Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: A legio II Adiutrix pia fidelis jelenleg nyilvántartható italikus lovagrendű tribunusai 23-43

P(ublio) Comi[nio P(ublii) f(ilio)] \ Cl(audia tribu) Cle

[menti] \ honorat(o) e[quo publico, praef(ecto)]\coh(ortis) V Ling[onum, trib(uno) leg(ionis) II]\Adiutr(icis) p(iae) f(ideas),[donis milit(aribus) donatio)] \ expedition [e Parthica corona] \murali

, has [ta pura ab impera] \ torib(us) Caes(aribus) An[tonino et Verő Aug(ustis)]\Armeniac(is), Mefdic(is), Parthic(is) max(imis)]\ praef(ecto) alae I Si[ngularium c(ivium) R(omanorum), proc(uratori)] | ad XX hered(itatium) pe[r Hispániám citerio]\rem, proc(uratori) ad f[amil(iam) gladiator(iam) \perItaliam, p[raepos(ito) a censib (us), praef(ecto)] \ classis pr(aetoriae) Mis [en (ensium) et Ravenn(atium)] \,proc(uratori) Dacia[e Apulensis, — 2-3. CIL V 8659-^D 1412 (Concordia), illetve G. Brusin: Not. d. Sc. 1923, 230 (Aquileia). E Cominius Clemens tiszteletére állított mindkét felirat a très militae részletezése nélkül csak összefoglalóan említi, hogy Clemens omnibus equestribus militiis functus. Mindkét felirat Commodus uralkodása idején íródott, amire azért is érdemes itt rámutatnunk, minthogy a lovagrendű tiszti pálya ilyen összefoglaló említése más feliratokban sem tartható egymagában azok 3. századi keltezésére alkalmas ismérvnek. A venetiai Concordia város szülöttjeként Antoninus Piustól a lovagrendbe emelt Cominius Clemens a 150-es évek végén kezdhette meg tiszti szolgálatát az akkor Dacia Porolissensis észak határsávjában, Porolissum (Mojgrád) erődjében állomásozó cohors V Lingonum parancsnokaként. Ezt követően, legkésőbb 162-ben, a legio II Adiutrix kötelékében folytatta lovagrendű tiszti szolgálatát, mint tribunus angusticlavius. Az aquincumi légióban ekkor a hivatalban lévő helytartó, Ti. Haterius Saturninus fia, Haterius Latronianus töltötte be a tribunus laticlavius posztját, aki mint a helytartó és egyúttal legátus legionis után a rangelső tiszt a teljes légiót ez évben a parthusok elleni hadjáratra a keleti frontra vezethette.

