Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén : Budapest V., Belváros 63-85

korai Árpád-korban. Budapest 1970. 86, 51. Újabb vélemény szerint a törzsi helyneves településeken ugyanolyan termelőmunkát végző, a feudalizmus kialakulásával ugyanolyan szolgáltatásokra kötelezett népek éltek, mint általában a magyarországi agrár falvakban. Lakóik békés pásztorok, később földművesek voltak. Kristó Gy.: Törzsek és törzsi helynevek. Magyar őstörténeti Tanulmányok. Budapest 1977. 216. — A prédium olyan „földesúri, gazdasági telepet—üzemet jelölt meg nálunk, amelyet a földesúr maga tartott fenn, s amelyben saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági munkát éspedig alapjában véve rabszolga állapotú, vagy legalábbis rabszolga eredetű munkaerővel". Szabó 1966,47. 6. A magyar középkori falunevek legáltalánosabb és legkorábbi csoportját a személynév eredetű falunevek alkotják. A falu feudális birtokosának a neve a 11—12. sz.-ban általában minden toldalék nélkül lett falunévvé. Szabó 1966, 136. A földrajzi nevek csoportjában olyan köznév szolgált a névadás alapjául, amely jelentéstanilag alkalmas volt földrajzi vonatkozású megnevezésre, gyakran alapalakjukban szerepelnek. A pesti síkságon előforduló ilyen nevek: Pest, Csepel, Cinkota, Gubacs, Nyír, Soroksár, Rákos. Törzsi és népnevű falvaink: Jenő, Besenyő és Megyer. A pesti határban fennmaradt korai földrajzi neveink jelentős része szláv jövevényszavakból alakult ki, (Pest, Palota, Halma, Pósa? Gubacs?) amelyeket területünkön a 10. sz. végétől a feudalizálódást és a szállásterületek állandóvá válását nagymértékben elősegítő, hajkarikát és félhold alakú csüngőt viselő népesség honosított meg. Kniezsa I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Budapest 1955. 810. 831. 379-380. Későbbi, 13. sz.-i helynevekről Kázmér 1970, 7. 7. Györffy 1973, 260. 8. Bonis É.: Leletek a Fővárosi Képtár kertjéből. (Károlyi kert). BpR 15 (1959) 401-415. -Nagy 1946, 44-45. 9. Györffy 1973, 265. 10. A Belváros középkori utcahálózatában Györffy Gy. 11—12. sz.-i településmagokat határozott meg, az Egyetem tér környékén, a Március 15. téren Pest vára körül, a Martinelli tér környékére Újbécset helyezte. Györffy 1973, 282-283. 156. kép. 11. A cserépüstökről írott tanulmányában Fodor I. széleskörűen kifejtette, hogy az alföldi falvak jellegzetes 10—13. sz.-i használati tárgyával a magyarok a Don vidékén, a szaltovói kultúrában ismerkedtek meg. „Cserépüstjeink származása tehát újabb régészeti bizonyíték arra vonatkozólag, hogy a 8-9. századi magyarság korábbi, nomád gondolkodása a tartós megtelepedés irányában fejlődött a Don vidékén." Az üsttel kapcsolatos kronológiai és tipológiai kérdések egy része még bizonytalan, de úgy tűnik, hogy az edény alakjának változása a lapos aljú, fazék formájú edényektől vezetett a hengeres falú, gömbölyű aljúakig. Valószínűleg a magyarok a honfoglalás előtt is többféle, kézzel formált, vagy kézi korongon készített üstöt használtak. Fodor I. : Cserépüstjeink származása. ArchÉrt 102 (1975) 261. 263. 12. A cserépüstöket nyílt tűzhely fölött szolgafára, vagy vasháromlábra állítva használták. Az Árpád-kori földházakban kialakított, kitapasztott tűzhelyeket az alföldi faluásatások nem hoztak felszínre. A nyílt tűzhelyek a házakon kívül a föld felszínén, vagy kevéssé a földbe mélyítve voltak, ezért nagyon nehéz megtalálni a nyomaikat. A nyílt tűzhelyek körülkerített helyeken is lehettek, feltételezhető, hogy szellősebb, de zárt építmény közepén voltak. Ebből következtethető, hogy a korai magyarság jellegzetes lakásaként számontartott sátrak, vagy sátorszerű építmények az egész Árpád-korban a földbeásott házak közvetlen környezetében találhatók, a lakosság téli-nyári lakhelyeiként. MériL: Árpád-kori népi építészetünk feltárt emlékei Orosháza határában. RégFüz Ser.II. 12. Budapest 1964. 45-49. Az V. Egyetem tér körül megfigyelt, letaposott hamus foltokat néhány alföldi faluásatáson is megfigyelték. Dobozon Kovalovszki J. a 18. ház közelében 60 cm mélyen hamuval borított, keményra taposott padlószintet tárt fel, a folt átmérője 3,5—4 mi körüli volt. A padlóba kisebb szabálytalan alakú gödrök mélyedtek, tűzhely nyomaira nem bukkantak. Egy másik helyen egy korábbi ház félig betöltődött gödrét bővítették köralakúra, és a közepére kissé domború felületű tűzhelyet tapasztottak. A felfelé menetelesen bővülő, köralakú építmény átmérője 3,5—4 m lehetett. A foltok körül cölöp, vagy karólyukakat nem figyeltek meg. Kovalovszki J.: Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori falu ásatásáról. ArchÉrt 102 (1975) 210. Tiszaeszlár-Bashalmon is előkerült egy kissé szabálytalan tojásdad alakú, enyhén teknős aljú gödör. Felfelé meneteles fala volt, a felszínén átmérője 4—4,5 m lehetett. Keményre taposott, egyenetlen padlójának Ny-i felében kissé emelkedettebb szinten tüzelésnyomok voltak. A szerző szeint ezek a gödrök nem felszíni sátorszerű építmények, mert földbemélyítettek, és nem veszik körül karó, vagy cölöplyukak. Az építménynek valószínű kúpos teteje volt, és a tető széle a felszínre támaszkodott. Az építmény mindenképpen összefügg a cserépüst használatával, mert Bashalmon kétségtelenül ebből került elő a legtöbb cserépüst töredéke. Tűzhely nélküli, kerek foltot Kardoskút határában is feltárt Méri I. Kovalovszki J.: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon. (Bronzkor, III—IV. és XI—XIII. század) FontesArchHung Budapest 1980. 41. Az V. Szerb utcai bográcstöredékes szabadtűzhelyhez hasonlót Győrszentiván határában a Seprüsdombról publikáltak. A sárga homokdombban nagyobb, szürke, tűzhely nagyságú foltot figyeltek meg. Benne öklömnyi és nagyobb folyami kavicsok, köztük egész felületükön kormos darabok is voltak. Mások csak egyik felületükön. Közéjük keveredve állati csonttöredékek, bográcstöredékek, és egy vas, árszerű szerszám, helyezkedtek el. Szőke B.: Cserépbográcsaink kérdéséhez. ArchÉrt 82 (1955) 88. 69