Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Újabb fémleletek a gellérthegyi késővaskori oppidum területéről 67-71

PETŐ MÁRIA ÚJABB FÉMLELETEK A GELLÉRTHEGYI KESOVASKORI OPPIDUM TERÜLETÉRŐL A Budapesti Történeti Múzeum 1981-től tervszerű kutatásokat folytat a gellérthegyi kelta-eraviszkusz oppidum terültén.

1 Az erődítményrendszer feltárása mellett a belső területeken, főleg az eddig nem kutatott részeken dolgozunk. (1. kép) Ásatási eredményeink közül ezúttal a fémleleteket kívánjuk bemutatni, mégpedig azért, mert a kerámiaanyagban azok a típusok fordulnak elő, melyek Bónis Éva monográfiájából mindnyájunk előtt ismeretesek. A szerző megállapítja, hogy a hegyről igen kevés fémlelet került elő, s ezt a körülményt azzal magyarázza, hogy a római foglalás után a lakosságnak volt ideje értékesebb tárgyait összeszedni, s az erődítményt elhagyva, azokat síksági telepeire magával vinni. 1985-36-ban hitelesíteni kívántuk azt a Nagy Lajos által említett sziklafalat

4

, mely a Citadellától D-re, állítólag 140 m távolságban helyezkedett el. Minthogy erről a falról közelebbi helymeghatározással nem rendelkeztünk, úgy gondoltuk, hogy a 16. sz. háznál megfigyelt, s bizonytalan korúnak meghatározotr sziklafalat hitelesítjük. Itt azonban terepakadályok miatt nem tudtunk dolgozni, ezért attól K-re nyitottuk meg kutatóárkunkat, az igen meredek lejtő két sétaút közé eső szakaszán. (Ld. 1. kép „B"). A felső, kevert réteg alatt 1 m mélységben egy leégett LT D korú ház padlószintjét találtuk meg. A 30 cm vastag égési réteg átvágásából került elő egy töredékes két darabból álló bronz öntőforma, mely 3 cm átmérőjű karika öntésére alkalmas. (Ltsz.: 87.1.48.a-b, mérete: 5 x 4,3 cm) (2. kép 6.; 3. kép 1-2.) Az öntőminta analógiája a szalacskai telepről ismert. A padlószint alatt újabb későkelta kori, s szintén leégett ház maradványai kerültek elő. E ház nyugati, agyagból való zárófalát sikerült megtalálnunk, valamint a tetőszerkezet tartására szolgáló két cölöplyukat is. A ház közepén kétosztatú ún. békásmegyeri típusú kemence vastagon átégett maradványát tártuk fel. E korábbi ház padlószintjéről került elő egy nyitott, bronz karperec, jellegzetes későkelta típus. A darab leltári száma: 88.1.270, átmérője: 6-6,5 cm. (2. kép 1.; 4. kép 1.) A kemence közeléből egy kis darab grafitmaradvány is felszínre került. Már Bónis Éva feltételezte, hogy kisebb Rövidítések AAH Acta Archaeologica Academiae DissPann Scientiarum Hungáriáé. Hunyady 1944 AH Archaeologica Hungarica B.Bónis 1969. É. B. Bónis: Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Patek 1942. Budapest. AHgXLVII.1969. BpTört Budapest Története fémműves iparra meglétével számolhatunk a gellérthegy-tabáni településen , mindenesetre a „B"-házból előkerült öntőminta ezt a feltevést látszik igazolni. Megtaláltuk azt a bizonytalan korú falat is, amely a közeli 16 .sz. házban, K-NY-i irányban haladt, s folytatásaként irányban itt is előkerült. Ez az eredeti sziklára, kisebb kövekből rakott, agyaggal megtapasztott, mintegy 60 cm széles fal volt, nem az oppidum fala, inkább a házak építésekor készített terasz támfalául szolgált. A hegy déli, patkó alakú platóján az oppidum sziklából rakott erődfalának egy szakaszát tártuk fel.

1 A fal belső oldala mellől került elő egy töredékes bronzfibula (2. kép 5; 4. kép 2.) Ltsz.: 87.1.51, H. 4 cm. Az egygombos, erősprofilú fibulák típusához tartozik , helyi kelta alapokból kialakult korarómai fibula. Analógiája Aquincumból is ismeretes, igaz, annál a darabnál a tűtartót 3 lyukkal törték át, az itteni darabon viszont 2 lyuk látható. Ugyancsak a déli erődfal közeléből való egy 8,5 cm átmérőjű vas karika, nyitott, rongált állapotú, Ltsz.: 87.1.49. (2. kép, 2; 5. kép, 1.), talán lószerszámhoz tartozó alkatrész volt, mint a jutási és kupinovoi darabok. A hegy északi oldalán, a három periódusú földsánc övezte részen belül, szegényes, az erődítmény falához simuló házmaradványokat találtunk. (1. kép, „A" és „C" ház.) A „C"-vel jelölt objektum lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú ház volt, tűzhellyel. Agyagpadlójáról 2 db vasból készített, nyéltüskés felerősítésű vésőszerű szerszám került elő. (2. kép 8.; 5. kép 2.) Leltári számuk: 88.1.263.a-b; h. 4,5 ül. 4 cm. Rendeltetésüket illetően famegmunkáló szerszámra gondolunk, magyarországi analógiáját nem ismerjük. Az oppidum belsőből, szórványként egy tipikus későkelta bronz lánc töredéke is előkerült (2. kép 7.), valamint néhány bronz tű (2. kép 3 és 4.), azonkívül sok olyan töredékes, szinte amorf vasdarab, melynek rendeltetését meghatározni nem tudjuk. A további évek során folytatjuk az oppidum eddig még ismeretlen részeinek kutatását, s reméljük, hogy a topográfiai ismereteink mellett, leletanyagunk, így a fémanyag is, számban és jelentőségben növekedni fog. Dissertationes Pannonicae Hunyady L: Kelták a Kárpátmedencében. DissPann Ser .II .No. 18.1944. I-n. Patek E.: A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. DissPann Ser .II .No. 19.1942. 67