Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: A budaszentlőrinci pálos kolostor Szent Keresztről nevezett oldalkápolnája (Kóvári-kápolna) 253-257

kápolna szintjének magasságára fel kell emelni a főtemplom kiásott padlóját. Az a pillér, amelyről említést tettem (Garády számozásában a 7. pillér), s amely a déli oldalhajót választja el a főhajótól, tehát a pillérsornak utolsó délkeleti pillére, már csak annak a hatalmas habarcsba rakott kőlepénynek formájában jelentkezett, amely fölül a pillértestnek falazóanyagát már régesrég elhordták. Hamarosan az is kiderült: hová termelte - talán az akkori telektulajdonos, Bugát Pál doktor kérésére Henszlmann 1846-ban a főtemplom hajójából, a padló alól kitermelt temérdek földet! Amikor próbaárkot ásattam az ún. Bugát féle - ma már lebontott — kertilak mögött, annak keleti oldalán kiderült, hogy e kertilakot egy, átlagban három méter magas feltöltés félköralakban karolja körül. Efelől néhány apró 19. sz.-i cserép s egy 1830-as évekből eredő I. Ferenc rézpénz biztosított. A lényeg tehát az, hogy a Szent Kereszt kápolna — itt-ott még megőrzött - padlószintjét az egész templomépület padlószintjével azonosnak kell vennünk. Ami azután a Szent Kereszt kápolna eredeti, 15—16. századfordulóra datálható téglapadlóját illeti (fényképeink tanúsítják, hogy az 1930-as években Garády Sándor e kápolna téglapadlóját még épségben találta meg), annak mintás lapjaiból 197l-re már egyetlen darab sem volt a helyén. Magam az egész kápolna-feltárásba azért fogtam bele, mert e kápolnát — ahol a Bugát féle nyaralóban az ott 1971-ig lakó Laczkó család hol nyulakat, hol tüzelőt tartott — teljesen ellepték a husángfák. Ezeket akartam kiirtatni. Említettem, hogy Garády Sándor 1934-től folytatott ásatásai során éppen azért nem ásott bele a Szent Kereszt kápolna altalajába, mert azt díszes téglapadló borította. (Csupán a kápolna nyugati szakaszán vont egy vékony szelvényt; ez azonban elkerülte a Kőváriak nyugvóhelyeit, tetemeit.) A kápolna feltárása során — a Kóvári-család három tagjának tetemén kívül - a legjelentősebb régészeti lelet egy igen régi fal volt, a Szent Kereszt kápolna nyugat-keleti tengelye alatt. A pálos-telepítésnél korábbi fal maradvány a Szent Kereszt kápolna alatt A padlószint megbontása után a főtemplom felé eső kápolnaszakaszon, tehát K-i főoltárától É-ra, már 20 cm mélységben megjelent egy masszív habarcsba ágyazott K Ny-i irányú fal lecsonkított koronája. Látnivalóan akkor semmisítették meg, amikor vagy a főtemplomot (a 14. sz. második felében), vagy annak D-i Szent Kereszt kápolnáját (a 14. sz. végén) építették. Maga ez a - kiiktatott — régebbi falazat a Szent Kereszt kápolna padlószintje alatt 1,4 m-ig követhető. Olyanformán, hogy 20 cm van a kápolna padlója s a lebontott falkorona között; maga a fal lábazatáig 0,9 m ; alapozása pedig további 0,3 m. Ebből kiderül, hogy ezt a kápolna alatt a templom D-i hosszfalával egészen párhuzamosan futó régi falat valamilyen építkezés miatt bontották el; útban volt. A fal szélessége 1-0,8 m közt ingadozik; 0,5 m mélységben egy régibb — még a pálos főtemplom építésénél korábbi — szint csatlakozik hozzá. A fal mentén annak alapozási rétegében ismételten 13. sz.-i egyszerű háztartási kerámiát találunk. Ezt a falat - amelynek rendeltetését az 1971. évi ásatás során nem oldhattuk meg, a kápolnától keletre 6 m, nyugatra 8 méter hosszan követtük. Ny-i szakaszán semmilyen fal nem csatlakozik hozzá, de ez a régi fal sem fordul semerre. K. felé — ahol is áthalad a nála jóval későbbi Szent Kereszt kápolna fala alatt — a kápolnától keletre 6 méterre derékszögben É-ra fordul (mindenütt 13. sz.-i kerámia kíséri) s ott más, későbbi ráépítések káoszába vész. (Mivel az ásatást alig két-három emberrel végeztem, e fal É-i továbbfutásának kutatására módom nem nyílt. Már csak azért sem, mert ezen az ÉK-i szakaszon-e régi fal beszalad a Bugát-nyaralót körül ölelő, mintegy három-négy méter magas mesterséges újkori földhányás alá.) Az 1971. évi ásatás során a területnek más pontjain is akadtam olyan falakra, amelyek 13. sz.-inak tűntek. E korból való cserépedény lelet pedig feltűnően nagy tömegben — kolostor-szerte — akadt. Ezért mint - továbbkutatásra, cáfolatra, vagy igazolásra váró — munkahipotézis felmerült: a Szent Kereszt kápolna alatt, nyugat-keleti irányban áthúzódó kőfal nem épületnek, hanem egy kerítésnek a kőfala. Mégpedig talán a 13. sz.-ban itt állt, 1290-ben Szent Lőrinc kápolnaként említett, Budakeszi promontoriumán álló épületnek kerítőfala. (Ezt az egyetlen remete által gondozott kápolnát Lodomér esztergomi érsek — a mondott időben — visszabocsátotta a területileg illetékes veszprémi püspöknek.) E kőfalnak értelmezése s a többi 13. sz.-ra gyanús épületmaradványnak tisztázása alighanem arra vet fényt: ez a Budakeszi előhegyén álló Szent Lőrinc egyház — a maga egyetlen szál remetéjével - alighanem előde, előzménye volt a 14. sz. elején ide települt Szentlőrinc néven ismert pálos fő kolostornak. A sírleletekkel kapcsolatban még csupán annyit: a tetemeket környező vasszögek szabályos elhelyezéséből megállapítható volt az, hogy a Kóvári családból származó férfiakat vasszögeléses fa koporsóban temették el. A tetemek mellett semmilyen sírlelet nem volt. Csupán az a sír, amelyet Kóvári Pál mester sírjának vélek, tartalmazott a nyak és mell táján egy — jelenleg múzeumi restaurálás alatt álló — aranyos bronz ruha- vagy ingszegélyt. A másik elgondolkodtató leletcsoport: a Szent Kereszt kápolna oltárai (az egy, É-i oltár kivételével, amely a főtemplom egyik D-i támpillérén ül), nagyméretű, másodlagosan elhelyezett gótikus köveken nyugszanak. Ez azt mutatja: a Szent Kereszt kápolna 14. sz. végi emelése idején a templom körül nagyobb mennyiségű bontásanyag, kicserélésre kerülő faragott kő hevert. Ez pedig azért lényeges: egyelőre egyetlen régészeti dokumentuma, illetve megerősítése az 1403. évi oklevélben foglaltaknak. Nevezetesen annak, hogy a 14. sz. végén maga a főtemplom — de annak legalábbis főoltára — valamilyen nagyobb átalakításon ment keresztül. (Az 1403. évi ok254