Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: A legio II Adiutrix pia fidelis jelenleg nyilvántartható italikus lovagrendű tribunusai 23-43

242. G. Camodeca: ANRW

II. 13 (1980), 522. Fr. Jacques: 71 sk. 4. Példa van azonban arra, hogy a 115/116. években megkezdett curatorság átnyúlott Hadrianus uralkodása idejére. D 5502. A respublica Bovillensium egyik lovagrendű curatora pedig igazolt a 157. és a 158. évekre: D 6190. D. L,. erre vonatkozólag T. Nagy: BpTört I*. (1975), 179,68. jz. Ehhez még hozzáfűznénk, hogy a 105. évi helyőrségváltás mellett felhozott érv, miszerint a iegio IIAdiutrix egyik veteranusát földjuttatással a Traianustól alapított Poetovióba telepítették, egyáltalában nem szólhat a 105. év mellett. Épp ellenkezőleg. A hivatkozott feliratban (H-S 373) megnevezett veteranus, deduct (us) (in) c(oloniam) U(lpiam) T(raianam) P(oetoviensem) mission(e) agr(aria) (secunda) ugyanis kétségkívül egyike volt azoknak a veteranusoknak, akik Hygin: Grom., 121 hitelt érdemlő szöveghelye szerint in Pannonia...ex voluntate et liberalitate imperatoris TraianiAug(usti) Germania részesültek amissione agraria összekapcsolt telepítésében. Az idézett szöveghelyen Traianus titulaturájából hiányik még a Dacicus győzelmi jelző, ami egyértelműen utal arra, hogy a szóbanforgó legalább kétütemű veteranustelepítésre még 102 előtt, minden valószínűség szerint a 98/99-es években került sor, amikor Traianus a középdunai tartományokban időzve az itteni haderőt egyrészt a szolgálati éveiket letöltött katonák leszerelésével, másrészt újoncozással a közeljövő hadműveleteire ütőképessé kívánta tenni. 6. Amennyiben a legio IIAdiutrix részt vett a parthus háborúban, aminek igazolásául a szíriai (és nem az egyiptomi) Alexandriában elhunyt T. Plotius Pampilus aquincumi epitaphiumára (A.E. 7936, 163) szokás hivatkozni (Mócsy: 1962,616) — újabban ezt megtoldva még egy seleukiai sírkőtöredékkel (A.E. 1977,820 Strobel: 1984,88), amely azonban fogalmazását tekintve (D M és qui vixit) jóval későbbinek ítélhető — úgy a legio 118 első felében térhetett vissza Aquincumba. V. Hadr., 6,6: Hadrianus 118 elején még Kis- Ázsiában „audito tumultu Sarmatarum et Roxolanorum praemissis exercitibus Moesiam petit s miután személyes diplomáciával sikerült a rhoxolánokat a békés viszony helyreállítására szorítani (V. Hadr., 6,8), még ez év júniusában ünnepélyesen bevonult Rómába (a dátumra l. W. Weber: Untersuchungen zur Gesch. des Kaisers Hadrian, Leipzig 1907, repr. Hildesheim 1972, 70), a szarmaták megbüntetését, amelyben bizonyára már a legio IIAdiutrix is részt vett, a 94sk. évi légiós tribunussága idején megismert Q. Március Turbo hadműveleteire bízva. 7. D. Protase: AMN 4 (1969), 47 sk. Strobel: 1984,89. 8. A.E. 1939, 81, illetve D 6998. 3. T. Furius Victorinus 1. Minthogy Antoninus Pius uralkodása utolsó évében (160/161 mára 7) Victorinus már az egyik praefectus praetorio volt (V.Anton. PU: 8,8 — a két praefecti praetorio családneveinek felcserélésével) és ugyancsak ezen életrajz szerint (c. 10,6) Antoninus Pius praefectos suos...consularibus ornamentis donavit, a fentebbi felirat 2. sorába Marcus Aurelius és Lucius Verus nevei után értelemszerűen odakívánkozna: item divi Antonini PU. 2. Az ab iisd(em) donato volna pontos (D.1326). Az ugyancsak consularibus ornamentis honoratus M. Bassaeus Rufus, mint praef. praetorio ob victoriam Germanicam et Sarmaticam Antonini et Cornmodi Augustorum nem vitathatóan 3 corona, és 4-4 hasta púra, illetve vexillum obsidionale kitüntetésben részesült, úgyhogy Victorinus feliratában a dona militaria Huebnertől javasolt kiegészítése meggyőzőnek ítélhető. Még némi kétséggel Maxfield: Decorations, 84 és 206. 3. Ligorius kézirataiban: PRAEF.VRB. Erre hivatkozva Pflaum: Carrières, Nr. 139 ésDevijver: 1976, F 100 apraefecto annonae Urbis kiegészítést javasolták. Furius Victorinus pályafutása a ravennai, majd a misenumi flottaparancsnokság után — mint azt már Ch. Huelsen megfigyelte — azonban teljesen azonos M. Bassaeus Rufus előmenetelével, aki az a rationibus poszt után és az egyiptomi praefectura előtt a vigiles-től tiszteletére állított ostiai felirat (CIL XIV 4500) tanúsága szerint kétségkívül praefectus vigilum volt (Cf.PIR B 69). Ugyanennek a tisztségnek betöltése az a rationibus feladatkör abszolválása után és az egyiptomi praefectura előtt így Furius Victorinus cursusában is egészen kézenfekvő. 4. Igen vitatott szöveghely Huelsen 1907, majd utána H. Dessau: Nr. 9002 és M. Bang (in CIL VI), valamint^. Stein PWRE 7 (1912), s.v. Furius, 369 sk. Nr. 95: Hispániáé cit(erioris), [proc(uratori) XL] Gall(iarum) kiegészítést részesítették előnyben. A későbbiekben A. Stein in: PIR

2 F 584, utalva Q. Petronius Modestus pályafutására, aki a 97 és 102 közötti években pr[oc.J provinfc(iae) Hijspaniae [cijter(ioris) Asturiae et Callaeciarum volt (D 1379), a Hispániáé [cijt. [Asturiae et] Call(aeciae) kiegészítést javasolta. Majdi?. Birley közlése nyomán Pflaum: Carrières, Nr. 139 bemutatott egy galatiai görög nyelvű feliratot, amelyet barátjának és jótevőjének, T. Furius Victorinus itteni procuratornak állított egy bizonyos Ael. Proculianus Menodorus. E felirat valóban alig hagyhat kétséget afelől, hogy Victorinus procuratori pályafutását Galatia tartományban kezdte meg és rómavárosi felirata et Gal(atiae) egészíthető ki. Nincs viszont tudomásunk arról, hogy később H.-G. Pflaum miért revideálta álláspontját és a halála után megjelent posthumus művében (1982, Suppl. p. 61) - felújítva A. Stein fentiekben közölt javaslatát — miért proc. Asturiae et Callaeciae szöveggel regisztrálta Victorinus elsőprocuratori tisztségét. 5. Ligorius kéziratos hagyományozásában ( = centurio), amit A. Domaszewszki javaslatára Huelsen és őt követve A. Steinig bezárólag a későbbi irodalom trib(uno) javított. 35