabemi áru teszi ki a legiostábor sigillataanyagának nagy részét, ugyanúgy mint a többi pannóniai lelőhelyen. A rajnai gyártmányok korai csoportjához köthető darabokat eddig nem találtuk meg a.tribunus laticlavius épület környékén: igaz, hogy az erősen töredékes példányok gyakran nehezen határozhatók meg. A 18. sz. darab ritka figurális díszítőeleme, a szfinksz főként a korai periódusban működó fazekasok motívumkincsében található meg, de használja a 200 táján működő Mammilianus is. A Bernhard-féle osztályozás szerint az Ib csoportba sorolható a Comitialis II (19. sz.) áru, ami azt jelenti, hogy az Ib-IIa-c csoport időrendi határain belül (160/170-210/220) Comitialis működését a kezdődátumhoz közelítő időpontra kellene tennünk. Ennek a nagy vállakozónak 5 különböző helyen volt kisebb-nagyobb filiáléja. Trieri officináját i. sz. 160-180 közti időszakra keltezte I. 190 Huld-Zetsche, ebből azonban nem következik, hogy rheinzaberni üzeme nem működhetett később is. Míg korábban H. J. Kellner a Comitialis V sorozathoz attribuálható töredéket a böhmingi tábor égésrétegében való felbukkanása miatt 175 előtti időpontra kel192 . tezte' újabban Th. Fischer az Ib csoportot teljes egészében a markomann háborúk utáni időszakra tette, mivel ilyen típusú áru a böhmingihez hasonlóan a markomannok által elpusztított Regensburg-kumpfmühli táborban alig található. A Marcus háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegek pannóniai anyagában Comitialis árujával eddig sehol sem találkoztunk, ezért mi is arra következtetünk, hogy a Comitialis csoport szállítmányai valószínűleg 175/178 után kerülhettek Pannoniába. Az aquincumi darab stratigráfiai helyzete a keltezés kérdéséhez kevés segítséget nyújt. A 20-22, 25. sz. edények a nagy Ila-b csoportba sorolhatók a Bernhard-féle osztályozás szerint. Ezt a csoportot újabban a 190-210 közötti időszakra keltezik, ami tökéletes összhangban van az eddigi pannóniai megfigyelésekkel. Jóformán valamennyi eddig közölt leletanyagban a rheinzaberni Ila-c csoport jelentős számbeli túlsúlyát figyelhettük meg (Salla, Poetovio, Carnuntum és főként Aquincum), ami azt jelenti, hogy a rajnai áru túlnyomó többsége az Antoninusok uralkodásának legvégére ill. Septimius Severus korára tehető, azaz a tartomány gazdasági életének konjunktúra időszakára. E keltezés érthetővé teszi, hogy miért éppen ez az áru leggyakoribb a provinciában, így az aquincumi legiostáborban is. A Julius I sorozathoz attribuálható 26. sz. darab valamivel későbbi időpontra keltezhető. Julius az I. sorozat gyártását 210 körül kezdhette; működése azonban még a Severus koron belüli időszakra tehető. A 22-23. sz. töredékek Januarius II-hoz attribuálhatók. Ennek a fazekasnak működését az újabb kutatás egészen késői időpontra keltezte; a Bernhard-féle osztályozás tipológiai jegyek alapján a Illa csoportba 139