Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32

Az alatta fekvő sárga, löszös, beljebb agyagos rétegben kizárólag pleisztocén faunát találtunk. Ennek az alsó szintjében — a metszetben — vékony csíkban faszéndarabok voltak. A legalsó 5. rétegben a nagy méretű, leszakadt kőtömbök egy hideg periódust jeleznek. Alatta már csak a mészkő málladéka található, és a mészkő hasadékait mangános konkréciók töltik ki. A rétegek anyaga, az élesen kirajzolódó réteghatárok, az egyes rétegek élénk eltérései már a részletes sztratigráfiai vizsgálat előtt is jól mutatja a keletkezésük idejét. Az 1-2. réteg kiesik vizsgálatunkból. A 3. szürke réteg, mely éles törésű mészkőtömböket tartalmaz, krioturbáció eredménye —, feltehetően egy glaciális maximum idején képződött. Eredeti helyén fekszik a 4. réteg,, mely pleisztocén korú. Képződése egy-ugyanazon korszakban történt. Lerakódása alulról felfelé egy viszonylag rövid klimatikus folyamatot mutat — : az egyéb korjelző adatokkal és a fauna összetételével a Würm 1 kezdetének, bevezető periódusát. Ez a réteg alul vöröses, plasztikus agyag -, felfelé sárgássá válik és mészkőtörmelékkel keveredik -, tehát egy folyamatosan lehűlő éghajlat alatt képződött. Alatta a leszakadt kőtömbök egy erős glaciális időszakot, kifagyást mutatnak. Az előtér feltárása kísérletként indult a várható rétegkitöltés megismerésére. Ennek ellenére már előre látható volt, hogy az ember, ha csak időszakosan is, járt a barlangban —, és az is, hogy a várható régészeti anyag milyen korú. Az ember jelenlétére utalt elsősorban a pleisztocén rétegben levő, faszén-darabkákból álló vékony szint. Másodsorban a réteg faunáját Kretzoi M. még a barlang kitöltésének feltárása előtt meghatározta. A fauna öszszetétele — egyelőre Ursus spelaeus, Crocotta spelaea, Coelodonta antiquitatis, Equus sp., Capra ibex, Ovibos pallantis stb. —, a réteg keletkezésének idejét az utolsó eljegesedés első hulláma körébe helyezi. (Würm 1 körüli periódus.) A datálást alátámasztotta a faszenek meghatározása is. Ezek kizárólag Larix-Picea csoportba tartoznak. (Stieber J. meghatározása.) Az előtér feltárásakor eszközt nem találtunk. A faszeneken kívül, azonban egyes sztyeppéi fajok szintén az ember jelenlétére utalt. Ilyen a Coelodonta, az Equus, a Mammuthus. Ökológiai igényüket ismerve ugyanis nem valószínű, hogy feljöttek volna a meredek lejtőjű, viszonylag magasan fekvő barlangba. A mammutnak egyébként csak a patellája került elő, ami távolabbi elejtésre, beszállításra utal. Később a barlang kis termének a leghátsó részénél, a 4. réteg felső szintjébenMegaloceros levetett, erősen fejlett agancsát találtuk —, ami szintén nem kerülhetett magától ide. A további négyzetek felbontásával kialakult a barlang eredeti bejárata (7. kép) —, majd az első és a hátsó terem alakja, sztratigráfiája. Az első teremnek először az ÉNy-i felét tártuk fel. Ennek hosszúsága 6 m, és kisebb ingadozásokkal ugyanazt a rétegsort kaptuk, mint amelyet fentebb láttunk. A barlang feneke a 3. m-től kezdve enyhén lejt befelé, és a rétegek ezt a lejtést hozzávetőlegesen követik. A barlang hátsó termének a rétegkitöltése némileg megváltozott, de itt is megtaláltuk ugyanazt a 4. réteget, amely a paleolitikum nyomát tartalmazza. A rétegek egyébként a hátsó teremben vastagabbak, a holocén korúak fejlettebbek és régészeti anyagnak gazdagabbak, mint az első kis üregben. Ez a terem, melynek csak a felét tártuk fel, 9 m hosszúságú. Kitöltésének legnagyobb vastagsága 2 m. A terem teljes magassága 4,2 m. A menynyezet közepén egy kürtő vezet a felszínre. Meg kell említenünk, hogy a hátsó terem alakja az 1. ábrához képest az ásatás folyamán erősen megváltozott — t. i. sokkal szélesebb, majdnem ovális teremmé vált. * * * Mielőtt a Remete Felső-barlang ásatásának a paleolitikumra vonatkozó eredményét ismertetnénk, külön akarjuk választani a holocén rétegének régészeti anyagát, hogy ez a célunktól független „melléktermés" a továbbiakat ne zavarja. Ennek az anyagnak az ismertetését, érthetően, a legrövidebben hozzuk —, annak ellenére, hogy a leletek más, későbbi korszak szempontjából jelentősek. Említettük már, hogy a barlang hátsó termének a mai felszínén rézkori kerámia-töredékek feküdtek. Közülük legjellegzetesebb egy kettős-kúp alakú tál összetartozó töredékei. Az ásatás során a legfelső humusz-rétegben és az alatta fekvő szürkés, mészkőtörmelékes rétegben elég sok kerámia-töredék került felszínre. Ezek egyszerű tálak, kettős-kúpos edénytöredékek, néhány pattintott penge, csont-ár stb. Valamennyi ugyanahhoz a civilizációhoz, a Bodrogkeresztúri-kultúrához tartozik, és időszakos vagy inkább alkalmi településre utal. Érdekes, hogy ilyen korú anyag az első, kis teremben nem volt. Ez az önálló rézkori civilizáció Budapest területén 1904 óta ismert. A mai ásatásunkig a város területén mintegy tucatnyi helyen került elő az állandó települése, vagy néhány összetartozó tárgya. Annak idején összegyűjtöttük a rájuk vonatkozó adatokat —, itt azonban csak azt említjük meg, hogy ugyanennek a kultúrának az anyaga az alsó Remete-barlangban is előfordult. Az alsó barlangban a jellegzetes kerámián kívül valószínűleg ehhez tartozhatnak az igen szép kidolgozású csont- és agancseszközök, a vadkan-agyarból készült csüngők is/

6-* A kultúra datálását már láttuk. Ehhez csupán annyit szükséges hozzáfűznünk, hogy ez az önálló rézkori kultúra, mint egység, 1955-ig volt elfogadott. Felismerése és részletes elemzése egyébként Hillebrand X-nek, a magyarországi paleolitikum ismert kutatójának az érdeme volt. Annak idején ennek az etnikumnak egyik temetőjét tárta fel, és korát megelőző, újszerű, paleoetnográfiai megfigyeléseket publikált/

7 ' Azóta a Bodrogkeresztúri kultúrát K-Magyarország területén három kronológiai szakaszra bontották — majd az intenzívebb kutatással három földrajzi csoportja vált ismertté. Első az ország K-i részén található „bodrogkeresztúri csoport", második az újabban felismert „balatoni csoport", a harmadik a Szlovákiában és az ország É-i részén élő „ludanice csoport". A barlang leletei az utóbbihoz tartoznak. A másik, sokkal fontosabb leletanyag — a szó szoros értelmében vett egység — a barlang első termének végénél, a 6—7. négyzet határán került felszínre. Ez egy bronzkori kincslelet, depó. Közvetlenül a felszíni humusz alatt, a szürke színű rétegben egy ovális, teknő7