Budapest Régiségei 28. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - Gabler Dénes: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : terra sigillaták 135-140
sorolta, azaz 210/220 utánra tette, ezzel szemben Bittner és I. Huld-Zetsche ismét a legkorábbi csoporthoz kötötte ezt a típust, minthogy a legkorábbi mesterek, így Reginus I árujával számos egyezést mutat. A 24. sz. darabbal mi is igazolhatjuk ezeket az egyezéseket, amelyekre már különben E. Ruprechtsberger egy évtizeddel ezelőtt felhívta figyelmünket. Bár a motívumegyezések kétségkívül fennállnak, mi mégis az I. csoport időrendi határánál (148/153-160) későbbi keltezést javasolnánk, minthogy Januarius II áruja sohasem található meg a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben, így ha a 3. sz.-i keltezést nem is fogadjuk el, 170/178 utáni működése valószínűnek látszik. A legkésőbbi rheinzaberni sigillata Victor I-hez attribuálható, akit egyértelműen a Illb csoportba sorolhatunk. Működése már a 230-245 közti időszakra tehető. 1 " A díszítetlen áru közt a Drag. 31 = Lud. Sa ill. a Drag. 32 formájú (29. sz.), valamint Lud. Tb típusú tányérok találhatók (33. sz.). Három edénytöredéken látható névbélyeg; ezek közül a Pannoniában és Aquincumban egyaránt gyakori VI[C]TORINVS F bélyegű (28. sz.) ismét a Severus kori csoportba utalható. Ennek a fazekasnak áruját ismertük már a polgárvárosból és a gázgyári fazekastelepről. Két töredéken a CARVS FEC bélyeg található. Carus feltehetően késő-Antoninus-Severus kori fazekas; edényeit Brigetioból ismerjük. Viszonylag ritka Pannoniában a Lud.V VMk = Niederbieber 24 c formájú gömbhasú palack. Anyagunkban mind a vésett üvegedényt utánzó (Glasschliffverzierung), mind a barbotindíszes változat megtalálható. A barbotinos (34. sz.) vázának több töredéke került elő különböző lelőhelyeken. Díszítéséhez több pannóniai és noricumi lelőhelyről ismerünk párhuzamot. A forma fellelhető a cambodunumi sigillata-depotban, amelyet a 160-as évek végére tehetünk, így a késői Antoninus kor és a niederbieberi párhuzamok alapján a Severus kor egyaránt számításba vehető. A westerndorfi sigillaták közt mind a Comitialis csoporthoz, mint a Helenius körhöz attribuálható darabok megtalálhatók. A Comitialis officina termékei kétségtelenül a legkorábbiak; ő lehetett a manufaktúra alapítója, aki 180 körül kezdhette el a sigillata-gyártást az Inn-menti műhelyben. Árujának az átlagosnál jobb minősége is erre a korai időszakra utal. A mi darabjainkon ez nem észlelhető; mindkettő (35-36. sz.) kopott és rossz minőségű, egyáltalán nem mutatja a Comitialis csoport megszokott minőségi jegyeit. Valószínű, hogy keltezésüknél a 2. század utolsó évtizedein kívül a 3. század eleje is számításba vehető. Erre mutat az is, hogy Pfaffenhofenben egy 3. század első harmadára tehető betöltés anyagában még számos Comitialis edény került elő, ugyanakkor Helenius és Onnio táljait csak csekély számú anyag képviselte. Helenius eleinte Comitialis üzemében dolgozott mint ko20S OÍ\fi rongoló ill. formatálkészítő fazekas; önálló üzeme már Septimius Severus ill. utódainak korára tehe207 • tő, annyival is inkább, mivel a Rheinzabernben végzett újabb ásatások stratigráfiai megfigyelései szerint Helenius rajnai officinája is legkorábban 200 táján kezdhetett működni, de inkább egy-két évtizeddel ké208 sőbb. A 39. sz. darabon látható RJipanus perembélyeg Helenius táljain szokott előfordulni. A westerndorfi gyártmányok közt díszítetlen sigillatákat is találhatunk. A 41. sz.-hoz hasonló pfaffenhofeni sigillata már számos alkalommal került elő Aquincumban; a darab abban az officinában készült, amely Helenius westerndorfi pecsétlőit ill. formatáljait használta tovább a 3. században. Ennek jellegzetes és a legnagyobb csoportjait a Pf.l tojásfüzéres tálak alkotják. Gyártásuk Helenius westerndorfi működésénél későbbi időpontra tehető, a pfaffenhofeni manufaktúra eszerint 210 körül kezdhetett sigillatákat gyártani. Míg Westerndorf a 233. évi alemann betörés során elpusztult, Pfaffenhofenben 260 tájáig folytatódhatott a sigillata-gyár*x^ 211 tas. A 42. sz. darab ritkaság, az ún. „sisciai" műhelyből származtatható; gyárát B. Rutkowski Margumba (Moesia Superior) lokalizálta. A lokalizálás 20 évvel ezelőtt még egyetlen egy formatáltöredék lelőhelyén alapult; ma már Margumból és környékéről több ilyen leletet ismerünk. A felsőmoesiai műhely (esetleg műhelyek?) a helyi piacon kívül Dacia és Moesia inferior ellátására rendezkedett be. Alkalmilag Pannoniába is eljutottak ezek a gyártmányok (37. kép), pótolva az átmenetileg hiányzó galliai árut. Aquincumban újabb margumi sigillaták a canabae északi részén kerültek elő. A legiostábor leletei közt viszont ezúttal először közölhetjük e balkáni műhely áruját. A manufaktúra időrendjére vonatkozóan a singidunumi ásatások hoztak értékes megfigyeléseket, ahol a polgárvárosban (Donji Grad) Hadrianus éremmel keltezett szint felett került elő margumi sigillata, ugyanakkor itt terminus ante quem adatot egy 141-161 között vert Faustina érem szolgáltatott' Eszerint a műhely keltezésénél Hadrianus uralkodásának vége-Antoninus Pius uralkodásának eleje jöhet számításba, nagyjából tehát az az időpont, amelyet Nagy L. javasolt, s amelyet más, tipológiai megfigyelések is megerősítettek. 250 140
