Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: A legio II Adiutrix pia fidelis jelenleg nyilvántartható italikus lovagrendű tribunusai 23-43

6. Stein: 1932 (1963), 132sk. H.-I. Kellner: BVbl. 36 (1971), 213. 7. Cominius Clemens procuratori pályafutására 1. Pflaum 1982, Nr. 184. Cf. Devijver: 1976 C 222. 6. M

. Rossius Vitulus 1. Pflaum: 1960-61,1982, Nr. 224, p. 597 helyesbítése a kiadóktól javasoltpro(vinciae) [Af(ricae) ad ducena... helyett. 2. A kövön: GENTI SONSORVM. Helyesbítettéi*. Ritterling: Germania, 1 (1917), 132. 3. Ezeket azonban mint nem Bulla Regia szülöttje, aligha ante militias (Devijver: 1977 R 11), hanem a két egymást követő africai procuratorság után nyerhette el. 4. Hasebroek: 1921,18 és 190 javasolt napra keltezése (május 1-június 9.) nem helytálló. A. Birley: Septimius Severus, London 1971, 166. T. Nagy: AÉ, 110 (1983), 198. 5. A procuratori pályafutásra 1. Pflaum: Carrières, Nr. 224.' 6. A Savaria- Aquincum útvonalon a Caesarius, illetve Florianus utónevekből (Kajanto, 1965, 178 es 234) képzett Caesariana és Floriana nevű helységek között az It. Ant. 263,7 amlített Osonibus helynévre hivatkozva — melyet hazai kutatóink a Fejér-megyei Bodajk vagy Fehérvárcsurgó (A. Graf: Übersicht d. antiken Geographie von Pannonién, Bpest 1936, 30. /. Fitz: Fejér megye története, I Székesfehérvár, 1970, 189), illetve a Veszprém megyei Várpalota és Öskü közé (Simonyi D.: AT 1963, 55) lokalizálnak - elsőnek K. Müllenhoff: Deutsche Altertumskunde, II. Berlin 1887, 326 gondolt arra, hogy az Osi nép jelentős részét, éppúgy, mint a cotinusokat betelepeítették és az Osonibus helynév ennek emlékét őrizné. Mérlegelte azután ennek lehetőségét, hozzáfűzve, hogy Vitulust ezen Osi dediticii felügyeletével bízhatták meg Ritterling..., 135/2. jz., majd ismételten emellett érvelt/. Dobiás: The History of the Czechoslovak territory before the appearance of the Slaves, Praha 1964,384 és 221/223. jz., ahol korábbi közléseire is utal. Efelé hajlott A. Alföldi is: BpTört. I (1942) 722. Az Osones helynév származtatása az Osi népnévből azonban éppúgy kérdéses, mint a Gorsium-Aquincum útszakaszon fekvő Iasulones statio (It. Ant. 264,5-a TIR L 34 (1968), 65 szerint: ?Baracska) nevének származtatása a Dráva-menti Iasi néptörzs nevéből. Bár ennek elfogadása esetén érthetővé válna az idehelyezett Iasi közül sorozott legiósveteranus(ok) 156. évi feliratállítása. 7. V. Comm. 12,7 és D 1420. 8. D 1574 és V. Comm., 12,8. 9. H. Nesselhauf: Die V. Comm. und ôi&Acta Urbis, BHAC1964/65 (1966), 127sk. R. Syme: Emperors and biography, Oxford, 1971,117. 10. Ennek lehetőségét Hasebroek 1921,29,5. jz. vetette fel, majd /. Fitz: AAH 1962, 87sk. igyekezett valószínűsíteni. Ezzel szemben már korábban állást foglaltunk (Nagy T. 1962,98,214. jz.) és részletekbe menő cáfolatát tette közzé Grosso í-964, 491sk., akivel azonban nem érthetünk egyet abban, hogy a torcellói feliratban említett expeditio Germanica tertia mint már /. M. Heer: Der historische Wert d. V. Commodi, 1904, llsk. javasolta — a 186-ban felszámolt bellum desertorum-maX azonosítható. Szerintünk ez a 188 tavaszán tervbe vett, de meg nem valósult császári hadmenet Pannónia északi szomszédságára irányult. 11. Korábban még ellenpéldaként lehetett hivatkozni C. Bruttius Praesens volcei feliratára, amelyet a CIL X 408 és utána D 1117 a [donis militaribus donato] \ ab imp. DivoAntonino P[io — szövegre egészített ki s amely még így olvasható P. Steiner: Vie dona militaria, BJ 114/115 (1906), 64, Nr. 117, valamint W. Hüttl: Antoninus Pius, II. Prag 1933, 271 munkáiban. E kiegészítés helyett azonban már Ritterling: 1925,1524 az adlectio inter patricios említésére gondolt, ami azután [adl(ecto) inter patric(ios) kiegészítéssel általános elfogadásra talált. Cf. PIR2 B 165 (Groag) Pflaum: Les Sodales Antoniniani de l'époque de Marc-Aurélé, Paris 1966, 37. Alföldy* 1971,380. Syme: RP

III (1984), 1325. 12. C. Cestius Sabinus: CIL XI6057 V->P. Steiner: 67, Nr.. 129 és H. Freis: Die cohortes urbanae, KölnGraz 1967, 128. Valószínű, hogy Sabinus mint a mauretaniai harcokban különítményével részt vett felsőgermaniai legio VIII Augusta centuriója részesült kitüntetésben. Dobson: 1978, 251sk., Nr. 131. - P. Ael. Romanus: CIL VIII 2786-^Z) 2659. Maxfield: 1981,113. 13. A. E. 1951,88 és 210. A. G. Iarret-J. C Mann: BJ 170 (19700), 181. 14. CIL V 7425^£> 2720. 15. E jogtudós, majd nS-tőipraef. praetorio hagyományos Tarrutenius családnevét a 177. évi júl. 6-i császári consiliumról készült jegyőkönyvben, az ún. Tabula Banasitana okmánygyűjteményében résztvevőként olvasható aláírása helyesbítette. A. E. 1971,534. 16. DIO, 71,20,1. T. Nagy 1962,46. Mócsy 1962,561. A. Birley: Mark Aurél, München 1968,375sk. 17. D 2747. Saxer 1967,42sk., Nr. 74 azonban vitatható keltezéssel (J. 175). 18. CIL III 13 439-*£> 9122. Revideált olvasatát közölték legutóbb J. Ceska-R. Hősek: IPSS Nr. 2. 19. Aur. Vict, Caes. 17,2: Bello plane impiger; quo in Quados prospère gesto Septembrem (recte: Augustum," cf. DIO, 72, 15, 3) mensem Commodum appellaverat. Eutrop.,%, 15: contra Germanos féliciter et ipse pugnavit. Cf. G. Alföldy: História, 20 (1971), 102sk. 20. DIO: 72. 2,4: KOII T« TE 9paupiot iravTCt TE ev ff] X(í>pa OTUTSV uirep TT|V jjLE-fropiotv rqV WOTETJITJ — vévtov ^vTOL^eknrev 21. A. Mócsy: Pannónia and Upper Moesia, Boston and London 1974,57 és 17. jz. nyilvánított véleménye, hogy ti. az Osi éspedig Vitulus alatt 180 után is római katonai felügyelet alatt maradtak, minden forrásalapot nélkülöz. 37