Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Gabler Dénes: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : terra sigillaták 135-140

Lh.: D. IV. 1-4. pont, a szelvény keleti oldalán, barna törmelékes réteg, 150-190 cm (35. kép 36). 37. Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke. A reliefmezőt lezáró kettős vonal felett heros (Kiss 5.t.9 = Hefner 1), mellette és alatta dísztagok (Kiss 6.t.63). Helenius köre Severus kori Lh.: D. II. 40. pont előtti fűtőcsatorna betöltése (35. kép 37). 38. Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke, ezen tojásfüzér (Kiss 5.t.6); a képmezőben heros (Kiss 5.t.9 = Hefner 1). Helenius köre Severus kori Lh.: D. V. 8-10. pont, törmelékréteg, 200-220 cm (35. kép 38). 39. Drag. 37 formájú tál peremtöredéke. A peremsávon R]IPANVS F bélyeg -1. Streitberg Abb. 6,3. Helenius köre Severus kori Lh.: D. II. 49-50. pont, 200-290 cm (35. kép 39). 40. Drag. 33 formájú pohár vastag falú aljtöredéke umboszerűen kialakított középrésszel. Vb.Kellner 1968, Abb. 12,8. Severus kori Lh.: B. délkeleti rész, a szelvény nyugati oldala, fekete, törmelékes réteg, 180-210 cm (35. kép 40). Pfaffenhofeni áru 41. Drag. 30 ? formájú tál oldaltöredéke. Ezen tojásfüzér (Pf. 1) — a reliefmezőben elmosódott dísztag (szarvas? Pf. 23) és tagolt kör (Pf. 11) Helenius stílusa Caracalla — 3. sz. közepe Lh.: D. VI. a pincétől északra, K-Ny-i beásásból, valószínűleg kiszedett római csatorna, 240-320 cm (35. kép 41). Margumi (ún. „sisciai") áru 42. Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke. Fent tojásfüzér (Nagy 306,1. kép); a tojástagok közt hosszúkás levél (Nagy 307, 2. kép; 318,18. kép). A reliefmezőben rozetták sora — (Bjelajac 1987, Fg. 2,1; Fig. 2,11). Díszítésrendszeréhez 1. Rutkowski 475, Fig. 6; Vasié 1982-83,108; Bjelajac 1987, 468, Fig. 2,10. Agyaga porózus, világossárga, bevonata halványvörös. Hadrianus-Antoninus Pius kori Lh.: D. II. 38-39. pont, égett, agyagos, törmelékes réteg, 310-320 cm (35. kép 42). A terra sigiliata-anyag értékelése Anyagunk legkorábbi darabja egy Ohlenroth 3 = Goucüneau 39 típusú tányér aljtöredéke. A forma gyakori Pannoniában, de a meredek, függőleges falhoz közel levő, rovátkolásokkal tagolt gyűrű (ún. Strichelring) már jóval ritkábban található meg. Darabunk jó párhuzamai ismeretesek Seebruckból, Lentiából. Asconából,

152 Emonából

153 és Carnuntumból.

154 A típus 138 nem ismeretlen Aquincumban sem; hasonló töredék került elő a legkorábbi tábor környékén, a Király fürdőnél végzett ásatás során. A forma az 1. század folyamán többször változott; főként falának és talpgyűrűjének magasságában, arányában tapasztalhatunk eltéréseket. A magasabb, profilált falú edények főként a Magdalensbergről ismertek. Ezek Claudius koriak, míg a miénkhez közel álló, a talpgyűrű felé fokozatosan vastagodó aljú tányérok az 1. század harmadik negyedére tehetők. Az 1. sz. példány a magdalensbergi anyag elemzése során megfigyelt, különböző minőségbem sajátságokat mutató csoportok közül a D áruhoz (Fabrikat D) sorolható. Edényünk Észak-Itália valamelyik egyelőre még nem lokalizált műhelyéből származtatható. Itáliában a század végéig gyártják az Ohlenroth 3. formát, tartományunkba azonban csak a 80-as évek elejéig szállítják ezt az árufajtát. A típus Észak-Itálián kívül Raetiában, Noricumban, Pannoniában és Moesia Superiorban terjedt el. Az aquincumi példány a 2-3. századi légiostábor via principálisa alatt, bolygatatlan rétegben került elő. A 2. sz. darabon a legkésőbbi póvidéki fazekasok egyikének Q • S • P. mesternek bélyege látható. Késői működésére abból következtethetünk, hogy áruja a Magdalensbergen nem található meg, ugyanakkor a késői madranoi temetőben az itáliai vállalkozók edényei közül egyedül az övé lelhető fel. Domitianus uralkodásánál semmiképpen sem keltezhető korábbra egy általa jelzett Ohlenroth 2 típusú tányér, amely Drobetában került elő. Q • S • P Aquileián keresztül elsősorban Noricumban és Pannoniában, valamint a Taurinum (Torino)-tól északra fekvő területeken értékesíthette áruját. (36. kép) Az aquincumi edény Ohlenroth 8 = Goudineau 38 formájú. Ez a típus Tiberius-Claudius korában tűnik fel Itáliában, így Luniban és Sutriban, ahol ez a leggyakoribb sigillata forma. Gyártása Itáliában az 1. sz. végéig követhető' Az aquincumi anyagban több példány képviseli a Drag. 35/36 = Wiesinger 15a formát. Az ide sorolható edények átmérője 7-13 cm között ingadozik, faluk vékony, formájuk a félgömbhöz közelítő, keskeny peremük ívelten hajlik ki. Leggyakoribb díszük a párosával, egymással szemben elhelyezett stilizált liliom ill. szőlőfürt. A legiotáborban előkerült töredékek jó párhuzama Zalalövőről és a carnuntumi canabae ásatásaiból ismeretes. A kisebb átmérőjű csészék a hasonló díszítésű Drag. 36 = Wiesinger 15b formájú tányérokkal alkothattak készletet a síregyüttesek tanúsága szerint. Anyagunkban ehhez a formához köthető a 4. sz. darab; peremén lekopott stilizált szőlőfürttel. Egy nagyobb, szélesebb peremű töredék (6. sz.) a tábor aggerjának feltöltésében került elő. Ezeknek a barbotindíszű edényeknek a minősége általában nem éri el a korábbi póvidéki sigillatákét, noha agyaguk jellemzői szerint azokkal azonos műhelyekben készülhettek. A korábbi póvidéki árutól eltérően ezeken bélyeg sohasem található; kivételként említhető két tálka a soldunoi temetőből L.S.S ül. S.O.P bélyeggel.

168 Időrendjükkel kapcsolatban már korábban megfigyelhettük, hogy általában későbbi síregyüttesekben találhatók, mint az applikált díszű itáliai darabok, ezért gyártásuk kezdetét a Flaviusok korára tettük: a többi itáliai típusnál jóval nagyobb elterjedésük, valamint Traianus kori rétegekben való feltűnésük alapján pedig feltété-