Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: A legio II Adiutrix pia fidelis jelenleg nyilvántartható italikus lovagrendű tribunusai 23-43

6. A felirat emez utolsó sorát, amely Ligorius turini kéziratában Huelsen 1907 p. 70 közlése szerint a következő, valóban igen vitatható szövegezésben olvasható: VICARIO PRAEFECTI PRAETORIOIVR. DIC. MAGIST. MILIT. OB. MER. E. D. D., Huelsen 1907 p. 71 olvasható kritikai megjegyzéseit követve a későbbi irodalom kivétel nélkül elhagyta. Ligorius itt valójában a 4-5. századok terminológiájával (vicarius, magister militum) komponálta vagy egészítette ki az utolsó sor első részét, ahol a lovagrendű militia előtt talán egy municipiális tisztség, pl.praef iure dicundo (1. erre Sacher PWRE 22 (1954), 2390 sk.) említése, de semmiképp sem aprimipilaris megjelölése (Huelsen) állhatott, utána pedig a feliratot állítók megnevezése. Az erre utaló záró szövegrész: MILIT. OB. MER. E. D. D. ellen viszont aligha emelhető kifogás, minthogy ez jól kiegészíthető, illetve feloldható a: tribuni] milit(um) (sc.cohortiumpraetoriarum) ob mer(ita) e(ius) d(ant) d(edicant) szövegre. A feliratot ezek szerint a praetorius cohorsok tribunusai állították, minden bizonnyal a Marcus Aureliustól és Lucius Verustól a parthusok elleni hadműveletek sikeres befejezését ünneplő rómavárosi győzelmi menet (triumphus: 166 okt. 2) után éspedig minden valószínűség szerint a castra praetoria területén, amit a felirat lelhelyeként egyik változatában meg is ad Ligorius. 7. G. Bastianini: ZPE 17 (1975), 294 és 324. 8. V. Marci., 14,5 s hozzá T. Nagy: 1962 42 és 95,124. jz. 9. Ezeket részletesen megtárgyalta Pflaum: i960 61, 1982, Nr. 139. L. azonban, amit ehhez a fentebbi 4. jz.-ben hozzáfűztünk. 10. Ritterling: 1925,1453. Devijver: 1976, F 100. 11. E. Birley: JRS 32 (1942), 139. Britanniában a 2. sz. első felében állomásozott ugyan egy cohors III Bracaraugustanorum nevű alakulat is (CIL XVI 48, 69, 70, 93) és korábban ennek parancsnokaként ítélték meg Victorinust. De ez esetben a tiszteletére emelt feliratban a cursus honorum e csapat nevét coh. Bracaraugustanorum, nem pedig coh. Bracarum rövidítené. 12. A 133. júl. 2-án kiállított szamosújvári (Gherla) katonai diploma (RMD 35) már e tartomány seregében említi e csapatot, amely a szarmaták elleni 118/19. évi hadműveletek során hagyta el AlsoPannoniát. Történetére 1. pl. V. Wollmann: Germania, 53 (1975), 167, Benes 1978,13. 13. L. Calpurnius Honoratus ugyanezen csapatot legkésőbb 110 közepétől ca 114 közepéig legalább 4 évig vezette. CIL XVI 164 + 61. Victorious ezt követő galatiai procuratorságának keltezésével, „vers 142" (Pflaum: 1966-61,1987. p. 1075) egyetérthetünk. 14. Schulze 1933<424. 15. Itaüából még Ostia (CIL XIV p. 4. R. Meiggs: Roman Ostia,

2 Oxford 1973, repr. 1985,190), Fundi (D 4850

e

) es Puteoli (Kubitschek: 1972. 28) volna figyelembe vehető. 4. L. Varius Quintianus 1. A betűvéső kihagyta Variae L. f. után az asszony utónevét, valamint férje elő- és családnevét, úgyhogy az 1. sor: Variae L.f. [Gestianae, L. CalidiL. f.J Steh Nigrini etc. egészíthető ki. Az asszony utóneve hapax. Kajanto 1965,352. 2. Devijver: 1977 V 53:lll.s. De l.u.o.C 50. A korábbi irodalom, Ritterling: Legio, 1454 és Hanslik PWRE VIIIA (1958), s.v. Varius, 410, Nr. 17 nem ad keltezést. 3. L. amit erről legutóbb Gymnasium, 87 (1980), 121sk. megjegyeztünk. 4. E senatorok itteni hivatalviselése időtartamára^l/földy 1977,268sk. összeállított listát vettük alapul. Iallius Bassus esetében azonban az alsópannóniai helytartóság megkezdését legalább egy hivatali évvel korábbra tesszük, amit az AÉ-ben megjelenő, sajtó alatt levő dolgozatunkban indokolunk. C. , Vettius Sabinianus felsőpannoniai legatiójára 1. ugyancsak fejtegetésünket: AÉ 110 (1983), 195sk. 5. Alföldy 1977,147. 6. Kubitschek: 1972.114sq., 271 + D 1901. 7. G. Alföldy: Die Legionslegaten d. röm. Rheinarmeen (ES 3 1967), 28 és Konsulat, 312 olvasható érvei a délgalliai Baeterrae (Béziers) mellett, még ha el is fogadjuk a/J> 1094 és 1110 feliratok összetartozását, nem hatnak meggyőzően. Cf. R. Syme: História, 14 (1965), 360: „M. Pontius Laelianus, with the tribe Pupinia is patently Italian: his town defies precision." 5. P. Cominius Clemens 1. E kiegészítés mellett szólnak a 2-3. számú feliratok. 2. A cohors Dacia Porolissensis auxiliaris seregéhez tartozását legkorábban a 154 szept. 27-én kiállított katonai diploma (RMD 47) igazolja. E diploma keltezésére 1. M. Roxan: uo., 6. jz. Vö. még Birley 1981, 127. L. Vidrnan: FO

2 1982,134. Porolissum táborhelyét a 110-es években még a cohors I Brittonum milliaria tartotta megszállva, amint erre a 110 júl. 2-án kiállított porolissumi diploma (CIL XVI163) lelhelye is elég világosan utal. Közvetve vagy közvetlenül ezt az alakulatot válthatta fel talán már Hadrianus, de legkésőbb Antoninus Pius uralkodása éveiben a cohors V Lingonum, amely azután egészen Philippus Arabs uralkodása idejéig kimutatható Porolissumban. Benes: 1978, 42sk. E. Tóth: Porolissum (RFüz. 2. sor. 19), 1978, 17sk. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a cohors V Lingonum már 110-től Porolissumban állomásozott. N. Gudea: Porolissum, Bucuresti 1986, 55. 3. CIL III 3473. A.E. 1962, 118. Mindkét felirat a legio keletre vezénylése előtti időre, Ti. Haterius Saturninus első hivatali évére, 161/2. keltezhető. 4. A3 felsőpannoniai legio különítménye viszont a legio XGemina legátusa, P. Iulius Geminius Marcianus vezetésével került a keleti hadszíntérre. D 1102. Saxer: 1967,33. 5. L. erre T. Nagy: (1968), 299sk. Maxfield: 1981,178. 36