Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Németh Margit - Topál Judit: Verses szarkofág mumifikált temetkezéssel a Bécsi-úti sírmezőből 73-84

részben, füle — mivel kiemeléskor szilánkokra esett szét — teljes mértékben kiegészített. Ennélfogva a peremhez csatlakozó ujjtámasz megoldása bizonytalan. Anyaga kissé szennyezett, de még átlátszó, halvány kékeszöld üveg. Mag: 24,0, Szá: 6,0, Tá: 6,2 cm. A formához: Isings, Typ 120b, 4. sz. Goethert-Polaschek, Formentafel C, 124b, szintén 4. sz. (3. kép 2, 4. kép 1). 3. Egyfülű üvegkorsó. Előbbihez hasonló, de vastagabb falú és rosszabb minőségű darab, nyakán és vállán nyolcszorosán felcsavart üvegszál díszítéssel. Perem és fül részben kiegészített, de az ujjtámasz illeszkedése eredeti. Lefelé szélesedő szalagfüle négyszeresen bordázott. Anyaga kissé szennyezett, halvány zöldessárga üveg. Mag: 21,5, Szá: 5,8, Tá: 5,2 cm. Fül sz: 2,0-1,0 cm. Isings, Typ 120b, 4. sz., Goethert-Polaschek Formentafel C, 124b, 4. sz. (3. kép 3, 4. kép 2). 4. Borostyán amulett. Durván faragott, szív alakú, felfüggesztőjén átfúrás nem látszik. Minthogy a mellkas tájékán nyaklánc jelenlétét bizonyító töredékeket nem találtunk, e tárgy feltehetőleg nem csüngőként, hanem amulettként szolgált a sírban. Erre utal egyébként a szarkofágban való elhelyezése is — funkción kívül. H: 1,2, sz: 0,6 cm (3. kép 4, 4. kép 3). 5. Ezüst fibulagomb. Középméretű hagymagombos fibula fejrészéről letörött gomb a csuklós szerkezet kezdeményével, polírozás halvány nyomaival, erősen kopott, használt. A sírban teljességgel funkció nélkül, talán mint játékszert (golyó helyett?) tették a gyermek mellé, vagy esetleg a temetési szertartás során véletlenül esett a szarkofágba. H: 1,0, átm: 0,7 cm (3. kép 5, 4. kép 4). 3. század 2. fele. 6. Ezüstözött bronz Diocletianus follis. Av: jobbra néző császárfej, IMPCDIOCLETIANVSPFAVG, alig kopott. Rv: SACMONVRBAVGGETCAESSNN -£-, Rr szintén jó állapotban. RIC 105a. Roma 302-303.

4 Átm: 2,7 cm (3. kép 6). 7. Varrótű, vas, kiszélesedő fején 0,4 cm hosszú hurokkal. Hegye törött, meglevő h: 5,7 cm. Jelenléte a sírban magyarázható a leányka jövőbeli, talán már el is kezdett teendőire való utalással, de ugyanakkor feltételezhető, hogy a holttestet beburkoló leplek összevarrására is használhatták (3. kép 7, 4. kép 5). 8. Vas Jíy/«.y-szerű eszköz, egyik végén hegyes, másikon kissé ívelten kiszélesedő formájú. H: 12,8, legnagyobb sz: 1,0 cm. Jelenléte a sírban több mint meglepő, hiszen aligha feltételezhetjük, hogy egy négy és féléves leánykát az írás tudományára oktattak volna. Valószínűleg e tárgy itt valamilyen egyszerűbb, talán szintén játékkal kapcsolatos funkciót tölthetett be (3. kép 8, 4. kép 6). Mivel a fentebb leírt mellékletek egyike sem tartozott a kislány ruházatához, valamint a lábfejek könyékén papucsra utaló nyomokat nem észleltünk, bizonyosra vehetjük, hogy Cassia holttestét ruhátlanul burkolták lepleibe. A szarkofág felnyitásakor a váz egészén még nagyméretű textilmaradványok