Budapest Régiségei 26. (1984)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Magyar Károly: Zolnay László: Az elátkozott Buda. Buda aranykora. Budapest, 1982. 376-377

A középmagyarországi korabeli művészet emlékanyaga nagyon kevés, oklevelekből is alig rekonstruálható. Kivételt jelent a szerző páratlanul gazdag — immár világhírű — szobor leletanyaga: a közel ötven gótikus budavári szobor-torzó. A lelet művészettörténeti értéke felbecsülhetetlen: bizonyítja egy királyi műhely tartós fennállását. A szobrok keletkezésének pontos datálása és a műhely eredetének, művészeinek földerítése még további kutatómunka feladata. A Kincses Magyarország 550 könyvoldala kincset rejt az olvasó számára. Ismertet, gondolkodtat, segíthet „hazánk szellemi birtokbavételének — néha nem könnyű — munkájában is." Gopcsa Ágnes Zolnay László: Az elátkozott Buda — Buda aranykora Magvető Könyvkiadó, Budapest 1982. 606 oldal, több mint 250 szövegközi fotó és reprodukció, több mint 30 rajz és csaknem 20 térkép, alaprajz, építészeti rajz Zolnay László immár hatodik történelmi tárgyú művét foghatja kézbe a szélesebb olvasóközönség, s ezek közül a harmadikat, amelynek központi témája Buda múltja. Nehéz lenne e műveket tudományi és műfaji határok közé szorítani, hiszen a szűkebb értelemben vett történelem mellett egyformán helyet kap bennük a régészet, a művészettörténet és a művelődéstörténet. Mindezek személyes élmények, emlékek és tapasztalatok nyomán nyernek szintézist. - Talán a szerzőnek egy korábbi művéhez írt bevezető soraival lehetne e műveket jellemezni: „A szó nemesebb értelmében vett népkönyv írására törekedtem, mert olyan fegyvernek becsülöm az írást, amely szellemi javak birtokbavételéhez segíti az olvasó embert. — Olyanfajta történelmet igyekeztem írni, amelyből megelevenedik a hajdanvolt élet." (Ünnep és hétköznap... II. kiadás 1977. 10. o.) A jelen ismertetés tárgyát képező könyv azonban bizonyos szempontból több is ennél... Kézbevéve a könyvet, az olvasó minden bizonnyal meglepődik, mert a könyv földrajzi terület és téma szempontjából valójában szélesebb kört fog át, mint azt a cím alapján várná. A mű az Előhangon és a Bevezetésen kívül hat nagy részre oszlik. (E kettő célja az általános témabevezetés mellett egyfajta lélektani bevezetés-ráhangolás is a szerző sajátos egyéni stílusára.) „A táj hagyatéka - A magyarok hozománya" c. fejezet rövid taglalása a mai fővárosi terület hajdani természetföldrajzi viszonyainak és a magyar honfoglalásig tartó mintegy félmillió éves előtörténetének. Megemlékezik a honfoglalók karakteréről, az általuk itt talált viszonyokról és a középkor folyamán itt élt különböző nációkról. Az >r

Ahol földrajzzá vált a történelem" c. fejezet ismét tárgyalja a természetföldrajzi viszonyokat, ezek hatását a honfoglalás utáni településszerkezetre és a gazdasági viszonyokra (révek, malmok, piackörzetek, stb.). — Ugyanebben a fejezetben kapott helyet a világi és egyházi területi rendszer, a plébániák kialakulása és a filiáció. Utóbbi kettő vizsgálatával a szerző igen szellernes — eredeti módszert talált a város ill. településtörténet megoldatlan, és hagyományos módszerekkel nem kutatható kérdéseinek megválaszolására. A „Kié a föld? Kié a juss? Kié a pénz?" c. fejezet a különböző világi és egyházi birtokok birtoklástörténeti áttekintése. Ugyanitt került említésre a pénzgazdálkodás kialakulása. „Az események forgatókönyve" ez a fejezet a tatárjárás leírásával kezdődik, majd a szerző hosszan taglalja Buda alapításának körülményeit és korai történetét. Fővárosunk történetének megannyi alapkérdését s a szerzőnek ezekről alkotott véleményét ismerheti meg az olvasó. Talán ez az első alkalom, amikor a szélesebb közönség részleteiben is hallhat a szakirodalomban immár több, mint 30 éve megindult „budai vitáról". A „Leletek és emberek" c. fejezet a főváros középkori történetének tárgyiasult formáiról az épületekről, a kisebb és nagyobb leletanyagról és ezekhez kapcsolódva egyes emberi történetekről mesél. Az utolsó „BudaPagana - Buda sacra" fejezet sokkal „emelkedettebb" témába visz át: a vallástörténet és a művelődéstörténet egy-egy részletét villantja fel az olvasó előtt. A fenti rövid tartalmi ismertetéshez hozzá kell fűzni, hogy csak nagy vonalakban jelenti a tényleges tartalmat, hiszen e szerteágazó, és sok apró részletet tárgyaló művet így pár szóban összefoglalni aligha lehet. Külön említést érdemel viszont az a szerzőre jellemző megoldás, hogy a különböző, komolyabb témájú vagy hangvételű részek közé mintegy oldásként könnyebb hangvételű, anekdotisztikus részeket vegyít. (Pontosan ez a megoldás és a szubjektív stílus teszi annyira szuggesztíwá és hitelessé a szerző műveit a nagyközönség számára, amelynek egyébként a bármilyen részletesen megírt ,jkomoly szaktudományos művek" esetleg nem mondanak semmit.) Színessé, érdekessé teszi a művet a nagyszámú s szép illusztráció is, ezek azonban sajnos nem mindig vannak szinkronban a témákkal. (A képaláírások közül néhány téves.) Tekintettel a könyv összefoglaló jellegére, hasznos lett volna még egy-egy Budát és a főváros teljes középkori településhálózatát ábrázoló térkép, mint amilyen pl. az „Ünnep és hétköznap..." kötetben már volt. Igaz, ezúttal viszont jóval több hajdani városábrázolást és műemléki alaprajzot láthat az olvasó, nem is szólva a legfrissebb ásatásokból származó, részben még publikálatlan leletanyagról készült illusztrációról, amely a szakemberek érdeklődésére külön is számottarthat. Ami a művet a sok egyében kívül a szakember számára még érdekessé teszi, a jegyzetanyag. A szerző budai témájú könyvei közül ez az első, amely ilyet ad. A bibliográfiában szereplő több mint 570 (!) mű (közülük 41 a szerzőé!) a könyv igen széles és 'up to date' tudomá376