Budapest Régiségei 28. (1991)

TANULMÁNYOK - Kalicz-Schreiber Rózsa: A Somogyvár-Vinkovci kultúra dél-északi irányú közvetítő szerepe a korabronzkorban 9-43

és tipológiailag? Vagyis, hogy a Pécs környékén nyert tapasztalatok milyen mértékben általánosíthatók távolabbi területekre is? A bizonytalanságot az fokozta, hogy a Budapest környéki ásatások során, a Makó kultúrát követő Harangedény—Csepel csoport (korai Nagyrév kultúra), vagyis a korabronzkor második fázisába keltezhető együttesben megtaláltam a Somogyvár-Vinkovci kultúra vezértípusát jelentő cilindrikus edénykét. Egyéb hasonlóságok is az egyidejűségre mutattak. Ezen leletek előkerülésének idején, 1973-ban még ismeretlenek voltak a délkelet-dunántúli ásatások eredményei. Ezért én akkor a Somogyvár—Vinkovci kultúra egészét párhuzamosítottam a HafangedényCsepel-csoporttal, ill. a korai Nagyrév kultúrával (KB Il).

ű A Budapest és Pécs környéki ásatások után vált lehetségessé közvetlen és közvetett adatok alapján a Somogyvár — Vinkovci kultúra dunántúli alsó és felső kronológiai határának rögzítése. Ennek értelmében a Somogyvár — Vinkovci kultúra a Dunántúl jelentős területén kitöltötte a korai bronzkor első fázisát (KB I) a Makó kultúrával egyidőben (8. kép), de kitöltötte a korai bronzkor második fázisát is (KB II) a korai Nagyrév kultúrával, ill. a Harangedény—Csepel csoporttal egyidőben is (9-10. kép). Máig nem kapott azonban hangsúlyt az a tény, hogy a leggazdagabb délkelet-dunántúli ásatások leletei (Nagyárpád, Szava, Zók) nem képviselik a Somogyvár-Vinkovci kultúra egészének kerámiáját, hanem tipológiai érvényességük csak egy szűkebb területre alkalmazható. Ennek a ténynek a felismerése a Somogyvár-Vinkovci kultúra kutatóinál még ma sem tapasztalható. A különbségeket a kisebb feltárásokból előkerült, de eddig kellőképpen nem közölt leletegyüttesek és főleg szórványos leletek tükrözik a Dunántúl nagy területén és a Bácskában is. A leletanyag eltérését jelzik a névadó lelőhely (Vinkovci: 16. kép 1-14.), továbbá Ilók és Gradina (17. kép 1-11) leletei is.

13 A délnyugat-dunántúli leletek ismertetésénél már említettem, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra leleteinek még egyazon kronológiai szintbe tartozó típusai között is felfedezhetők a helyi eltérések. Megvannak azonban azok az említett kronológiai különbségek is, amelyeket a kutatók elvben elismernek, gyakorlatilag azonban elsiklanak fölöttük. Ezeket a közeli jövőben kell tartalommal megtölteni. Vagyis sürgető annak meghatározása, hogy a Somogyvár— Vinkovci kultúra fiatalabb, a korai bronzkor második fázisába (KB II) tartozó, a korai Nagyrév kultúrával (így a Harangedény—Csepel csoporttal is) egyidős leleteinek mik is a tipológiai kritériumai?A szerény támpontok alapján erre a kérdésre kísérelek választ adni, s feltételezésemet munkahipotézisként ismertetni. Már fentebb láttuk, hogy a Somogyvár—Vinkovci kultúra nyugat-dunántúli területén az idősebb leletegyüttesekből hiányzik vagy egészen ritka a kettős kónikus testű, magas nyakú füles korsók jelenléte. Ez szinte törvényszerűnek látszik. Ugyanakkor a belső díszű talpas tálak ezekben az együttesekben is hasonlóan általánosak voltak. Az eddig közölt, Somogyvárnak meghatározott, számos lelőhelyen megtalált kisebb leletegyüttesek, főleg azonban szórványos leletek alapján a magas nyakú, de nem a klasszikus Somogyvár—Vinkovcira jellemző, hanem inkább a korai Nagyrévre emlékeztető korsókat, mivel a Nagyrév kultúra elterjedési területén kívül találhatók, Bóna, Bandi és Ecsedy is a kronológiailag tagolatlan Somogyvár-Vinkovci kultúrába sorolták. Holott alaposabb vizsgálattal észrevehető, hogy nemcsak a lelőhelyeket reprezentáló l-l korsó látszik különbözőnek, de a kis együttesek egyéb leletei is eléggé eltérnek a klasszikus Somogyvár—Vinkovci kultúra kerámiájától. A legjobb példák erre a Keszthely—Fenékpuszta és Sármellék néven külön-külön lelőhelyként bemutatott, de valójában egy lelőhelyről származó leletegyüttes (5. kép 1-6), valamint a keszthelyi sírlelet (5. kép 11-12), továbbá olyan szórványedények, amelyek a Dunántúl nyugati feléből származnak (Kéthely, Kemendollár stb.) (5. kép 7-10).

