Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : előzetes jelentés 117-121

megfestve (7. kép). A keleti oldalon csaknem hiánytalanul előkerültek a falfestmény darabok (8. kép 1), azonban a nyugati oldalon egy újkori pince beásásával elpusztították az ott meglevő falfestmény jelentős részét (6. kép 2) és a mithraeum kultuszképét is. Maga a kultuszkő eredetileg az alapító kőtáblán volt elhelyezve. Az alapító kőtáblát és az elveszett domborműves kultuszkövet foglalta keretbe az előbb említett festett jelenetsor (7. kép). Ezt a jelenetsort zöld színű növényi minta zárja le. A keleti oldalon a jelenetsor mellett egy 75 cm hosszú stukkó párkány alatt 61 x 55 cm méretű, valószínűleg stukkó keretben, fehér alapon karcolt vonalkázott vonalak vannak írott szöveg nélkül. Eredeti helyén találtunk rá az alapító tábla előtt a nyugati pódiumnál a posztamenséről ledőlt, a mithraeum berendezésével egyidőben állított „petrogenitus" oltárra, amelynek felső része hiányzik. Az oltár az északi festett szentélyfallal egy egységet alkot. A keleti pódiumnak az északi fal elé beforduló része és a nyugati podium között a. petrogenitus oltár mögött egy üreg alakult ki, amelyből nagy mennyiségű szárnyas állat hulladékát tártuk fel.

20 A nyugati pódiumban kialakított kis fülkében in situ előkerülő oltárral szemben a keleti pódiumon egy 56 x 40 cm méretű lenyomatot találtunk, amely valószínűleg egy oltár lenyomata lehetett. A cella omladékában a nyugati podium mellett in situ előkerülő oltár előtt (3. kép 5) a keleti podium megszakad. Nagy valószínűséggel itt is oltárnak, vagy oltároknak kellett állnia. A szentélyt több mint fél évszázadig használhatták, majd a nagyobb oltárokat az alapító kőtábla elé állítván (6. kép 1) a szentélynek az északi részét agyagtéglákkal elfalazták, amit a római korban soha nem bontottak ki újra. Az elfalazás mögött találtunk egy vésett díszű üvegtálat. A tál valószínűleg a szentély befalazásakor törhetett el. Két oldaltöredéke egymásba rakva a keleti podium és a mithraeum keleti zárófala közé becsúszva került elő, míg a tál aljára a 4. sz. oltár előtt több darabra törve találtunk rá (12. kép). Az üvegtál lapos félgömb alakú, vágott szélű, halvány sárgászöld színű, kívülről vésett mintával díszített. Mérete: 0 205 mm, M 43 mm, V 4-5 mm (11. kép). Közvetlenül a kissé kihajló perem alatt körbefutó vésett vonallal, majd az oldalán felül egy, alul négy párhuzamos vésett vonal között körbefutó kettős indamustrával díszített. Az edény alját egy balra néző, jobb lábbal előre lépő legelésző bika vésett képe tölti ki. A bika két vésett vonallal jelképezett földön áll. Az előtérben, a bika előtt és fölött növény burjánzik. Valószínűleg az ókor egyik legfontosabb takarmánynövényéről van szó; amit ma már nem használnak, a bükkönyről. Vésett körbefutó kettős inda-mustra látható egy kölni gyárban készült, Kölnben előkerült 3. sz.-i üvegen. A fő motívumnak, a legelésző bikának nem találtunk párhuzamát, de minden valószínűség szerint a kölni, vagy Köln környéki üveggyártó műhelyhez köthető. Előfutára lehet a 4. sz.-ban megjelenő vadász, mitológiai és keresztény jelenetes motívumú üvegtálaknak. Az üvegtál korára vonatkozó rendelkezésünkre álló adatok szerint, amelyek a tál formáját, részben díszítését és a lelőkörülményeket érintik, a tál a 3. sz. első felében készülhetett, és került elhelyezésre a mithraeumban. A mithraeum elfalazott szentélyében hat és a templom omladékában a cellában egy feliratos követ találtunk

37 (6. kép 1). 1. Eredeti helyén találtuk meg a templom alapítási feliratát (6. kép 2-3), amely a szentély északi falában volt elhelyezve. Felső része megsérült, hiányos. Anyaga puha mészkő. A tábla hasáb alakú, a feliratos mező profilált keretben eredetileg valószínűleg hat vonalkázott sorban kialakított. A kő oldalán a szentély északi falát díszítő falfestmény vakolatának maradványaival (6. kép 2-3). Feliratunkat a következőképpen oldhatjuk fel: [Deo Soli Invicto Mithrae] I Cass(ius) [P(ius) Marcellijnus I trib(unus) lati(clavius) leg(ionis) II. /Ad(iutricis) p(iae) f(idelis) Acmazo I locum deo co(n) s(tituerunt) v(otum) s(olverunt) l(ibentes) m(erito) Mérete: Magassága (M): 50 cm Szélessége (Sz): 64 cm Vastagsága (V): 29,5 cm Betűmagassága (Bm): 4,5—4,8 cm Ltsz.: 81.7.13. (13. kép 1-2) A kő megsérült és elpusztult felső részében a dedicatio lehetett: Deo Soli Invicto Mithrae formában. Az alatta levő 2. sorban az adományozó neve szerepelt nominativusban. E név kiegészítésénél a sor elején még jól olvasható „Cass..." töredékéből és ugyancsak ennek a sornak a végén az „us", vagy „nus" szótöredékből indulhattunk ki. A Cass(ius) és az utána következő töredékes betűt nagy valószínűséggel P(iusnak), vagy „M"-nek olvashatjuk, ami az „us", vagy „nus" ligáit végződéssel a Marcellinus név kiegészítésére adhat lehetőséget. A szöveg megkomponálásának a vésnök a sor elején még viszonylag tágas betű- és szóközöket használ, ami a sor vége felé lecsökken. Ezt a jelenséget feliratunk minden sorában megfigyelhettük. Ezért, valószínűleg a Marcellinus név a fennmaradó helyen ligatúrával való kialakítását ebben az esetben a helyszűke miatt csak ilyen módon oldhatta meg a vésnök. Nem hagyhatunk figyelmen kívül azonban más feloldási lehetőségeket sem; miszerint a Cass(ius) nomen , után „us" végződésű cognomennel szereplő senatori rangú személy is számításba jöhet. Ritterling szerint 202-ben Lucius Cassius Marcellinus volt Pannónia Inferior Helytartója, aki L. Cassius Pius Marcellinus tribunus laticlavius apja, vagy közeli rokona lehetett. Mindketten valószínűleg egy időben 202-ben tartózkodhattak szolgálati helyükön Aquincumban. Ha az apáról lenne szó, úgy a mithraeum alapítása is jóval előbb, Lucius Cassius Marcellinus tribunatusa idején történhetett volna, megközelítőleg 187-190 körül. E feltevés mellett szólna talán az is, hogy a mith118