Budapest Régiségei 27. (1991)

SZEMLE - Póczy Klára: Gondolatok Rómer Flóris emléktáblájánál halálának 100. évfordulóján az Aquincumi Múzeumban 191-197

POCZY KLARA GONDOLATOK RÓMER FLÓRIS EMLÉKTÁBLÁJÁNÁL HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁN AZ AQUINCUMI MÚZEUMBAN 1873-ban jelent meg Rómer-Desjardins szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Múzeum feliratos emlékei" című monográfia, máig alapvető kézikönyv. Az értékelhető 600 felirat közül (kőemléken, viasztáblán, téglán, terracottán, bronz- és csonttárgyon maradtak fenn a latin nyelvű szövegek) 234 darab aquincumi lelőhelyú. A 395 kőfeliratból 191 származik Aquincumból, illetve a főváros területéről, ami az ország egész anyagának mintegy a fele. E feltűnő arányra Rómer külön felhívta a figyelmet a mú előszavában a következő érvelést fűzve hozzá magyarázatul: )y

A Magyar Nemzeti Múzeum felírásos római köveinek sajátos érdekességét emeli az, hogy azon emlékek majd mind ugyanegy vidékről, legnagyobbrészt a mai fővárosunk környékéről valók. Itten a leihelyek ugyanegy volta a történelmi egységgel összeesik és éppen ez az, ami nemzeti intézetünk ebbeni örökségének kiváló, és Európa más nagyobb múzeumaiban is alig feltalálható előnyét képezi. Rómer felismerése szerint Aquincum „a magyar főváros ősrégi magját" jelképezi. Hazafias érzésből nemzeti üggyé emelte az aquincumi feliratok és egyéb tárgyi emlékek gyűjtése, tudományos értékelése mellett a pest-budai ókori romok megőrzését és bemutatását. Bizonyára ez az oka annak, hogy Pesten töltött minden éve (1862-1878 között) dokumentumokkal alátámasztható eredményekkel vitte előbbre Aquincum jövőjét. „Hiszem, hogy a római világuralom történeti jelentőségét hazánkra nézve éppen nem szabad nem ismernünk, mellőznünk, vagy felületesen átugornunk"... „nélkülözhetetlen ez mindazoknak, kik az Óvilág nagy nemzetének hazánk területén való működéséről és viszonyairól biztos adatokat keresnek", írja „A Magyarország területében Pannoniában fennmaradt néhány római várnáról" című alapvető tanulmányában 1862ben. Brigetio, Fenékpuszta, s többek között Aquincum felszínen látható ókori romjait azonosítja az 1699-ben felmért, s Marsigli művében 1716-ban megjelent pannóniai castrumok ábráival, szövegmagyarázatával. Figyelemre méltó, hogy a 19. század közepén Óbudán és Pesten 3 „várna" körvonalait, romcsoportozatát még fel tudta ismerni: a Duna jobb partján az Aquincumi legiostábor és a polgárváros négyszögeit, a bal parton Transaquincumét. Rómer szóban forgó dolgozatának fő érdeme annak a részletezése, mi és mennyi tűnt el a római „castrumok" épületállományából az 1700-1850 közötti másfél évszázad alatt. Megdöbbenti a romok vészes pusztulása, azért szükségesnek tartja, — ahogyan később írja — „...a római nagyszerű telepnek egy részét tudományilag feltárnunk és az utókornak átadnunk. Ezen munkával befogjuk Európa többi népeinek bizonyítani, hogy e tekintetben is sorába akarunk lépni." E tervet továbbfejlesztve elhatározza, „a rendszeres ásatások révén találtakat egy múzeumbe gyűjtve" a nagyközönség számára is hozzáférhetővé kell tenni." Első és legfontosabb teendőként — az 1863-5 években Zsigmondy Gusztáv mérnökkel felmérik és Óbuda kataszteri térképén rögzítik a még felszínen mutatkozó ókori épületmaradványokat, utcaszakaszokat, a fontosabb kőemlékek lelőhelyét. E hatalmas munkát megszakításokkal évekig folytatták, esetenként 1878-ig szaporodnak bejegyzéseik az l:1000-es térképszelvényeken, illetve készülnek az l:50-es, 1:200-as részletrajzok és a részletező ábrák, amelyek ma az Országos Műemléki Felügyelőség Adattárában találhatók. A jelenleg Óbudán dolgozó régészek számára a Rómer-Zsigmondy-féle térkép különböző meglepetésekkel szolgál. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy váratlanul sok római út és utca burkolatát ismerték még fel és rajzolták le a múlt század 60-as, 70-es éveiben. A „Belsőség 4-es", „6-os és 7-es" szelvényei mutatják, hogy több mint száz méter hosszan követhetők voltak még olyan római utak, amelyekre azóta már senki sem emlékezhet. Azonosítható volt még többek között pl. a legiostábor északi kapujából Brigetio. irányába és a nyugati táborkapuból a Solymári völgy irányába kifutó távolsági út. Ezek az adatok a mérföldkövek számadataival kapcsolatos korábbai bizonytalanságokat is megoldották. Az útszakaszok mellett külön csoportba foglalhatók az összefüggő épületmaradványok, amelyeket még lépten-nyomon felmértek a térkép készítői. A „Belsőség, 7,12,15,17, 20 szelvény"-sor a Bogdányi úton, Kiscelli u.-ban Polgár és Kórház utcában stb., csupa olyan épületmaradványt ábrázol, amelyeknek azóta nyoma veszett. Egy részüket sikerült a legújabb ásatások eredményeivel értékelhető-értelmezhető alaprajzzá kiegészítenünk. Rómer óbudai épületfelméréseinek az értékét még egy további rajzanyag is fokozza, kéziratos hagyatékának a legértékesebbje, a Jegyzőkönyvek tartalmaznak. E kis noteszek 1861-től a 80-as évekig vezetett folyamatos naplónak a fejezetei. A szöveget váltakozva németül és magyarul írta és könnyű kézzel odavetett rajzokkal illusztrálta. Az ábrák a legjobb fényképnél is többet nyújtanak, a lényeget örökítették meg. Jelen öszszefüggésben az Óbudáról származó aquincumi épületfaragványok fontosak. Egyrészt szokatlan a 19. században, hogy az ókori feliratok, sírkövek és szobrok mellett figyelemre méltatta az épületdíszeket, néha a szerényebb faragványokat is. Másrészt — s ez máig 191