15 Mindezekről a lelőhelyekről és leletegyüttesekből hiányoznak az idősebb fázisra jellemző belső díszű talpas tálak. Úgy érzem, hogy az ilyen leletek és leletegyüttesek, amelyek tipológiailag már különbözők, vagy helyesebben, a klasszikus Somogyvár—Vinkovci kultúra kerámiájának továbbfejlődött változatait képviselik, a korai Nagyrév kultúra kerámiájával mutatnak kapcsolatot, valójában a Somogyvár—Vinkovci kultúra fiatalabb fázisába tartoznak. Különösen vonatkozik ez a feltevés a Bóna-féle un. Ökörhalom típusú korsók nyugat- és északdunántúli megjelenésére (6. kép 1-9). Többek között az említetteken kívül erre a fázisra keltezhetők 17 a Szombathelyen talált edények is (6. kép 10-11). A korai Nagyrév kultúra határterületén található Mezőkomárom bronzkori lelőhelye, melynek alapvető fontossága van a fent vázolt probléma megoldásában. Mezőkomáromban ugyanis a valódi harangedény töredékeken kívül Somogyvár-Vinkovci fiatalabb típusok is előfordulnak, vagyis a korai Nagyrév kultúra és a Somogyvár —Vinkovci kultúra fiatalabb fázisának egyidejűségét hangsúlyozza. Erre már a 70es évek közepén rámutattam. Legújabban az Északnyugat-Dunántúlon (Ravazd) került elő egy telepgödör-együttes, amelyben a Somogyvár—Vinkovci kultúra fiatalabb fázisába tartozó korsó mellett egy nyéllyukas baltához tartozó öntőformát talált Figler András. Az öntőforma a fiatalabbnak meghatározott Kozarac típusú nyéllyukas balták körébe tartozik. Figyelemre méltó a temetkezések helyzete is a Somogyvár—Vinkovci kultúrán belül. A kevés sírlelet a központi területen és környékén csontvázas és hamvasztásos rítusú. Bóna inkább csak a déli eredetűnek tartott csontvázas rítust véli jellemzőnek a Somogyvár csoportra. A Nyugat-Dunántúlon a fenékpusztai és keszthelyi sírlelet hamvasztásos sírból származónak látszik. Legújabban Győr megyében talált Figler András két sírt, amelyek szórthamvas temetkezést tartalmaztak. A sírokban a Somogyvár—Vinkovci kultúra kissé már módosult számos cilindrikus kis edénye mellett egyfülű, tagolt nyakú korsók és a Makó kultúrára jellemző tálak voltak. A lelőhely a két kultúra határán vagy keveredési területén fekszik. A szórthamvas 10