Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén : Budapest V., Belváros 63-85
tik 20 (3. kép). A templomot a középkor folyamán többször átalakították, legelőször még a tatárjárás előtt. A rendkívüli mértékben elpusztult épületegyüttes régészeti kutatása még nem fejeződött be, eddig a templomhajót és a templom É-i oldalára eső területet vizsgáltuk meg. Egymástól építőanyagban és építésmódban is jól elkülöníthető falrészletek kerültek elő, amelyek nem illeszkedtek a 18. sz.-i pesti klarissza apácakolostor részleteihez 21 (1. kép 6; 3. kép). A 18. sz.-i kolostortemplom É-i és D-i hajófalai K— Ny-i tájolású, egymástól 8,3 méterre húzódó, rózsaszínes szemcsés kváderkőborítású falakra épültek, amelyeket a 12. sz.-i templom hajófalaival azonosítottunk. 22 A jelenlegi folyosó járószintje alatt 25 cm-re került elő a faltető, a 18. sz.-i hajófalhoz képest 80 cm-nyi legnagyobb kiszélesedéssel. Az ÉK-i külső hajósaroktól 17 m hosszan követtük a hajó falát. A megkutatott szakasz Ny-i végét teljesen elbontották, az újkori bontás kikerülése után még nem állt módunkban tovább dolgozni, így még nem ismerjük a hajó teljes hosszát, nem találtuk meg a Ny-i zárófalat sem. A hajó ÉK-i válla jól látható, határozott sarok, a fal befordul a jelenlegi épület alá, beolvad a jelenlegi pincefalba. A sarok alapozása jellegzetes, különösen nagyméretű kőtömbök alkotják az alapot, erre építették a kváderekkel borított felmenő falat (14. kép). Helyenként csekély csorbulásokkal megmaradtak a felmenő fal első sorát jelentő kávederek, amelyeken ferde síkú, rézsüs lábazat kialakítását figyeltük meg. A négyzetes lapú kváderek éle 40-43 cm volt. A falsarok külső oldalán kiásott kutatóárokban a középkori járószinttől 1,2—1,4 m mélységben elértük az alapozás alját (3, 4. kép). Az É-i hajófal belső oldalán a falsíkot függőleges, 50x30 cm-res kváderek borították, lábazat kiképzése nélkül. A belső járószint megegyezik a külsővel. Az alapozásban itt is nagyméretű tömböket találtunk, különösen nagyméretű tömbökből készítették az alapozás legfelső sorát (12. kép). A vizsgált falszakaszszal szemben a jelenlegi keresztfolyosóban előkerült a D-i hajófal részlete is. Az alapozás megegyezett az eddig feltártakkal, de a felmenő fal kvádereit az északi falban lévőktől jóval kisebb, 28 x 25 cm-esre faragták (13. kép). A kutatóárokban a jelenlegi épület alapozásából élesen kivált egy összefüggő faltömb. Az alapozás legalsó sorát egyenes élű, sima felületű törött kváderek alkották, ezekre különösen nagy, 1 m körüli átmérőjű tömböket raktak, s erre a valószínűleg leomlott faltömbre építették a jelenlegi épület falát. Régészeti kisleletanyag nem került elő, csak igen sok összedobált emberi csont (3, 5. kép). A templomhajó DK-i válla a mai, 3. sz. udvaron került elő a jelenlegi középső épületszárny falkutatása közben. A vakolat leverése után a rendkívül kusza falszövetben a középkori járószinttől kb. 3 m magasságig in situ kváderborítású falszövetet találtunk, a rózsaszínes szemcsés kőből. Jól látható a sarok vonala, a lábazat kiképzése. Ez az elválás az É-i hajósarokkal megegyezik, az alaprajzi rekonstrukcióban a diadalíveket és a hajó K-i lezárását rajzoltuk erre a helyre (3, 6. kép). A D-i hajóvállhoz csatlakozó hajó és szentélyfalrészletén rézsűs lábazat kialakítását figyeltük meg. A templom vállán a lábazat enyhén kiugrott