Budapest Régiségei 28. (1991)

TANULMÁNYOK - Kalicz-Schreiber Rózsa: A Somogyvár-Vinkovci kultúra dél-északi irányú közvetítő szerepe a korabronzkorban 9-43

rítus legközelebb a szlovákiai Őaka (Cseke) lelőhelyen vizsgálható. Újabban a szerző tárt fel egy gazdag mellékletű szórthamvas sírt Budapest területén, amely a Makó kultúrába tartozik, de a Somogyvár—Vinkovci kultúra hatása is érezhető az egyes edényformákon. A 60-a évek végén a Komárom megyei Tatán került elő egy sírlelet, amely szórthamvas rítusú lehetett és a Makó kultúra leleteit tartalmazta, de a kis korsók formája a Somogyvár—Vinkovci kultúra hatását őrzi (4. kép 1-7.). Ugy látszik, hogy a szórthamvas temetkezési rítus inkább a Makó kultúra sajátja, de egyre általánosabbá vált a korai bronzkor II. fázisában (KB II) a Somogyvár—Vinkovci kultúra területén is. A Dunántúl nyugati részén már régen előkerültek azok a sírleletek, amelyekben a Harangedény kultúra fiatalabb fázisának típusait fedezte fel a kutatás. Patay Pál az Oka—Sarród elnevezést adta ennek a kis csoportnak. Az ausztriai (burgenlandi) leletek megszaporodásával legutóbb E. Ruttkay rendszerezte a hasonló leleteket és mivel a legtöbb lelőhely a Lajta folyó vidékén található, a Lajta (Leitha) csoport néven foglalta össze őket. Magyarországon csak egyetlen lelőhelyen, a Vas megyei Csepregen kerültek elő leletei az elmúlt évtizedben, csontvázas sírokból (7. kép 19). A kerámia jellegzetesen a Lajta (Leitha) csoportot képviseli és a megállapított kronológiai helyzettel is egyetérthetünk. Vagyis ez és a hasonló leletegyüttesek megfelelnek a Harangedény kultúra fiatalabb vagy továbbfejlődött fázisának. Párhuzamaik többek között a Nagyrév kultúra korai szakaszának fejlettebb leletegyütteseiben találhatók meg, amelyeket Budapest környékén a korai bronzkor (KB) üb fázisaként foglaltam egységbe. Ide tartozik a Dunántúlon az igari telep alsó rétegének leletanyaga a Nagyrév kultúra elterjedési területének délnyugati részén. Bóna az ilyen leleteket a Szigetszentmiklós csoport néven határozta meg s a korai Nagyrév kultúra fejlettebb fázisába datálta őket.

32 A Lajta (Leitha) csoport és a korai Nagyrév kultúra területe között még nem ismerünk a finomabb kronológia alapján elkülöníthető leleteket, leletegyütteseket. Valószínű, hogy a Somogyvár—Vinkovci kultúra fiatalabb fázisa fejlődött tovább (10. kép). Ugyanis még szórványként sem ismerünk más lelettípusokat erről a területről. A Dunántúl nyugati felén a magyar terminológia szerint a korai bronzkor késői vagy harmadik fázisában (KB IIIa-b) két kultúra kezdete látszik egybeesni azzal az időszakkal, amikor a Duna és a Tisza mentén megkezdődött a tel-telepek élete a Nagyrév kultúra fiatal és késői fázisában (KB IIIa-b) (11. kép).

33 Legjobb példa erre a balatongyöröki lelőhely, ahol a legkorábbi Kisapostag kultúra leletegyüttesében a Nagyrév kultúra késői fázisába tartozó korsótöredék került elő. A Dunántúl északnyugati részén a Lajta (Leitha) csoport területén lényegében a Kisapostag kultúrával párhuzamosan a Gáta (Wieselburg) kultúra kialakulása történt meg. A Gáta kultúra legidősebb leletegyütteseiben (elsősorban a sírokban) felismerhető a korai Aunjetitz kultúrával fennállott párhuzamosság, amely megfelel az említett relatív kronológiának. E rövid áttekintésben igyekeztem a Nyugat-Dunántúl korábban kevéssé ismert korai bronzkori fejlődésének területi és kronológiai tagolását megvilágítani, amely minden szempontból párhuzamosnak látszik a környező területekkel (12. kép). Kitűnt, hogy a helyi tényezők döntötték el, hogy a fejlődés melyik területhez kapcsolható inkább. Mindenhol szembetalálkoztunk a Somogyvár—Vinkovci kultúra problémáival is, amely kultúrának alapvető szerepe kétségtelen a magyarországi korai bronzkor fejlődése szempontjából. Sajátságos, hogy a Dunántúl nyugati sávjában főleg a bronzkor kezdetén és a korai fázis folyamán jellemző a különböző kulturális egységek egymásra hatása, keveredése. Önálló, kizárólag csak erre a területre jellemző kulturális formáció azonban az egész korai bronzkor folyamán nem jött létre a Nyugat-Dunántúlon. 2. Az aszimmetrikus fülű edények problémája a magyarországi korai bronzkorban A korai bronzkor első felében egy különleges edénytípus jelent meg a Kárpát-medencében és attól délre (13. kép). Az edényforma alapján három csoportra lehet bontani ezt az edénytípust. a) Kettős kónikus testű és többnyire alacsony, ritkábban magasabb hengeres nyakkal ellátott kisebb-nagyobb korsók (14. kép 1., 4., 6.; 15. kép 2., 4-6.; 17. kép 2.; 18. kép 1-2., 5., 7.; 20. kép 8., 15). b) Ovális testű és ugyancsak alacsony vagy ritkábban magasabb hengeres nyakkal ellátott edények (15. kép 3.; 16. kép 2.; 19. kép 1., 3-4.). c) Széles szájú fazekak, többnyire enyhe ^-profillal (14. kép 2., 5., 7.; 15. kép 7-9.). Mindhárom csoportra jellemző, hogy az edény nyakát átívelő hosszabb szalagfüllel szemben a nyakhajlatban egészen kicsi fülecske helyezkedik el. Ezáltal keletkezik az aszimmetrikusság, ami miatt ezeket az edényeket aszimmetrikus fülű edényeknek nevezem. A funkciójuk egyelőre ismeretlen. Ennek az aszimmetrikusságnak határozott tartalma lehetett, hogy nagy területen e

és hosszabb időn keresztül hasonló módon készítették őket. Európai elterjedésük Bulgáriától Morvaországig terjed (13. kép) és hosszabb időt ölelnek át azok a leletegyüttesek, amelyekben előfordulnak. A korai bronzkort megelőzően Bulgáriából, Jugoszláviából, Ausztriából és .Morvaországból ismerjük ezt a különleges edénytípust. 1. Djakovo (Kjustendil) Bulgária.

36 A KrivodolSal-cuta kultúra települési rétegéből származik egy aszimmetrikus fülű korsó (14. kép 1). A magyarországi késő Lengyel, Tiszapolgár kultúrának felel meg a település. 2. TeliS-Redutite (Pleven) Bulgária.

37 A telep legfiatalabb települési rétegéből került elő egy aszimmetrikus fülű, fazékszerű edény (14. kép 2). A magyarországi középső rézkor végi Hunyadihalom csoporttal és a tűzdelt barázdás díszű kerámiával (Furchenstichkeramik) egykorúnak határozza meg a bolgár kutatás ezt a telepréteget (Galatin—Pevec kultúra). 3. Vajska, Jugoszlávia, Vajdaság. A Hunyadihalom—Salcu^a IV (Vajska) csoport kis temetőjében sírból került elő egy ^-profilú, aszimmetrikus fülű fa11