Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: A budaszentlőrinci pálos kolostor Szent Keresztről nevezett oldalkápolnája (Kóvári-kápolna) 253-257

ZOLNAY LÁSZLÓ A BUDASZENTLŐRINCI PÁLOS KOLOSTOR OLDALKÁPOLNÁJA (KŐVÁRI-KÁPOLNA) A pálosok háromhajós gótikus főtemplomának déli oldalán, a szentélyhez dél felől csatlakozó kápolna a Szent Keresztről nevezett s a Kóvári család által emelt kápolnával azonos. Az már első látásra, s csekély kutatási-ásatási munkával

1 megállapítható volt, hogy ez a kápolna-maradvány másodlagos, magának a templomnak testéhez képest. Ennek bizonyítéka az, hogy a főtemplom külső lábazati párkányának erre a részre eső szakaszát meghagyták akkor is, amikor e kápolna már megépült — tehát, amikor ott már kápolna-enteriőr állt s e terület nem a szabad ég alatt volt. A másik: a főtemplom testét dél felől támasztó egyik támpillér megcsonkítva megmaradt, s azt a — három oltárral is ellátott Szent Kereszt kápolna — északi oltár-menzájának alapjává alakították át. Az oldalkápolnát a 14. sz. utolsó éveiben építették. Építéstörténetét — de részben a főtemplom 14. sz. végi átépítésének történetét is - terjesen megvilágítja az az 1403. évi oklevél, amelyben Kóvári Pál mester, nádori protonotárius, a Hont Pázmány nemzetség tagja, temetéséről intézkedik. Az 1403 június 1-én kelt oklevél szerint — amelyet György testvér, Szent Pál első remete rendjének generális perjele Budaszentlőrincen bocsátott ki - Kóvári Mátyás fia Pál mester, nádori ítélőmester a Pilis megyei Pátyon lévő javait a Buda mellett épített Szent Lőrinc kolostorra, illetve az újabban épült nagy oltár jobb oldalán álló Szent Kereszt kápolnára örökíti. Elmondja, hogy ebben a Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnában már ott nyugszik a misealapítványt tévő Kóvári Pál mesternek elhunyt testvére, Miklós. Az oklevél két Kővárinak e kápolnában történt eltemetéséről beszél. (1403-ban már a Szent Kereszt kápolnában nyugszik néhai Kóvári Miklós, a pálos. Míg a testvére — a nádori ítélőmester — itteni temettetése szándékát nyilvánítja ki.) A magam 1971 évben végzett ásatási munkája e kápolna padlója alatt három férfinak tetemét tárta fel. Néhány genealógiai adatnak összevetése, valamint az a tény, hogy 1411-ben a Kőváriak — ekkor már nemcsak Pál, a nádori ítélőmester s neje Dorottya de gyermekeik —, névszerint Erzsébet, László, Miklós, János, Dorottya, Pál is — kenderesi javaikat a budaszentlőrinci pálosoknak engedik át; bő lehetőséget ad a találgatásra: a) ki lehetett a harmadik, itt eltemetett Kóvári? b) miért nem itt temették el a többit is? Valószínű, hogy a második itt eltemetett Kóvári — kinek teteme a legalsó sír teteméhez (alighanem Kóvári Miklós holttestéhez) viszonyítva másodlagos, Pál mester volt, a nádori ítélőmester. 1411 -ben még életben volt; ekkor tette a kenderesi birtokadományt. Pál mester 1436-ban azonban már nincs életben; ekkor László, János és Pál nevű fiai - ugyancsak kenderesi birtokosokként - szerepelnek, a budaszentlőrinci pálosokkal együtt. KERESZTRŐL NEVEZETT Talán egyikük volt az idetemetkezők harmadik névtelenje! S, hogy miért szűnt meg a többi Kóvári idetemetkezése, nem tudom, nem is kutattam. A Kőváriak nemzedékrendje: Kowari Mátyás de genere Hunt Paznan Kóvári Miklós Kóvári Pál mester pálos fráter, vagy kon- nádori ítélőmester. 1403-ban páfráter, + 1403 előtt tyi, 1411-ben kenderesi birtokát adja a budaszentlőrinci pálosoknak. Neje: Dorottya Erzsébet László Miklós János Dorottya Pál (1411-ben a kenderesi donációs levélben említik őket) II. Maga a Szent Kereszt kápolna talán a legépebben megmaradt építészeti emléke a budaszentlőrinci hatalmas romkertnek. Falai — a padlószintjétől számított — 1 m-es magasságig szinte minden oldalán megmaradtak; lényegében rekonstruálható mind a három menzája is. Az 1971. évi ásatásig nem volt világos: vajon nem több lépcsőn kellett-e megközelíteni a főtemplomból ezt az oldalkápolnát? Ennek járószintje, padlója ugyanis csaknem egy méterrel magasabb, mint a főhajó jelenlegi területe. Magának a Szent Kereszt kápolnának díszes későgótikus padlótéglából alakított padlóját az 1930-as években végzett ásatásai során Garády Sándor — merő pietásból — nem bontotta fel; így aztán nem derült ki az, hogy ez a D-i oldalkápolna (Garády 1934 decemberében megrajzolt térképén nem is ruházza fel azt a Szent Kereszt névvel) voltaképpen temetőkápolna, mégpedig a Hont Pázmány nembeli Kóvári család temetőkápolnája volt. Ez volt — (sa kolostor kerengőjének ÉNy-i sarkát kivéve maradt is) — egyetlen olyan meg nem bolygatott padlószintje az egész, kolosszális méretű templomnak, amely — kb. Af. 339 m magasságban — megmaradt! Amikor azután a főtemplomnak a főoltárhoz közeleső délkeleti pilléralapozását kiásattam, hamarosan kiderült: alighanem 1846-ban, talán a Henszlmann féle kutatások során, a főtemplomnak mindhárom hajóját a sírréteg fenekéig kiásták. Lejutottak annak legalsó sírrétege alá s itt egy — már a szűztalajhoz közeleső — mesterséges, 19. sz.-i szintet alakítottak ki. Vagyis: a főtemplom hajórendszerének mai szintje egy mesterségesen vájt teknő s a templom eredeti szintje csupán a Szent Kereszt kápolnában és a főtemplom szentélyei táján maradt meg. Ez a megállapítás azért volt lényeges, mert egy későbbi helyreállítás, tereprendezés során a Szent Kereszt 253