Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zsidi Paula: Újabb villa az aquincumi municipium territoriumán (Bp. III. ker. Kaszás dűlő-Csikós utca) 143-179

2. Középfolyosó Hossza 10,5 m, szélessége 2,5 m. A K-i részen csupán az apró törtköves kötőanyag nélküli falalapot, a Ny-i részen azonban a 15-20 cm magas alapozás fölött a habarcsba rakott felmenő falrész egy darabját is megtaláltuk. A fal szélessége — mind az alapnál, mind a felmenő résznél — 50-60 cm között volt. Járószint itt sem került elő. Ugyanilyen középfolyosóval rendelkezett az örvényesi, a Winden am See-i és a fertőfehéregyházi villa is.

13 3. Helyiség-lakószoba A középfolyosóból D-re nyíló alsó helyiség. Mérete: 5 x 5 m. A K-i részen csak a falalap maradt meg, mely apró törtkövekből, kötőanyag nélkül készült. Az épebben megmaradt Ny-i részen azonban a habarcsba rakott nagyobb törtköves felfalazás is előkerült. Járószintet itt sem találtunk. A helyiség Ny-i felében került elő az a mintegy 1,5 m átmérőjű, agyagos betöltésű gödör, amelyet már említettünk a villa vízellátásával kapcsolatban. (9. kép, CD metszet) 4. Helyiség A középfolyosóból É felé nyíló első helyiség. Mérete: 3 X 6 m. A helyiség K-i falának csupán D-i indítása maradt meg. Bejárata valószínűleg a középfolyosó felől nyílt. A kötőanyag nélküli törtköves alapozás felett itt is csak egyetlen sor, szabálytalan törtkövekből álló, habarcsba rakott felmenő falrész maradt meg. A falak 55-60 cm szélesek és az É-i fal E-i oldalán az alapozás 8 cm-rel szélesebb a felmenő résznél. A helyiség középső részén a legyalult földfelszínnél magasabbról induló, kb. 70 cm átmérőjű beásást figyelhettünk meg (9. kép, E-F metszet), melyek betöltése sóderos, apróköves, téglatörmelékes volt. A római kori járószintet itt sem sikerült megtalálni, azonban az alapozás magasságában egy szürke agyagszintet rögzíthettünk. 5. Helyiség A középfolyosó DNy-i oldalán helyezkedett el. Mérete: 4,5 x 5 m. Bejárata valószínűleg a középfolyosó felől nyílt. A helyiség D-i és Ny-i falai a villa legépebben megmaradt része. A felmenő falak, melyekből 2-3 kősor maradt ránk, 50-55 cm szélesek, és erősen sóderos habarcsba rakott törtkövekből álltak. A D-i fal alapozása, mely kötőanyag nélkül, apró törtkövekből állt, 8-10 cmrel szélesebb volt a felmenő résznél. A helyiség D-i falához közel, egy 110 x 40 cm-es felületén előkerült az egykori öntött terrazzopadló maradványa is. A padló alapozását élére állított szabálytalan törtkövek alkották, erre öntötték a durva felületű, nagyobb tégla- és habarcsdarabokat tartalmazó burkolóanyagot. 6. Helyiség A középfolyosó ÉNy-i oldalán helyezkedett el. Mérete: 3 x 3,5 m. Bejárata valószínűleg a középfolyosóról nyílt. A felmenő falak szélessége itt is 55-60 cm, s csupán az alsó 2-3 sora maradt meg. A fal szerkezete, az előző helyiségeknél leírt, habarcsba rakott törtköves formát mutatja, A helyiségben csupán a Ny-i falhoz csatlakozó építési réteg sóderos, habarcsos sávját találtuk, a járószint már nem maradt ránk. (9. kép, E-F metszet) A helyiség feltárása során a falak felmenő részének magasságában több szabálytalan nagyobb méretű követ és sok téglatörmeléket találtunk. 7. Nyitott udvar A középfolyosó és a 3-6. helyiségek mögött helyezkedett el. Mérete: 12 x 12 m. Bejárata valószínűleg a középfolyosó felől volt, de a D-i falánál is találtunk küszöbkőre utaló nyomot. Az udvart kerítő fal szélessége 55-60 cm, s a kötőanyag nélküli apróköves alapozás felett 1-2 sor a felmenő részből is megmaradt. Az egykori járószintet a küszöbkő alja érzékelteti. Az udvar D-i falán terrazzoval kevert vakolat volt. A középfolyosós elrendezédű villák esetében nem ritka a nyitott belső udvar kialakítása, mely köré számos esetben építettek — általában gazdasági jellegű — helyiségeket. Ilyen nyitott udvara volt például a fertőfehéregyházi és némileg módosított változatban a holsteini villának is. 8.-9. Szentély (?) A nyitott udvar DK-i sarkában alakították ki. A 8. helyiség mérete: 2x3 m; a 9. helyiségé 1,3x3 m. A helyiségeket az udvar D-i és K-i falától 10-10 cm-re 30 cm széles fal vette körül. E keskeny fal azonban a járószinttől 1 m mélységig húzódott, szemben az eddig tárgyalt helyiségek alapfalaitól, melyek csak a 35-40 cm-es mélységig kerültek a földbe. (10. kép) A keskeny fal szerkezete is eltér az eddigiektől: az alapozás agyagba rakott nagyobb törtkövekből állt, melyeket erősen sóderos kötőanyaggal szilárdítottak. A kőfalat kívül, az É-i és a Ny-i oldalon egy 10-12 cm széles vízzáró agyagsáv vette körül, 40 cm mélységig. Mindkét helyiségben megmaradt a járószint. A 8. helyiségben kevés sóderral kevert sárga agyagpadló volt, míg a 9. helyiség padlója igen durva téglaszemcsés, helyenként 20-22 cm vastag terrazzopadló volt. (11. kép) E padlónak a közepén egy 15-16 cm mély 20 cm átmérőjű mélyedést képeztek ki. Itt alhatott feltehetőleg az a kőedény, amely a talaj előkészítés során került elő, de sajnos az által meg is semmisült. E helyiség padlófűtéssel lehetett ellátva. Ezt látszik igazolni a terrazzo, a padló környékén lévő kisebb égésre utaló nyomok és az — egyébként indokolatlanul — mély alapozás. Erről hitelt érdemlően a meglehetősen jó állapotú falak vagy a terrazzo szétbontásával lehetett volna meggyőződni. Ezt azonban csak a műemléki szempontok megsértésével tehettük volna meg. E két, minden bizonnyal összetartozó helyiség funkciójának megállapításánál sajnos nem segített bennünket a leletanyag, így csupán az építészeti adatokra és az alaprajzi párhuzamokra támaszkodhattunk. Elképzelhető egyrészt az, hogy a nyitott udvar egyik sarkában, a korábbi periódusban nem lévő, fürdőhelyiségeket alakítottak ki. Hogy a helyiségek mindenképpen vízzel voltak kapcsolatban, igazolja a vízzáró agyagsáv megléte, s mint arra már utaltunk, feltehetően fűthetők is voltak. Hasonló elrendezésű fürdőhelyiségek voltak pl. az otrangi villában. Másfelől azonban az alaprajz egyezést mutat más villák vallási célú épületeivel is. A 9. helyiség padlóján álló kőtárnak is lehetett szerepe esetleg a szertartások során. Megjegyzendő azonban, hogy a villa területén 144