Budapest Régiségei 27. (1991)
SZEMLE - Póczy Klára: Gondolatok Rómer Flóris emléktáblájánál halálának 100. évfordulóján az Aquincumi Múzeumban 191-197
ugyanezt a feladatot végeztük el Vladár Ágnessel és Hajnóczi Gyulával az akkori állapotnak megfelelően, amikor újra megcsillanni látszott a római polgárváros nyugati romterülete feltárásának a reménye. Óbuda mellett a Duna bal partjára is kiterjedt Römer figyelme: 1871-ben kiadja >t A régi Pest" című művét. Azt a történeti értékű hagyatékot kívánja megörökíteni, ami „talán már nem sokára a hasztalan lom közé fog hányattatni" „a napról-napra mindinkább változó és majdan föl nem ismerhető pesti belvárosban." „Ami hiteles kútfők nyomán ma még kitudható... fenntartassák, közzé tétessék." Contra-Aquincum és Transaquincum lokalizálásával, korábbi térképek kiértékelésével foglalkozik, valamint pesti lelőhelyű római kőemlékekkel. Ugyanebben az évben (1871) az Archaeologiai Értesítőben emlékezik meg a Flórián-téri római fürdő bejáratának az átalakításáról. A száz éves védőépület „rontja a tér látványát", ezért átboltozzák a földalatti romok térségét, a vas csigalépcső lejáratát aknafedéllel takarják, kiemelve a burkolat síkjából a fürdő területét „a szekerek rombolásai ellen." 1872-ben a magyar kormány a műemlékek lajstromozására, felvételére és gondozására ideiglenes bizottságot alakított. Rómer sok irányú fáradozása „a fogyó romok megőrzéséért" nem maradt tehát hatástalanul. E dátumtól számítjuk a szervezett magyar műemlékvédelem kezdetét. Sürgette továbbá a városi hatóságok múzeumpártoló magatartását, a múzeum számára megfelelő helyiség biztosítását. A Rómer által javasolt városi múzeumtípus később a Fővárosi Múzeum létesítésénél, gyűjtési tevékenységének kialakításánál is irányadó volt." A 6. Nemzetközi Embertani és Ősrégészeti Kongresszusra utazott 1874-ben Rómer Stockholmba, s magával vihette a magyar állam megbízólevelét, amellyel 1876-ra Budapestre hívja e szakmai gyülekezetet. A következő év a kongresszus előkészítésével telt el. Nagymagyarország egész területéről gyűjtötték be a jellegzetes és jelentős régészeti anyagot a fővárosi kiállításra. Egyidejűleg helyszíneket kerestek a főváros közelében különböző történelmi korszakok településeinek, temetőinek a bemutatására. A kialakault nemzetközi gyakorlathoz híven ugyanis a kongresszus résztvevőit egy-egy napos kirándulások keretében kívánták ásatásokkal, kis kiállításokkal megismertetni. A válogatás vitákat váltott ki, Rómer utólagos beszámolója szerint egyedül a római-kor bemutatása nem okozott gondot a rendezőbizottságnak, hiszen Aquincum romjai „Budán és Pesten" egyértelmű látványosságokat ígért... 26 Ez az alkalom a legjobbkor jön a szakembereknek, akik évek óta sürgetik Aquincum tervszerűen, tudományosan irányított feltárását. 1875 nyarán próbaásatást tartottak a Papföldön s ez fontos momentum az Aquincum-kutatás számára... Az eredményt összefoglaló jegyzőkönyvben Rómer így ír: „A próbaásatásokat megvizsgáltuk és mondhatjuk, hogy a főhercegnek némileg igaza volt, midőn azt állítá: íme a magyar Pompeji! Igaz, de mi nem vagyunk ám olaszok, hogy ilyen helynek becsét méltányolni tudnók. Évek hosszú során át tétlenül néztük és nézzük, mint tűnnek el a vízvezetés pillérei, évek óta járunk a római téglákból, terra sigillata darabokból, festett fal- és gyönyörű stucco díszítményreszekből készült szentendrei országúton... Ma szántanak, ahol Aquincum ezen része állott!" „Az eddigi ásatások csak a rablási turkálások közé tartoztak, csak a felületből kiálló kövek és téglák nyerését vették célba." Örömmel nyugtázza, hogy e korszak lezárult és bejelenti a szakszerű ásatások megkezdését. 1876-ban a Budapesten megtartott 8. Nemzetközi Embertani és Régészeti Kongresszus nagy sikert hozott. Aquincumot Rómer egy napos kocsikirándulás keretében mutatja be. A látnivalókat az évek során számtalanszor végigjárt útvonalon, a jól bevált módszerrel ismertette a külföldi kollégákkal és érdeklődőkkel az összeszokott „csapat" (Rómer, Hampel, Gömöri-Havas, Torma, Zsigmondy). „Tájékoztatásul Zsigmondy Gusztáv kir. mérnök által készült térkép mutattatott, hogy a régi alsó-pannóniai főváros fekvéséről és kiterjedéséről kellő fogalmat szerezhessenek. A hajógyárszigeten a híraneves fürdőhely minden melléklettől mentesen és egészen kitisztítva érdekes tanulmányul szolgáltak." A romokat Zsigmondy ugyancsak „a szükséges rajzokkal magyarázá." A kocsik ezután az aquaeductus mellett a Papföldi romokat érintve, a Római-fürdői Tó vendéglőbe tértek be. A hangulatos összejövetelről több beszámoló emlékezett meg a napi sajtóban. 1878-79-ben megkezdődhettek Aquincumban — a Papföldön — a Rómer által másfél évtizeden át szorgalmazott szakszerű régészeti feltárások. O maga akkorra már elhagyta a fővárost, elfoglalta Nagyváradon a felkínált tudományos kanonoki tisztséget. Nagyvonalú régészeti programja, aminek minden lépcsőfokát következetesen végigküzdötte, voltaképpen befejeződött. Tudományos kutatómódszerét tekintve Rómer úttörőnek számít. Ipolyi Arnolddal együtt, koruk „természettudományos összehasonlító módszereit" nálunk először alkalmazták, vagyis a tárgyi emlékek és az írott források egybevetését, a tárgyak és a lelőkörülmények pontos, szemléltető leírását, valamint a technikai adatok rögzítését, magyarázatát. Mindezt a történelmi szintézis megteremtéséért, a különböző tudományok kapcsolódásának a szükségességét hirdetve, a mai komplex kutatások előfutáraként." 1889-ben jelentek meg az első részletes tudományos beszámolók az aquincumi ásatásokról bizonyítva,, hogy a Rómer által oly sokféle úton-módon előkészített feltárások és a romterület műemléki bemutatása, módszerében is őrizte és továbbfejlesztette az „általános európai és hazai összefüggésben gondolkodó és cselekvő" tudós koncepcióját. 1989. március 8-án, halálának 100. évfordulójára emlékezve, Rómer Flóris emléktábláját megkoszorúzták az Aquincumi Múzeum falán azok a budapesti intézmények, amelyeket e kiváló és fáradhatatlan tudós alapított, vagy segített nemzetközi hírnévhez. Az új lakótelepek magas házai valamint ipari létesítményei erdejében szorongó aquincumi romterület — mely visszhangzik a többsávos autóút, az esztergomi vasút és a 193
