Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén : Budapest V., Belváros 63-85

római kerámiatöredék is előfordult a jellegzetes 13. sz.-iak között. Egy fél fazék egy darabban a kemence padlójába volt tapasztva, a többi cserép egy csomóban a kemence szája közelében volt letapasztva (a fazék ltsz.: 74.245.1) (32. kép). A padlóra öntött vörös paticsréteg a kemence teteje lehetett, a vöröses, égett betöltésben elég sok, 13. sz.-i edénytöredék volt. A jellegzetes leletegyüttesből kiemelkednek egy nagyméretű, grafitos, redukált égetésű osztrák kancsó töredékei. A fül indulásán keresztalakú bécsi bélyeg látható (ltsz.: 74.243.6) (33. kép). Mindegyik pesti kemencénél megfigyeltük, hogy az előtér falát és alját, lehetséges, hogy a kemence száját is sárga agyaggal tapasztották. Ez a gondosság néhány Tiszalök-rázomi kemencénél is megfigyelhető volt. Egyikmásik ottani földház kemencéje körül is feltárták a sárga agyagos tapasztást, amelyből az ásató, Méri István, azt a következtetést vonta le, hogy a szóbanforgó házakat és kemencéket ugyanabban az időben ugyanazok a családok használták. A pesti kemencéknél nem erről lehet szó, a sárga, agyagos tapasztás általános gyakorlatát mutatják. A pesti kemencék rendeltetése ugyanaz volt, mint a falvakban feltártaké. A lakosság mindennapi életéhez tartozó sütőkemencék voltak, de alkalomadtán egyéb célokra, főzésre, pörkölésre, szárításra is használták. Talán csak annyiban tértek el a falusi kemencéktől, hogy a telkekre osztott városban a kemencék helye állandó volt, s helyszűke miatt kisebb területen nagyobb gonddal végezték a kemencék építését, felújítását.

42 A Belváros területén kialakult Árpád-kori városrészek építményeiből eddig csak nagyon kevés került feltárásra. Ezek azonban azt bizonyítják, hogy a térség 12—13. sz.-i települései hasonlóak lehettek az Alföldön lévő falvakhoz. Az egyes családok birtokában lévő területeken egymás mellett talárjuk a téli-nyári lakóépületeket, közöttük a közösen használt szabadon álló kemencéket, gazdasági épületeket, műhelyeket. Reméljük a korlátozott kutatási lehetőségek ellenére előbb-utóbb mégis felszínre kerülnek mindazok a régészeti leletek, amelyek meggyőzően feltárják a pesti síkság településeinek az alföldi falvakhoz való hasonlóságát, és bemutathatjuk a fejlődés közös és eltérő jegyeit.

43 Rövidítések ArchÉrt BpR BpTört I-V. FontesArchHung Györffy 1973 Irásné Melis 1976 Kázmér 1970 Archaeologiai Értesítő, Budapest Budapest Régiségei Budapest Története I—V. Fontes Archaeologici Hungáriáé, Budapest Györffy Gy.: Budapest története az Árpád-korban. BpTört I. 350. Irásné Melis K. : Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről. BpR 24 (1976) 313-348. Kázmér M.: A „falu" a magyar helynevekben. Budapest 1970. Méri 1963 Méri I. : Árpád-kori szabadban lévő kemencék. ArchÉrt 90 (1963) 273-281. Nagy 1946 Nagy L. : Az Eskű-téri római erőd, Pest város őse. Budapest 1946. Nagy 1961 Nagy L.: Pest város XVII. század végi topográfiájának forrásai. TBM 14(1961)161-212. RégFüz Régészeti Füzetek Szabó 1966 Szabó I. : A falurendszer kialakulása Magyarországon X-XV. század. Budapest 1966. TBM Tanulmányok Budapest Múltjából TudGyűjt Tudományos Gyűjtemény Jegyzet Irásné Melis K.: Adatok a pesti síkság Árpád-kori településtörténetéhez. Bölcsészdoktori disszertáció. 1978. Megjelenés alatt. Fügedy fT.; Topográfiai és városi fejlődésa középkori BuÜán. TBM 13 (1959) 12. Nagy Tibor véleménye szerint a 7. sz. utolsó harmadában a pesti síkságra Pontus vidéki népcsoportok érkeztek. Ellenőrzésük alá került a tabáni-kerepesi rév, „az átkelőhely jelentősége a 9. századon keresztül a honfoglalás idejére is átöröklődött". Nagy T.: Budapest története az őskortól a honfoglaláskorig. BpTört I. 205. A kötet melléklete a régészeti lelőhelyeket bemutató térkép. Ezen a későavar leletek (10—19. sz.) körbefogják a mai város belterületét, a tabáni rév és a Csepelsziget irányában helyezkednek el. Ez a folyamat a budai Duna parton Békásmegyeren kimutatható. A félig földbeásott gödörházak között megmaradt edényégető kemencében talált kerámialeletek bizonyították, hogy a kemence az avar birodalom bukása után keletkezett, a 10. sz. közepéig folyamatosan használták. László Gy.: Budapest a népvándorlás korában. BpTört II (1942) 794-796. Heckenast G.: Fejedelmi (királyi) szolgáló népek a 68