Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén : Budapest V., Belváros 63-85

sebb, mert a 13. sz. első felében már jelentős mértékben bővítették a területre épített templomot. Sajnos elég kevés adatunk van a Szerb utca 21.—23. sz. telkek legkorábbi beépítettségéről, de talán a hamus, faszenes folt közelében talált falrészletek adnak némi felvilágosítást. Ez utóbbiak közül az Árpád-kori templom É-i hajófala belső oldalán előkerült házrészlet a legfontosabb. A templomhajót keresztező kutatóárokban a hajófal aljával egy magasságban egy keskeny, hasított kövekből épített falcsonk teteje bukkant elő, magassága 55 cm volt, ugyanennyi volt a legnagyobb mérhető szélessége is. A kutatóárokban szabadon álló két oldala egyenletes felületű volt, a hajófal felőli oldalát bontották el. A falcsonkkal szemben, a faltetővel egy magasságban 6—8 cm vastag, döngölt, tapasztott padló foltját sikerült megtartanunk, amely valószínűleg minden irányban folytatódott, de csak a hajófal alsó kősóra alatt sikerült kitapintani (5, 12. kép). A hajófal külső oldalán és a kutatóárok többi részén a jelenkori bolygatások miatt semmit sem találtunk. A feltárt területen meghatározott középkori járószintek közül a tatárjárást (1241) jelző vastag égés réteg Af. magassága a templomnál 103,69 m volt, a szabadon álló terület felé lejtett. A templom hajójában feltárt tapasztott padló teteje 103,43 m-en, a faszenes hamus folt pedig 103,1 m-en került elő (2, 5. kép). A bolygatatlan földbe épített házfal és a szomszédságában lévő nyári sátorhely részlete a településszerkezet olyan elemei, amelyek az alföldi és dombvidéki korai magyar falvakban elég jól kimutathatók. A régészeti kutatás egyre több adattal bizonyítja, hogy az Árpádkorban igen sok, a nomád életmódra visszavezethető hagyomány élt tovább, közülük a települések laza szerkezete, téli, nyári lakhely, és a cserépüstök használata közti összefüggést emeljük ki.

12 A letelepült 11. sz.-i magyar lakosság kőből épített házainak nyomai a Szerb utcán kívül talán a Március 15. téren, a Curia utcában, a Kossuth Lajos u.-Petőfi Sándor utca sarkán előkerült, apróbb kövekből agyagba, vagy közvetlenül a bolygatatlan homokba épített falrészletekben ismerhetők fel.

13 Régészeti leleteket sajnos e helyeken nem találtunk. A Szerb utcai cserépüst meggyőzően bizonyítja, hogy a kora-Árpád-korban az alföldi falvakhoz hasonló módon a pesti lakosság is épített nyári sátrakat, vagy sátorszerű építményeket, egyszerű, szabad tűzhellyel. A laza szerkezetű település elemei a későbbi, 13. sz.-i falvakhoz, vagy városokhoz képest nagy területen szóródtak szét. A 12. sz. második felére azonban kialakultak a településhálózat sűrűbben lakott részei a Március 15. tér, a Martinelli tér, és az Egyetem tér környékén.

14 Legkésőbb a 13. sz. első harmadában megépült a pesti városfal, a Régiposta, Városháza, Ferenciek tere, Cukor utca vonalán rendezve a várossá fejlődött Pest jogi helyzetét.

15 A fejlett városi életre utalnak a királytól kapott és 1244-ben megújított szabadságlevélben felsorolt privilégiumok. Legjelentősebb a szabad bíró választási jog, a városi tanács működését feltételezi, a testület működéséhez pedig a városi pecséthasználat kapcsolódik. A 13. sz. végén faragott Buda-pesti pecsét a század eleji pesti előkép hátoldalának II. Endre-kori címerét tünteti fel.

16 A kutatás jelenlegi állapotában nem tudjuk, milyen szempontok szerint jelölték ki a fallal övezendő térség határait. Ha rátekintünk a Belváros középkori utcahálózatára, és az Árpád-kori lelőhelyek térképére, kitűnik, hogy csak egy bizonyos, szűkebb népességre jellemző körülmény szabta meg a város határainak kijelölését, a városfal céltudatos, szervezett, várospolitikai koncepció eredménye (1. kép). A korai településhálózatban több helyen egymástól nem nagy távolságra, a révhelyek közelében, az országos főútvonalak mentén szerveződő centrumokon kívül a honfoglaló magyarok nagycsaládi szervezetének településrendi tükröződését az eddig feltárt két kora-Árpád-kori temetőrészlet is igazolja. Egyben megerősíti, hogy a Duna parti sávban feltehetően a 11. sz. közepe táján települt le a magyar lakosság. Az egymástól jól elhatárolható területeken a nagycsaládi szervezet felbomlása és a birtokolt terület felaprózódása után a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok hatására az egyes településcentrumok eltérő módon fejlődtek tovább. A várossá szerveződés folyamatában meghatározó szerep jutott a különböző királyi intézkedéseknek, a királyi kápolna és udvarhely alapításának Pesten, a gazdasági és kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos jövedelmek gyarapításának. Ez utóbbiak közül II. Géza 1148-ban a pesti rév és a dunai hajóforgalom vámját, a dunai hajózás és a dunai halászat kizárólagos jogát a Megyeri révtől a Csepelszigetig, az óbudai káptalannak adományozta.

17 A király jövedelmei között a pesti vásárvám királyt megillető része és a pesti böszörmények adója országos méretekben is jelentős összeg volt.

18 A 12. sz. második felében a Dunához, révhez, vásárhelyhez legközelebb fekvő település lakói az év jelentős részében már nem foglalkoztak mezőgazdasággal, a Dunán végzett munkák, a kereskedelem, az ipari tevékenység kijelölt, meghatározott helyeken koncentrálódott, amely rövid időn belül a városi polgárság és városi zárt település kialakulásához vezetett. A 12-13. sz. fordulóján, vagy a 13. sz. elején fallal körülvett Pest város körül a korai szálláshelyek centrumaiban is lényeges változások mentek végbe. Ezek nem fejlődtek ugyan városokká, de a pesti, későközépkori városfal megépítéséig önálló, városias külsejű települések, falvak maradtak. A 13. sz.-i történeti adatok alapján a mai Martinelli tér és Egyetem tér környéki falvakban is kimutatható a királyi birtoklás. Pesttől DK-re, az Egyetem tér környékén az 1258-ban említett Szenterzsébetfalva, és a királyi alapítású domonkos kolostor helyezkedett el.

19 Az V. Szerb u. 21—23. sz. területen végzett régészeti kutatás eredményei, mint ahogy korábban leírtuk, a kora-Árpád-kori településnyomokat is felszínre hozták. A tatárjárás előtt, Pest várossá fejlődésével egy időben az itteni település rendjében is gyökeres változások történtek. A vizsgált területen felszámolták a korábbi, laza szerkezetű, téli-nyári szálláshely, ház-sátor elemekből álló települést, zárt beépítésű, templom körüli városrész alakult ki. Megtaláltuk az itt épített templom szomszédságában lévő házak szabad területen lévő kemencéit, ezek elhelyezkedése, a későközépkori telekhatárok rekonstruálásával nyert településhálózatba való illeszkedése nagy vonalakban az Árpád-kori telekosztást is sejte64