a hajó síkjából, a kvádereket egy vastag kőlapra helyezték. Az alapozásban itt is nagy kőtömbök voltak, a habarcs is azonosnak látszott az É-i hajófalban lévővel (7, 15. kép). A szentély hosszát becsülni lehet, de az is lehetséges, hogy az első templom teremtemplom volt, s csak később építették a szentélyt. A templom É-i oldalán feltárt falak több építési periódusból származnak. A falrészletek építőanyaga, a falazás módja szinte mindegyiknél más és más. Mivel régészeti kisleleteket ezen a részen sem találtunk, a szintviszonyok és a hasonló építési mód alapján próbálkozhattunk az összetartozó részletek meghatározásával. A templom É-i oldalán egymással majdnem párhuzamos irányban négy É—D-i irányú falszakaszt tártunk fel, mindegyiken átépítést figyeltünk meg. A jelenlegi épület K-i, Királyi Pál utcai homlokzata középkori maradványokon áll, ezt a többször átalakított, hasított kövekből készített, rendkívül tömör alapozású falat a templom kerítésfalának véljük, amelyen a templom mellett bejárat, kapu lehetett (3, 8, 17. kép). A kerítésfaltól 7,6 méterre előkerült É—D-i irányú fal szintviszonyai megegyeznek a temploméval de lehet annál későbbi, 14—15. sz.-i is. A következő, két építési periódusú falat közvetlenül a templom É-i vállához építették. Az 1 m széles fal alsó részét kisebb, átlag 15-20 cm átmérőjű, szabálytalan alakú kövekből építették, elég laza szerkezetű építmény volt. Szembetűnő, hogy a ráépített fal sokkal tömörebb, lapos kövekből áll, hasonló a kerítésfalhoz. Két építési periódus figyelhető meg a 4,2 méterre következő negyedik falnál is. A felső fal 60 x 40 cm-res kváderborítású, valószínűleg későbbi, 14. sz.-i (4. kép). A kváderborítású fal alatti, 24 cm-rel keskenyebb fal folytatását, támpilléres lezárását a jelenlegi 1. sz. udvaron tártuk fel. Az É-i hajófalhoz puha homokkőből épített traktus 5 m széles, a régészeti metszet tanúsága szerint a tatárjárás előtt épült, 1241-ben elpusztult, de később, feltehetően a 14. sz.-ban a támpillért kivéve újjáépítették (3, 10, 19. kép 1-2.). A támpillér alatti szürkés homokban in situ, melléklet nélküli keletéit csontváz feküdt (16. kép). A támpillérből Ny-felé a hajófallal párhuzamosan futó falat nagy kövekből építették, az alapfal 50—60 cm-es élű, szabálytalan alakú tömbökből áll, erre került a 60—37 cm-es kváderfal. Csak 3 m hoszszúságban követhettük, befutott a jelenlegi épület alá. A tatárjárás idején elpusztult fal tetejét vastag, habarcsos pusztulási réteg borította, felette feketés-barna földben törött kváderek voltak, és ezen áll a mai épület 18. sz.-i fala. Összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a legkorábbi, rózsaszínes szemcsés kőből épített templomot fehér és sárga homokkőből épített sekrestyével bővítették, a területet kerítésfallal határolták. Még a tatárjárás előtt a hajó É-i oldalára 5 m belső szélességű traktust emeltek, a sarkán támpillérrel, a tőle K-re lévő helységekkel való kapcsolata bizonytalan, mivel megfigyeléseink szerint az É-i oldal falait összekötő K—Ny-i irányban haladó fal későközépkori (3, 8, 9, 10. kép). A D-i hajófallal párhuzamosan a hajó D-i oldalán is találtunk falakat. A többször átépített falak közül a D-i építésmódjában, építőanyagában hasonló a kerítésfalhoz és a támpillérhez, hasított, lapos kövekből álló, tömör fal. Az itt egymás közelében lévő két fal közül Árpád65