mutatkoztak, színük — a csontokhoz hasonlóan — egységesen vörösbarna volt. Némelyik darab egészen finomszövésűnek tűnt és több rétegből állt — e rétegek szorosan egymáshoz tapadtak a konzerváláshoz használt gyanta következtében. Kiemelésük során csak a teljesen összeragadt és megkeményedett darabok maradtak viszonylag épen, különösen a koponyát fedő lepel egy része, melyet a homlok- és halántékcsontról sem lehetett leválasztani. A holttestet borító többrétegű bandázs alatt szabad szemmel is jól megkülönböztethető, vastagabb, durvább szövésű textil nyomai mutatkoztak — feltehetőleg valamiféle takaró maradványai, mely a szarkofág alján levő 1,5-2,0 cm vastag deszkalapot fedte. Valamennyi felszedhető textíliából Lészkó I. restaurátor a helyszínen végzett legszükségesebb és felületi konzerválás után mintákat vett. Szalay Z. (KMI) oldási és égetési próbáinak eredménye röviden a következő: 1. A minta alkoholban lakkszerúen és tökéletesen oldódik. 2. Toluolban részben oldódik, átlátszatlan, fehér csapadék (üledék) maradt. 3. Kloroformban csekély oldódás mutatkozott, nagy mennyiségű, fehér, átlátszatlan üledék maradt. 4. Acetonban csekély rész gyantásán, nagyobb rész fehér üledékkel oldódott. Égetési próba: hamvadás közben és után erős gyantaszag. A maradék kloroformban tökéletesen, barnás árnyalatban oldódott. Más oldószerben nem volt kimutatható oldódás. Mindez kátrány tartalmú bomlástermékre vall. Mindezek alapján valószínű, hogy a legfőbb konzerváló anyag, mellyel a bandázs rétegeit, sőt talán magát a holttestet is átitatták, a fenyőgyanta lehetett. Nátriumklorid kristályokat a sírban nem észleltünk. A textilmaradványokon Sipos E. (MNM) által 1984ben végzett mikroszkópos vizsgálat eredménye a következő: A minták alapján háromféle vászonkötésű textil különböztethető meg, ebből kettő nagy valószínűséggel vászon. A középvastag szövésű textil sűrűsége 15/20 cm , a finomszövésűé 30/18, a harmadik a legvastagabb textilmaradvány szövési sűrűsége a konzerváló anyag vastagsága miatt nem számolható meg. L. Bender J^rgensen (Kopenhága) 1987 márciusában, a már szemmel láthatólag erősen porladófélben levő maradványok valamennyi darabját elektronmikroszkóppal vizsgálta. Megállapítása szerint a Cassiát takaró bandázs hét, különböző szálsűrűségű textíliából készült. A szálsűrűségi adatok mindenkor négyzetcentiméterenként értendők. 1. A legfinomabb szövésű textilmaradvány 1,5 x 0,7 cm nagyságú darabja, z/? sodratú (a vastag gyantaréteg miatt nem látható). Szálsűrűség: 36/12. 2. Vastagabb, szálas szövésű textildarab, 2,5x2,5 cm. S/s sodratú. Szálsűrűség 27/10. 3. Ritkább, szálas szövésű, apró textilmaradványok. S/s sodratúak. Szálsűrűségük 22/12. 4. Vastagabb, vászonkötésű, apró textilmaradványok, s/s sodrattal, szálsűrűség: 19/23. 5. Nagy mennyiségű, kisméretű textildarab, növényi eredetű szálakkal, s/s sodratúak, szálsűrűség: 18/15. 6. Nagy mennyiségű, vastagszövésű, nagyobb szövetmaradvány (a legnagyobb töredék 5x3 cm). S/s sodratúak, szálsűrűség 17/19 cm . 74