Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A paleolitikum utolsó szakasza Magyarországon 15-22

hegyek jelennek meg, és ugyanakkor a szeletienben erősek a moustérien elemek. Az utóbbi igaz, az előbbi nem. Be kell vallani, hogy a kontinuitás keresése és a majdnem azonos földrajzi körzet hitette el velünk ezt a kapcsolatot. Az említett iparban néhány magkő-maradékot tartottunk „bifaciálisnak", ami egyszerűen tipológiai tévedés. A kontinuitáshoz megszületett az átmenet matematikai modellje is. Ez a Büdöspest-barlang anyaga volt, amely a Szeleta közelében nyílik. Időközben megtudtuk, hogy ennek a C-14 dátuma idősebb 37 000 évnél (a Szeleta alsó rétegéé 41 000), az utód idősebb, mint az elődje: a teória tehát itt is megdőlt. A Büdöspest ipara egyértelműen középső paleolitikus jellegű, faunája Würm 1 előtti. Több kultúrrétege van, és hogy melyikre vonatkozik a C-14 dátum, ma már nem lehet megállapítani. 2. Mi a „valódi szeletien"? Egy lokális ipar, melynek két fázisát állapították meg: az idős és a fejlett, nagyon fejlett szeletient. Tehát az eponym lelőhely alsó és felső rétegkomplexe. Az alsó réteg iparát a „korai, primitív levélhegyek" jellemzik. Múlt időben. Ezek a darabok kivétel nélkül görgetettek, koptatottak, csak a szívük maradt meg. Azt sem lehet megállapítani, hogy bifaciálisok, levélhegyek voltak-e, vagy sem. Az eszközkészlet nagyobbik része tág értelemben vett moustérien típusokból tevődik össze: háromszögletű durva hegyek, kaparok, és a „laminarizációt" a vaskos, néha kissé retusált szilánkok képviselték. Vannak felső paleolit típusok is, de ezeknek az aránya nem nagyobb, mint amennyi minden középső paleolitikus anyagban megengedhető. A korai szeletien egyszerűen a középső paleolitikumba tartozik, és alatta még egy moustérien szint volt, amelyet nem vettek észre. Honnan ered ez az ipar? Nehéz biztosan megállapítani. Ismerünk azonban ezen a vidéken néhány bifaciálist, melyet már H. Breuil „acheuléen supérieur de type Micoquien"-nek határozott meg. Ez a régi Korlát lelőhely, ahol az utóbbi években hasonló darabokat találtak (Simán K. közlése). Ezeken a szórványos eszközökön kívül a Bükk hegység körül kb. 30 szabad ég alatti lelőhely vált ismertté, melyek az úgynevezett Bábonyienhez tartoznak. Ez egy micoquien bifaciálisokkal és levéleszközökkel jellemzett ipar. Egyik része valószínűleg idősebb az alsó szeletiennél, másik része egyidős lehet vele. Tipológiailag mindenesetre jobb alap, mint a moustérien. 3. A fejlett szeletient fentebb már érintettük. Levélhegyeivel tulajdonképpen ez lehetne a valódi szeletien. Vannak benne felső paleolit típusok, találunk s. 1. moustérieneket — ami valószínűleg a régi ásatások következménye. (Fél méter vastag rétegenként, de nem a rétegeket követve, hanem vízszintesen mélyítve. A szeletien minden új feldolgozása egy rekonstrukció a raktárak fiókjaiban, amelyben az eszközkészletek idővel megszokják egymást, átveszik egymás tradícióit, kereszteződnek stb...). Folytatása-e ez az ipar a korai szeletiennek, vagy egy másik civilizáció szerszámkészlete, kontinuitás nélkül? A Szeleta-barlangban az alsó és a felső kultúrréteg között 6 m vastag áthalmozott, kevert réteg halmozódott fel. Ilyen vastag és erős áttelepülést máshol alig ismerünk. (Interstadiális?) A felső szeletien kora itt 32 600 év, — nem tudjuk azonban, hogy ez a dátum az ipar kezdete, vagy a vége. Feltűnő továbbá, hogy míg az alsó szeletiennek nyolc lelőhelye ismert — ezek közül is kettő nem az, más iparhoz tartozik —, addig ezeket a különlegesen finom levélhegyeket tulajdonképpen kizárólag a Szeleta-barlangból ismerjük. Máshol talán összesen 2-3 darab került elő. Számunkra ez az ipar ma egy önálló kis csoportnak tűnik. 4. Röviden a Bükk-hegység aurignacienjéről. Egyetlen lelőhelye az Istállóskői barlang — egy másiknak az anyaga jelentéktelen. Két kultúrrétege van (köztük erős denudáció és faunisztikai eltérés): az alsóból az aurignacien I, a felsőből az aurignacien Il/Olschewien iparát ismerjük. Tipológiájukat nem szükséges ismertetnünk, mert részletesen leírt. Emlékeztetőül: az iparukban a csonthegyek jellemzőek, — az alsó rétegben az à base fendus, a felsőben a hosszú, hengeres Olschewien dárdahelyek —, és a kőeszközkészlet „szabályos", inkább idős aurignacien. A felső réteg dátuma 30 900 év, az alsó rétegé, csupán viszonyítottan, minimum 36 000 év. Ismerünk egy 44 300 éves dátumot is, ami azonban szinte elfogadhatatlanul idős. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a szeletien és az aurignacien egymással párhuzamosan élt a Bükkhegység keleti ill. nyugati oldalán. Koruk a Würm 1-2 interstadiális lenne; amivel néhány botanikai és faunisztikai adat nem egyezik. Honnan származott ez a barlangi aurignacien és az Olschewien? Nézetünk szerint nem a moustérienekből. Akkor sem, ha a felső rétegben (!) mousteroid típusok fordulnak elő. A Kárpát-medence középső paleolitikumában még hajlam sem látszik csonthegyek készítésére. Az aurignacien — szeletien genetikus kapcsolat — vagy fordítva — szinte kizárható. Ez a két populáció egymással nem érintkezett, hatásokat, eszközöket egymástól át nem vett, — ami a kis csoportok izolálódásának érdekes esete. A szeletien és az aurignacien azonos kora, bizonyítéka azonban (t. i. elejétől a végéig) elég gyenge. Vértes L. szerint az aurignacien I a Balkán felől érkezhetett, az olschewien pedig a Kárpát-medencét kissé körülkerülve, a délkeleti Alpokból jutott ide. Mindenesetre úgy látszik, hogy ez a civilizáció valóban csak egy közbeékelődött, idegen vadászcsoport volt, és ismét nincs átmenet a középső és a felső paleolitikum között. Vannak kutatók, akik szerint az Istállóskő anyaga nem is aurignacien, az eredete pedig egyszerűen ismeretlen. 5. Végül ismét a gravettienről, mondhatnánk, a gravettienekről. Kétségtelen, hogy eszköztípusai a korábbi kultúrákban is előfordulnak, de nem származott ezekből. Nem öröklődnek a levélhegyek, és az aurignacien sem hagyta el a csonthegyeit, hogy gravettien legyen. Van azonban a barlangi aurignacienen kívül egy más karakterű, szabad ég alatti aurignacien is, melyet ke18