4 Cominius Clemens, mint e legio lovagrendű tisztje ugyancsak részt vett ebben az expeditio Parthicaban, amelyben a rangjának megfelelő kitüntetések alsó fokozatát, l-l corona és hasta pura érdemelte ki a uralkodópártól. Ezt követően legkorábban 166 után foglalhatta el a lovagrendű militia 3. posztját, amely számára a 2. sz.-ban Raetia auxiliaris seregéhez tartozó és Pföring táborában állomásozó ala I Singularium civium Romanorum praefectusa tisztségét jelentette. További pályafutása egészen a misenumi flotta parancsnoki posztjának betöltéséig ismert. Az l.számú feliratban a dáciai procurâtorság tévesen került a két flottaparancsnokság után. 6. M. Rossius Vitulus Pályafutását megörökíti a numidiai Bulla Regia közfürdőjéből napvilágra került 1,6 m hosszú kettétört épületpárkány ötsoros felirata, amellyel e város tanácstagjainak összessége tisztelte meg a 3. sz. első évtizedében Vitulust és ennek két kiskorú gyermekét. A teljes feliratot közölte R. Cagnat: CRAI 1914, 133 = A. E. 1914, 248, majd újólag A. Merlin társszerzőségével ILA 455. amelyet alapul vettünk. L. mégILTun.1248. Dobó: 191T 540. M(arco) Rossio M(arci) fil(io) Pupin(i)a (tribu) Vitulo, e(gregio) v(iro),proc(uratori)Aug(ustorum trium) IIII p(ublicorum) pr[ov(inciae) Africae, pr]oc(uratori) Aug(ustorum trium) tract(us) Kart(haginiensis), proc(uratori) XXher(editatium) adcentena, \proc(uratori) ann(onae) ob expedition em) felicis (simám) Gall(icam),proc(uratori) XX her(editatium) Transp(adanae), Ligurfiae item Aem]iliae et Venetiae, proc(uratori) arc(ae) exp (editionalis), praef(ecto) coh(ortis) II Hisp(anorum), trib(uno)\leg(ionis) XXX Ulpiae, trib(uno) leg(ionis) II Adiut(ricis), praepos(ito) gentis Onsorum, donis militarib[us donato] ob expeditionemfelicissimam Quador(um) etMarcomann(orum), \ praef(ecto) alae praet(oriae) c(ivium) R(omanorum), praep(osito) ann(onae) exp(editionis) felicis(simae) Urbicae, decurioni,fl(amini) p(er) [p(etuo) et —-]eiae et Rossiis Iusto Procliano et Vitulo Iuliano fili(i)s \ eius, decuriones universi col(oniae) Bul(lae) Reg(iae) patrono et alumnis ob benefici[a quae in] universos municipes suos adsidue confert de suo posuerunt. \ E hosszú felirat először Rossius Vitulus procuratori pályafutásának egyes állomásait sorolja fel éspedig fordított időrendi sorrendben, majd a 2-4. sorokban a megelőző militia equestris általa betöltött posztjait ismerteti éspedig azok tényleges időbeni egymásutánjában, végül pedig a Bulla Regia-ban elnyert tisztségeit közli ugyancsak az utóbbi időrendiséggel. Ebből a főként császári szolgálatban eltöltött gazdag életpályából, amely a feliratban olvasható cursus honorum szerint a 198 és 209 közötti évek egyrészében a Africa tartományban ellátott ducenarius rangú vámfőfelügyelőségig követhető. Vitulus Septimius Serverustól kapott megbízatása a Pannoniából Didius Iulianus uralma megdöntésére Italiába vezetett expedicionális sereg élelmezésének megszervezésére és gondozására aránylag pontosan keltezhető a 193 április végétől június első hetéig terjedő közel másfél hónapra. E jól keltezhető megbízatás így egyúttal terminus ante quem-ként is szolgálhat Vitulus korábbi tiszti posztjainak időbeni megítéléséhez. Az alábbiakban ezek tárgyalására szorítkozunk. E cursus militaris további pontosítását lehetővé teszi, hogy Vitulust a Septimius Severustól kapott megbízatását megelőző ö/ö-parancsnokság előtt, mint a legio II Adiutrix kötelékében szolgált tribunus angusticlavius-t a kvádok keleti szomszédságában élő Osi nép katonai felügyelőjévé nevezték lápraepositus címmel és ebben a minőségében dona militaria érdemelt ki a kvádok és markomannok területén végrehajtott igen szerencsés római hadműveletek befejezésekor. Bár a felirat nem nevezi meg a katonai kitüntetéseket adományozó császárt, abban az irodalom uni solo egyetért, hogy ez a 180 március 17-én egyeduralomra jutott Commodus volt. Eltérnek viszont a vélemények a feliratban sorszámmal nem pontosított expeditio felicissifna megítélésében, amikor Commodus uralkodása idejéből nemcsak a 180 okt. 22-én Rómában győzelmi menettel {triumphus) megünnepelt expeditio felicissima Germanica secunda, hanem még egy expeditio Germanica tertia is nyilvántartható, amelyben azonban Commodus személyesen nem vett részt. Ez utóbbi kétségbe nem vonható, minthogy a Commodus-életrajz erre vonatkozó közlése Marius Maximus közvetítésével végső fokon az Acta Urbis bejegyzésére vezethető vissza. Ez a minden vitán felüli hiteles adat mármost egymagában kizárja, hogy Vitulus a 188/189 évekre javasolt 3.germán expeditio hadműveleteiben érdemelte volna ki a feliratában nem részletein zett dona militaria. A 2. sz.-ból ugyanis egyetlen egy 26