Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Németh Margit - Topál Judit: Verses szarkofág mumifikált temetkezéssel a Bécsi-úti sírmezőből 73-84

NÉMETH MARGIT—TOPAL JUDIT VERSES SZARKOFÁG MUMIFIKÁLT TEMETKEZÉSSEL A BÉCSI-ÚTI SÍRMEZŐBŐL 1983 márciusában a Bp. III. ker. Margit kórház bővítése során a B épület alapozási gödrében leletmentést végeztünk. E munka csupán kisebb része volt a Bécsi úti korszerűsítési építkezéseket megelőző (1978, 79), majd az azzal párhuzamosan folytatott leletmentéseknek (1980, 83, 85 és 88), melyek eredményeként csaknem 400 vegyes rítusú (hamvasztásos és csontvázas), jobbára bolygatatlan temetkezést sikerült a zord körülményekhez képest hitelesen dokumentálnunk. Bár e szám a temetkezések eredeti mennyiségéhez képest viszonylag csekély, mégis biztosra vehetjük, hogy Aquincum katonavárosának e nyugati temetője mind térben (a Bécsi út 78. sz. telektől — jelen ismereteink szerint — a 269. sz. telekig, mintegy 2,5 km hosszúságban), mind pedig időben (i. sz. 1. század végétől a 4. század végéig) a legkiterjedtebb és folyamatosan használt sírmezőnek tekinthető. A Bécsi út É-i szakaszán (a Vörösvári út—Farkastorki út kereszteződésénél) feltárt sírparcella 181 birituális temetkezése és viszonylag bőséges mellékletanyaga már nyomdakész állapotban kiadásra vár. A Bécsi út D-i szakaszán levő sírkertek — belértve a II. világháború előtt végzett feltárások közöletlen, vagy csak kis részben publikált anyagát is — feldolgozása folyamatban van. Jelen közleményünk tárgyát képező szarkofág-temetkezés ez utóbbi kötetben is szerepel majd, értelemszerűen nem ennyire részletesen, sőt csaknem érintőleg. Alaposabb leírását és elemzését itt és most az aquincumi temetőkben eleddig oly csekély számban előforduló mumifikált temetkezés és a szarkofágra vésett — hasonlóképpen nem túlságosan gyakran alkalmazott — verses felirat indokolja. A Margit kórház B épületének alapozási gödrében 38, túlnyomórészt csontvázas temetkezést sikerült megmentenünk, melyek közül mindössze kettő — egy kisleány és egy fiúcska — feküdt szarkofágban (egyetlen sziklatömbből kifaragott sírláda). A kislány szarkofágja (26. sz. sír) a jelenlegi — már gyalult — felszín alatt 285 cm mélységben feküdt, ÉK—DNy irányban. A ládát és fedlapját egyazon minőségű sziklából faragták, anyaguk fehér mészkő. A masszív fedél háztető formájú, középen keskeny gerinccel, erre merőleges vésési nyomokkal, mind a négy sarkán egy-egy kiemelkedő, félgömb alakú akroterionnal. Ezek közül kettő a gépi munka következtében megsérült. A három pár, mélyített, tegulát utánzó mezőt két pár imbrexet (kúpcserepet) formáló, félgömbölyű borda választja el. A bal oldali téglalap alakú mezők gondos, sűrű vésése ferdén jobbra halad, a jobb oldaliaké pedig balra (1. kép). A felirat indítását képező D(is) M(anibus) betűk a kúpcserepet imitáló bordák oldalán, a sírvers első sora a fedél hosszanti, keskeny oldalán látható. A fedél hossza: 128 cm, szélessége 69-71 cm, vastagsága a tetőgerincnél 25, az ép akroterionoknál 23, a bordáknál 14, egyebütt pedig 6 cm. Két keskenyebbik oldalán l-l kör alakú, 1,5 cm mélyen kifaragott csaplyukakban elhelyezett vasalással erősítették a kőládához. A vasalásokat ezután vastagon leólmozták, majd kemény mészhabarccsal fedték be (2. kép 1). Maga a sírláda teljesen díszítetlen, mindegyik oldalán, egész felületén — a földbe süllyesztett, mintegy 20 cm széles mezőt kivéve — balról jobbra haladó, sűrű, kissé ferde vésőnyomokkal, két keskenyebbik oldalán, a fedéléhez hasonlóan, 2,0 cm mély csaplyukakkal. Belső üregét körben 2-2,5 cm magasra kiemelkedő, a tető minél szorosabb felfekvését elősegítő, helyenként kissé letöredezett, faragott perem hangsúlyozza, mely enyhén lejt a láda belső aljáig. A sírláda külső h: 114 cm, sz: 59 cm, m: 42—44 cm. A belső h: 95 cm, sz: 40 cm, mélys: 30 cm. A kőláda falvastagsága 12, fenékvastagsága 14 cm, a koponya alatti 13-15 cm széles sávban fej párnát utánzó, enyhén emelkedő 3-5 cm vastag domborulattal. A szarkofág bolygatatlan volt. A fedlap gépi erővel történt leemelése után a kőládában egy — a feliraton megjelölt életkornak (4 év és 5 hónap) megfelelő kislány maradványai voltak láthatók, a jobb kar és combcsont kismértékű, É-i irányú elmozdulását a szarkofágba beszivárgó víz okozhatta. A szarkofág gondos lezárásának köszönhetően a maradványokat alig fedte iszap (2. kép 2), felnyitásakor a még mintegy tenyérnyi nagyságú textildarabok világosan kivehetők voltak. Valamennyi csont — eltérően a sírparcella többi csontvázától — sötétvörös, sőt barna elszíneződést mutatott. Szűkebb értelemben vett sírbontást tehát nem végeztünk, csupán a lábaknál elhelyezett két üvegkorsó környékén távolítottuk el a 3-4 cm vastag, finom iszapot, mely alatt, egészen a kőláda aljáig terjedően, 2 cm vastagságú famaradványokat találtunk. A szarkofág aljára tehát — minden bizonnyal — deszkalapot helyeztek, s erre fektették a textíliákba többszörösen beburkolt kis holttestet. A sírhoz tartozó mellékletek a következők: 1. A szarkofág fedelén, csirke combcsont társaságában bronz hajtű (1. kép és 3. kép 1). A tű hegyéből kb. 1 cm hosszú darab a használat során letörhetett, a törési felületét azonban leköszörülték. Meglevő h: 5,0 cm. Nyilvánvalóan a sír lezárása után tették a fedélre, az ételáldozatul szolgáló csirkecombbal együtt. 2. Egyfülű üvegkorsó. Nyakán és vállán tizenháromszorosán rácsavart vékony üvegszál díszítéssel. Szája 73